A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-22 / 12. szám
Meteoron a bűnüldözés szolgálatában MINERVA Két éwel ezelőtt egy dél-carolinai szállítási vállalat két gépkocsivezetője 72 hűtőszekrényt szállított az Indiana állambeli Evansville-ből Philadelphiába. Teherautójukkal megálltak egy áruháznál, ahol bejelentették az érkezésüket, de mire visszatértek a parkolóba, kocsijuknak hűlt helyét találták. A szövetségi nyomozóiroda (FBI) és a helyi rendőrség azonban nem egészen két óra leforgása alatt az ellopott szállítmány nyomára bukkant. A hatóságokat meglepő módon egy 100 kilométer magasan felvillanó hullócsillag vezette el a tolvajok rejtekhelyére. A bűnözők balszerencséjére ugyanis a teherautót egy olyan berendezéssel szerelték fel, amely a Föld légkörébe nap mint nap belépő több milliárdnyi apró meteorit ionizált nyomairól visszaverődött nagyon nagy frekvenciájú rádiójelek útján rendszeresen közli telephelyével a saját tartózkodási helyét. A meteorfelvillanásokon alapuló távközlést az elmúlt 15 évben egy sor különleges adat továbbítására használták, pl. a csapatmozgások nyomon követésére vagy a Nílus vízszintjének a mérésére. A közelmúltban néhány új kis cég olyan, kisméretű adókat fejlesztett ki, amelyek akár egy teherautó vezetőfülkéjében is elférnek. A berendezések folyamatosan tudósíthatnak a jármű helyzetéről és így arról, hogy a szállítmány a menetrendnek megfelelően és a tervezett úton halad-e. A hullócsillagos hírközléshez a Föld felszíne fölött, 80-110 kilométeres magasságban, az ionoszférában naponta elégő több milliárd homokszemnyi meteor által hátrahagyott elektroncsatornákat használják ki. Ha a meteorban elég nagy az elektronsűrűség, akkor a nyom visszaveri a rádiójeleket. A meteornyomok azonban rendszerint elmosódottabbak, ezért a kibocsátott rádiójel keresztülhalad rajtuk. Az áthaladó jel viszont rezgésbe hozza az elektronokat, mintha azok parányi antennák lennének, amelyek egy jóval gyengébb, ám mégis kimutatható jelet sugároznak vissza a Földre. A módszer alkalmazhatóságát egy csillagászati tény korlátozza. Az üzenetek csak az alatt a néhány tizedmásodperc alatt továbbíthatók, amíg az ioncsatorna szét nem oszlik. Ez az idő azonban éppen elegendő egy rövid, tömörített üzenet átviteléhez. Mivel a meteorfelvillanás váratlan és esetleges jelenség, ezért az adónak folyamatosan kell jeleket kisugároznia az ég felé, mígnem az égboltot keresztül-kasul szabdaló nyomok valamelyike éppen a vevő felé veri vissza a jelet. Ez olykor néhány perces késedelmet okoz. A Pegasus Message Corporation egy olyan rendszerrel kísérletezik, amely a speditőrök és a raktárak telefonüzeneteit a társaság központi állomásán, majd a meteornyomokon keresztül juttatja el a teherautók vevőkészülékéhez. A gépjárművek helyzetét az USA Parti őrségének Loran-C rendszerével számítják ki, majd kódolt információban beépítik a visszaküldött jelbe. Annak nyomon követése, hogy a teherautó milyen messze jár rendeltetési helyétől, különösen azoknak a cégeknek fontos, amelyek raktárkészleteiket csökkentendő áttértek a beérkező nyersanyagok azonnali feldolgozására. Sajnos gyakoriak a melléfogások is; sokszor előfordul, hogy a gépkocsivezetők rossz pótkocsit kapcsolnak föl, s ha még csak alig fél perce vannak úton, akkor sem lehet elérni őket. A meteorok segítségével üzengető kis cégek felvehetik a versenyt a műholdas szolgáltatásokkal, mert költségeik egy része már amortizálódott. A meteorok ingyenesek és nem kell drága pénzen műholdas csatornát bérelni. Ennek eredményeként ez az üzlet mágnesként vonzza mindazokat, akik nem riadnak vissza némi kockázattól, ha arról van szó, hogy kihasítsanak maguknak egy kis szeletet az elektromágneses színképtartományból. A hullócsillagos távközlési rendszerek ennek ellenére kemény versenyben állnak a műholdas rendszerekkel. Jelenleg két társaság, a Geostar és a Qualcomm segíti műholdas összeköttetéssel a szállítási vállalatok munkáját. Ezenkívül a rádiótelefon-hálózatok terén erős pozíciókkal rendelkező Motorola a közelmúltban bejelentette, hogy Föld körüli alacsony pályán keringő műholdakkal egy olyan hálózatot kíván létesíteni, amely a földkerekség bármely két pontja között lehetővé teszi a rendkívül gyors hang és adatátvitelt. A meteoros módszer azonban olyan területeken is bizonyított, ahol talán sohasem építik ki a távolsági fővonalakat. A kb. 10 millió dollárt jövedelmező Meteor Communications megpróbált beszállni a mobil állomások közötti hírforgalmat segítő üzletágba. Mindennapi kenyerüket mégis azzal a napelemes érzékelőkből és meteoros adattovábbítókból álló rendszerrel keresik meg, amelyet az USA Mezőgazdasági Minisztériumának Talajvédelmi Szolgálata használ a hetvenes évek közepe óta a hóréteg vastagságának és egyéb meteorológiai adatoknak a nyomon követésére. 1980-ban a St. Helens vulkán kráterének közelében is kiépítették a hullócsillagokon alapuló rendszert, hogy jelezze a gyors hóolvadást, az esetleges újabb kitörés előhírnökét. Hasonló meteoros távközlési rendszert használnak pl. a kínai hadseregben a csapatmozgásokra vonatkozó információk átvitelére vagy az egyiptomi kormány öntözési programja keretében a Nílus vízszintjének az ellenőrzésére. Ugyancsak a hullócsillagokon alapuló hírátvitel jöhet számításba az Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokság tartalék távközlési rendszereként is, tekintettel, hogy jelenleg használt alaphálózatuk érzékeny a harctéri elektromágneses zavarásra. Verseny ide, verseny oda, a meteoros üzenetátvitel továbbra is ellenállhatatlanul vonzó lehet a vállalkozók számára. Még ha a műholdak háttérbe szorítják is a meteoros távközlést, sokan csábítónak tarthatják a kihívást, hogy a hullócsillagokkal pénzt kereshetnek. (Scientific American)
