A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-03-22 / 12. szám

HÍRMONDÓ BUGYÁCSSÁNDOR kiállításáról A hely nem érdekes. De azért...: Pár­kány. Az életrajz sem lényeges. De ha már...: párkányi poliklinika, ő, mint röntgenlaboráns. Hogy pusztán hobbiból, vagy vala­milyen önmagával meg nem kötött szerződés alapján fest-e, netalán azért, mert úgy érzi, muszáj: egysze­rűen jönnek a képek és tollvonások... nem tudom; nem tudom, honnan e szenvedély, de az eredmény minden­esetre fölöttébb érdekes és figyelem­reméltó. Képei a rajz- és festőművé­szet szokatlan műfajait képviselik. Hát persze: ceruza, festék, tus. Amik a festőt meghatározzák. Képek, mo­mentumok, lélekállapotok, belső gát­lások... Amikkel a festő meghatározza az embert - saját magát. Bugyács Sándor az ember valósá­gos érzéseit tágítja, önmaga belső lét­elemzésének kivetítéséig jutott el. A ké­pein látható figurák a hétköznapi hely­zetekhez alkalmazkodókat mintázzák. Attól nevetségesek, hogy minket is az­zá tesznek. Poénkodás. Helyzetek megjátszása, állapotok kényszerftette viselkedés. Ilyenek vagyunk. A művek sajátságosán és természethűen érezte­tik, hogy az ember nemcsak egy em­beri társadalomban, hanem a saját ma­ga alkotta törvények rendszerében él. A festő számára alapvető az ember hangulatainak és reakcióinak a kifeje­zéséhez való hűség. Abból indul ki, amit egy adott helyzetben "viselkedő" valahol legbelül kénytelen elrejteni, és sok-sok álarcon keresztül közömbös, ill. megjátszott "külső" önmagát gya­korolja és adja. Az emberi külsőre festi meg a belül olyannyira rejtege­tett érzéseket, és mesterien ábrázolja igazodásunkat: történésekhez "állan­dó" dolgokhoz, adott társadalmi és egyéb, ili. bármilyen formákhoz. Ez a fajta kifejez(őd)és nem akármilyen vállalás: több ez: valamiféle tudato­san, meglehet, játszva vállalt szolgá­lat, mely nem más, mint az ember be­lül (is) megélt életéhez való hűség. Ezek a képek minket igazolnak. Ezek a képek rendszert, társadalmi formát, törvényeket, kényszerű kötő­déseket és függőségeket foglalnak magukba és festenek meg. Többféle szempontból is megköze­­líthetőek: 1. saját magukon keresztül, 2. adott esetben a kiállító teremnek még véletlenül sem nevezhető kultúr­­ház kistermének a hatásán keresztül, 3. önmaaukon keresztül. Míg a két szélső eset teljesen ter­mészetes és érthető megközelítés, addig a közbülső szempont igencsak zavaró, ám elkerülhetetlen. A képek ugyanis nem ilyen hátteret érdemel­nek. Pontosabban: a képek nagysága ez esetben nem hagy időt a mellékes, "zavaró" szempontok taglalására és egyéb okfejtésekre sem. Amivel lé­nyegesen többek a háttértől, azt saját látványukkal érik el: döbbenetes gon­dolkodásra és önmagunk belső vizs­gálatára kényszerítenek. Talán nem tévedek, ha Bugyács Sándort Petőcz András versidezeté­­vel azonosítom: "Önmagad üzenete vagy, a légteret megtöltik a hangok, végtelen harmónia, végtelen nyuga­lom." Zalaba Zsuzsa 1. Elsősorban a csehszlovákiai magyar nyelvű felső­­oktatás fejlesztésére. 2. A csehszlovákiai magyarság tárgyi és szellemi kul­túrájának támogatására. A fentiek meghatározására azért volt szükség, hogy az egyetemalapításra befizetett pénzt egyrészt ne lehes­sen másra felhasználni, másrészt forgatással szaporod­jon. Az Alapítvány kezeléséről és jövedelmének felhaszná­lásáról 9 tagú kuratórium dönt, amelynek tagjai: Simonyi - község Együttélés helyi csoportjának mindenkori elnö­ke, vagy a csoport által delegált személy, mint a kura­tórium elnöke; az Együttélés Politikai Mozgalom Rima­­szombati Ügyvivői Testületének képviselője; a Csehszlo­vákiai Magyar Tudományos Társaság elnökségének kép­viselője; a Csemadok Országos Választmányának kép­viselője; A Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség kép­viselője; a csehszlovákiai magyar közélet 2 jeles képvi­selője, akiket a kuratórium tagjai titkos szavazással vá­lasztanak, valamint Simonyi község Együttélés helyi cso­portja által megválasztott két személy. A Simonyi Ala­pítvány ideiglenesen megbízott ügyvezetője pedig Ibos László. Aki további felvilágosításért levélben akar hoz­zájuk fordulni az így címezzen: Simonyi Alapítvány - Nadácia Simonyi, Pošta Box 24, 279 01 Rimavská So­bota. És természetesen várják az újabb adományokat, számlaszámúk a régi: Slovenská štátna sporiteľná Ri­mavská Sobota 93 245-399. Korábbi ígéretünkhöz híven továbbra is közöljük az alapítvány gyarapodásáról szóló híreket. Postánkból most a csUizradványiak levelét emeltük ki, amelyen 81 név szerepel, akik összesen 13 750 koronát fizettek be az említett számlaszámra. Csilizradvány lakossága fel­hívja a magyar falvakat, hogy járuljanak hozzá a Simonyi Alapítvány alapvagyonának növeléséhez, a Jókai-Egye­tem megalapításához.-fm-A HÉT 9

Next

/
Thumbnails
Contents