A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-03-22 / 12. szám

HÍRMONDÓ Politizálással töltött hétvégén A hozzászó­lásokra figyel­ve: középütt A. Nagy László, tőle balra Tóth Károly Módosító javaslat az Alapszabály­hoz Miklós DénestőI A kíváncsiság vitt el az FMK március 2-án, szombatom meg­tartott 7. közgyűlésére. Egy hét­tel korábban az Együttélés Po­litikai Mozgalom III. kongresszu­sán is részt vettem. Látni akar­tam a különbözőséget és az azonosságot. Láttam. Van. Te­hát továbbra sem fenyeget a cseh-szlovákiai magyar egy­­pártrendszer veszélye. Most arról írok, amiben, ha nem is azonos, de közeli a két mozgalom álláspontja. Kezdem az oktatásüggyel. Egy héttel ko­rábban Pukkai László a peda­gógusszövetség elnöke, az Együttélés közgyűlésén el­mondta, hogy fel kell hagyni a tavaly szeptember 8-án, a há­rom magyar politikai mozga­lommal közösen kialakított "kis lépések taktikájával", mert nem volt célravezető. A közigazgatá­si törvénnyel és az iskolaügyi törvénnyel a kormány kivette az önkormányzatok kezéből az ok­tatásügyet. Ebből a zsákutcából az egyedüli kiút a pedagó­gusszövetségek szülői tanácsa­inak a létrehozása lehet. Min­den faluban vagy városban és minden iskolában meg kell ala­kítani a szülői tanácsokat. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy a minisztérium által az iskolák szervezéséről kiadott alapelvek lehetőséget biztosítanak a kisis­kolák létrehozására és a közös igazgatású iskolák szétválasztá­sára. Egy héttel később, a Füg­getlen Magyar Kezdeményezés közgyűlésén Pukkai László, a pedagógusszövetség országos választmánya nevében három fő dologra hívta fel a figyelmet. Elsősorban arra, hogy a peda­gógusszövetség volt az első, amelynek sikerült tárgyalóasz­talhoz ültetni a három politikai mozgalom vezetését és a kép­viselői testület tagjait, amikor is megegyeztek az oktatásügy kö­zös továbbvitelében. Másodsor­ban arra, hogy az FMK volt az első politikai mozgalom, még­pedig személyesen A. Nagy László, aki különbséget tudott tenni az oktatás és az oktatás­ügy között, elválasztva az okta­táspolitikát az oktatás kérdése­itől. Harmadsorban az FMK- nak, mint kormánypártnak a se­gítségét kérte. Kérte, hogy par­lamenti képviselői révén has­son oda, hogy az ominózus 22. osztály szerkezeti struktúrája és személyzeti felépítése megvál­tozzon. Arra kérte a Független Magyar Kezdeményezés képvi­selőit, hogy segítsenek a nem­zetiségi főosztály visszaállításá­ban. Sidó Zoltán, a Csemadok or­szágos elnöke is részt vett és szót kért mindkét hétvégi ren­dezvényen. Kassán, az Együtt­élés kongresszusán elmondta, hogy a Csemadok nem politikai párt és nem politikai mozgalom. A Csemadok nem fordított hátat a politikának, mert édes anya­nyelvűnk, nemzeti öntudatunk ápolása és megtartása a nem­zeti megmaradás politikája. Mindennek' nem mondott ellent az, amit Sidó Zoltán Galántán, az FMK közgyűlésén mondott el: - A jelenleg zajló évzáró taggyűlések és járási konferen­ciák egyértelműen bizonyítják, hogy tagságunk egyre inkább és egyre nagyobb arányban ért egyet azzal a döntésünkkel, amelyet a rendkívüli országos közgyűlésen fogalmaztunk meg, hogy a Csemadok nem válhat sem politikai párttá, sem politikai mozgalommá. Pártál­lásra való tekintet nélkül tömö­ríti mindazokat, akik egyetér­tenek szövetségünk küldetésé­vel és programjával. A rendkí­vüli országos közgyűlést köve­tően megpróbáltunk jó kapcso­latokat kötni a politikai mozgal­makkal és szervezetekkel, de ez nem sikerült. Miért éppen ez si­került volna? De úgy érzem, hoqy az őszi választásokat kö­vetően mindazon mozgalmak­kal, amelyek demokratikus cé­lokat valósítanak meg, felhőtlen a kapcsolatunk. A Csemadok nem kíván bekapcsolódni a na­pi politikába. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy politikai kérdésekben, mint például a

Next

/
Thumbnails
Contents