A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-08 / 10. szám
ÉLŐ MÚLT tőle származik). A föld népével egy évtizedes kürti paposkodása ideje alatt kerül ismét szorosabb kapcsolatba. Egyik életrajzírója szerint itt "népének volt papja, tanítója, atyja és mindene". És valóban. Sokoldalú tevékenysége mellett mint kürti plébános elsősorban az iskolában foglalkozott. A háziipar fellendítése érdekében bevezette, hogy "valamennyi iskolás gyermeknek valamilyen kézművet kellett készítenie; például "a fiúk faragtak kis ekét, taligát, kárét, létrát, faragószéket, különféle fogast, padot és egyéb házi eszközöket, fontak szalmából méhkast, szakajtót, lábtörlőt stb." A kész termékeKből évente kis kiállítást is rendezett az iskolában, a legsikerültebb darabokat pedig ő maga meg is jutalmazta. Az általa több évtizeden át szerkesztett és kiadott színvonalas kalendáriumban, az István bácsi Naptárában 1861-ben tette közzé a Kürthört hogyan tanítják a honismét, s Kürth ismertetése című pedagógiaimódszertani és népismereti dolgozatát, amelyben szinte a mai napig érvényesen mutatja be, hogyan lehet a szűkebb pátriából (szülőház, iskola, szülőfalu) kiindulva egyszerre a szülőföld ismeretére-szeretetére nevelni, és általános érvényű tudásanyagot nyújtani a tanulóknak. Újabban ismét sokat meditálunk afölött, hogy miként lehetne a helytörténetinéprajzi ismereteket bevinni az iskolai oktatásba, hogy milyen módon kellene a tanulók szülőföld iránti szeretetét megalapozni, növelni. Nos, a módszert Májer István már több mint egy évszázada megbízhatóan kidolgozta. Arra most itt nem vállalkozhatott!, hogy leltárszerűen számbavegyem a tudós lelkész népismereti tevékenységének gazdag termését, hiszen az - saját dolgozatai mellett - felöleli az általa szerkesztett népszerű kalendárium ide vonatkozó minden írását. E munkásság néprajzi szempontból kétszeresen is figyelemre méltó. Először azért, mert viszonylag korai híradásokban a 19. század első felének népéletéből rögzítenek pótolhatatlan adatokat, másrészt viszont azért, mivel a népnevelő-oktató célzatú írások nagy része akkori olvasóit olyan gazdasági, építészeti stb. újításokkal ismertették meg, amelyek azóta a paraszti kultúra "hagyományos" rétegéban foglalnak helyet. Ha a népéletet, a népi kultúrát a maga összetett, az "ősit" és az újításokat szervesen ötvöző valóságában kívánjuk megismerni, akkor feltétlenül szükség van a Májer István és a hozzá hasonló korabeli alkotók munkásságának beható ismeretére. Liszka József Gabriel García Márquez magánvéleménye "Az európaiak azt képzelik, hogy Európa a világ közepe. Spanyolország egész addig elszigetelt maradt, amíg nem vett részt európai hadműveletekben; most, hogy elküldte a hajóit az Öbölbe, már Európához tartozik, átment a vizsgán. (...) Mi, latinok, tudjuk, hogy Európa csak azt nézi el nekünk, amit Európához hasonlóan csinálunk. (...) Barátom, Luis Yánez azzal fenyegetőzik, hogy megvonja a segítséget Kubától a követségek körüli problémák miatt, és kéri az Európai Közösséget, hogy csatlakozzon. Megértem a feszültséget, és remélem, hogy feloldódik, de a legaggasztóbb maga a szimptóma: minden alkalommal, amikor rosszul viseljük magunkat, Európa gazdasági megtorlásokkal büntet bennünket" — kezdi a madridi El Pais című napilap munkatársának, Rosa Mórának adott nyilatkozatát a Nobel-díjas dél-amerikai író. Az interjú egyébként - Gajdos Zsuzsanna fordításában — magyarul is megjelent az Új írás 1990 decemberi számában, mivel azonban a magyarországi folyóiratokhoz már tavaly is elég nehezen jutottunk hozzá, bizonyára olvasóink közül is keveseknek adatott meg, hogy Gabriel García Márqeznek főleg a kelet-európai (volt szocialista) országokkal és Kubával kapcsolatos véleményével megismerkedhessenek. Nem lesz tehát minden haszon nélkül, ha az interjú főbb gondolatait az alábbiakban ismertetjük. A kelet-európai változásokkal kapcsolatos kérdésre Márquez egyebek között a következőket válaszolta: "Ezeknek a rezsimeknek meg kellett bukniuk, ami túl sokáig is késlekedett, de most mi következik? (...) Szolidárisnak lenni ezekkel az országokkal annyit jelent; nem engedni, hogy ha már kikerültek egy függőségi viszonyból, egy másikba zuhanjanak; szolidárisnak lenni velük azt jelenti: hagyni kell őket, hogy megtalálják saját identitásukat." S egy fullánkos megjegyzés köztársasági elnökünk címére: "Csehszlovákia elnöke, Václav Havel, akit nagyon nagyra becsülök, elment Mexikóba, és azt mondta: »Az Egyesült Államok ebben az évszázadban kétszer mentette meg Európát«, és ezt abban az országban mondta, amelyiknek 3000 , kilométeres határa van az Egyesült Államokkal, amelyiktől az USA elrabolta, területének a felét, és amelyik az Államok kulturális terjeszkedésének állandó fenyegetettsége alatt él." Elgondolkoztató különben az is, amit Márquez a jelenlegi kubai helyzetről mond: "Azt hiszem, Kubának mélyreható demokratikus változásokra van szüksége a tásadalomban. De nem feltétlenül olyanokra, amilyeneket kívülről akarnak rákényszeríteni. (...) Kuba óriási gondokkal küszködik, amelyek súlyosbodhatnak, hiszen a 30 évnyi önként vállalt USA-blokád után most elkezdődik a kényszerű szovjet-blokád. A Szovjetuniónak most nincs elég anyagi erőforrása, és ami van, azt nem tudja Kubára áldozni." Kubának persze megmaradt "Latin-Amerika és a Harmadik Világ szolidaritása. Kuba gazdasági helyzete nem rosszabb, mint Argentínáé vagy Németh L felvétele 14 A HÉT
