A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-08 / 10. szám
ÉLŐ MÚLT tárövezétben tartani és a reszlovakizáltakat a szlovák nemzetiség megtartására bírni. A július 25-i egyezményt követően a kommunista párt vezetősége a magyar kisebbség problémáját a szlovák szervekre hárította át. Az SZKP KB a magyar kérdést az 1948. szeptember 27-28. ülés napirendjébe sorolta be. A korábbi politika megváltoztatását Husák és Široký indokolta meg. Főleg két érvet hangsúlyoztak: a világnak két politikai blokkra való osztódását, miközben Magyarország és Csehszlovákia ugyanabba a blokkba tartozik; másodszor: Magyarországnak már nincsenek revizionista törekvései, mert a szocializmus útjára lépett. Az SZKP KB néhány tagja "kétségeinek adott hangot a magyar kérdés megoldását illetően." široký ezeket a kétségeket eloszlatta. Beszédéből a magyarokkal szembeni állandó bizalmatlanság volt kiérezhető. A félelmet, hogy a magyarok állampolgárságának visszaadásával a délen élő szlovákok helyzetét fogják nehezíteni, azzal oszlatta el, hogy nem a párton és az államon múlik, hogy a reszlovakizáltak visszatérnek-e a magyar nemzetiséghez. A tisztán magyarok lakta területek felújulásával kapcsolatos aggodalmakra azt felelte, hogy ilyen területek már nincsenek, csupán magyarok és szlovákok által vegyesen lakott területek vannak. A kommunista pártnak a magyar kérdésben való meghátrálása ellenére, a kommunisták köreiben tovább élt a régi nézet, természetesen új körülmények között. Mivel a magyar kisebbséget nem sikerült felszámolni, szerették volna számukat és az általuk lakott terület nagyságát minél kisebbre redukálni. Ez a reszlovakizáltak magatartásán múlott. Kívánatos volt, hogy a szlovák nemzet soraiban megmaradjanak. E célt szolgálta az a határozat is, melynek értelmében a reszlovakizáltak gyermekeit szlovák tannyelvű iskolába kellett beíratni, tovább, hogy a kormány 1948-ban még 144 000 reszlovakizációs kérvénynek tett minden késedelem nélkül eleget. A csehszlovák állampolgárságot nemcsak a magyarok kérték, hanem a reszlovakizáltak is, ami egyet jelentett azzal, hogy eredeti nemzetiségükhöz tértek vissza. 1948. december 8- án az SZLKP vezetősége a reszlovakizáltakat mégis szlovákoknak ismerte el, és intézkedéseket hagyott jóvá, melyek meggátolni voltak hivatottak, hogy a "reszlovakizáltak Szlovákiában újra a magyar propaganda és átnevelés hatása alá kerüljenek, és megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a reszlovakizáltaknál jelentkező magyarosítási törekvéseket minél előbb felszámolják". Ezt kellett elősegítenie az állam és a különböző szervezetek, többek között a Matica slovenská tevékenységének is. 1948 őszétől az állami szervek kiadtak néhány, a magyar nemzetiség helyzetét szabályozó rendeletet. Szeptember 30-án a kormány nyilvánosságra hozta döntését, miszerint a cseh országrészben munkát végző magyar nemzetiségű állampolgárokat 1949. május 1-ig ezen munkahelyekről elengedik. Szlovákiába, noha többnyire nem a saját földjére, 24 060 magyar tért vissza, azaz 6138 család. Az 1948 októberében elfogadott törvény visszaadta azon magyar nemzetiségűek állampolgárságát, akik 1938. november 1-ig csehszlovák állampolgárok voltak. Novemberben a Megbízottak Testületé elfogadta azokat az intézkedéseket, amelyek értelmében a magyar nemzetiségű polgárok földjeit többé /iem lehetett elkobozni. A magyarok beléptek a tömegszervezetekbe, érdekvédelmi szervezetekbe, részt vállaltak a nemzeti bizottságok munkájában, felújították a magyar nyelvű iskolákat, megalakult a Csemadok. Igaz ugyan, hogy 1948 novemberében még 679 magyar többségű községben csak közigazgatási bizottság és 133-ban pedig csupán közigazgatási hivatalnok volt, és nem nemzeti bizottság. Budapest az addig diszkriminált magyarok érdekében megvalósított intézkedéseket nem tartotta kielégítőnek, és különösen a reszlovakizációt ítélte el. Rákosi ez ügyben írt Gottwaldnak, és mind a levelét, mind Gottwald válaszát 1949. július 20-án a párttal is ismertette. Rákosi levelében a magyar kisebbség számára nemzetiségi jogokat kért. A Rákosi levelére válaszoló Gottwald szavaiból érezni lehetett, hogy számára a magyar kérdés kellemetlen politikai komplikáció volt: "Ha már nem tudunk tőlük megszabadulni, legalább jó polgárokat akarunk belőlük nevelni, rendet és nyugalmat akarunk teremteni, hogy a magyar elvtársaknak ne legyen okuk panaszra." A kommunista párt vezetése egyetértett azzal, hogy a magyarok egyenjogúsítását meggyorsítsák, de elutasította a kisebbségi jogok megadását. Az 1945-48 közötti csehszlovák politika minden irányvonala a magyar kérdés megoldását szolgálta. A csehek és szlovákok nemzeti államának elvéből és a kisebbségek kollektív bűnösségéből indultak ki, és arra törekedtek, hogy akár kitoloncolással, kitelepítéssel, lakosságcserével, vagy reszlovakizációval, belső szétterítéssel felszámolják őket. Egyetlen politikai erő sem javasolt mást, demokratikusabb megoldást. A kommunisták hatalomra jutásuk után sem változtatták meg véleményüket, és továbbra is a kisebbség eltávolítására, vagy számának asszimiláció illetve elnemzetietlenítés útján való csökkentésére törekedtek. Elsősorban az 1945-48 között kialakult nemzetközi helyzetnek köszönhető, hogy Csehszlovákiának a kisebbségek likvidálására vonatkozó tervei nem valósultak meg. És így a háborút követő évek "magyar politikájának" eredményeképpen Csehszlovákiában akkor egyenjogúsftották a magyarokat, amikor a kommunista diktatúra az összes polgárjogot és politikai jogot felszámolta, és csak a nemzetiségi jog egy töredékét hagyta meg. VÉGE Fordította: S. FORGON SZILVIA FOTÓ: KRASCSENITS GÉZA ÉS MÉRY GÁBOR A HÉT 11
