A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-01 / 9. szám
KRIMI Holttest a víztárolóban Mike Mellory A rendőrjárőrkocsi éppen a Paddingstone-víztároló mellett hajtott el, amikor Lion őrmester felkiáltott: — Állj meg, Charly! Valami mintha világítana ott a víz alatt. Úgy néz ki, mintha egy fényszóró lenne... Az ördögbe is, tényleg egy autó van a tóban! A rendőrök egy teljesen átázott férfit találtak a parton, áld kába tekintettel járkált fel-alá. — Istenem... hogy történhetett? — motyogta. — Csináljanak valamit, emberek! Hank még a kocsiban van! Hank Sulla! — Most már nincs mit tenni — sajnálkozott az őrmester. — A kocsi mélyen fekszik. Charly, hívd fel a bűnügyi osztályt meg a műszakiakat is. Aztán a szerencsétlenség szemtanújához fordult: — Jól hallottam, Hank Sulla nevét említette, az ismert pénzemberét?... Ki maga tulajdonképpen? — Pontosabban ő már csak volt Hank Sulla. Az én nevem Victor Ashley. Maudnak, Sulla feleségének a kollégája vagyok, aki a televízióban dolgozik bemondónőként. Tegnap ő hozott engem az autójával Sulláék vidéki házába egy partyra. Visszafelé már nem vele jöttem, mert ő korábban hazaindult városi lakásukba. Reggel korán van egy műsora a tévében, meg aztán az az igazság, hogy fel is dühödött, amikor az a sok csupasz lány úgy körülrajongta a férjét az úszómedencében... A party végén Sulla felajánlotta, hogy visszavisz a városba. Természetesen le akartam beszélni róla... olyan állapotban... Itt a kanyarban túl gyorsan vette a kanyart. A kocsi úgy repült a víztárolóba, mint egy rakéta... Én még valahogy ki tudtam mászni belőle, ő nem. A sötétségben hirtelen fényszórók villantak fel. A mentőszolgálat daruskocsija volt, meg a bűnügyi osztály nyombiztosító csoportja. Harold Winslow részletesen elmondatta a jelenlevőkkel, mi is történt tulajdonképpen. Jó időbe beletelt, míg a daru partra tudta tenni az elsüllyedt autót. Az egyik ajtó nyitva volt, Hank Sulla ott ült a kormány mögé szorulva a vezető ülésen. Szemüvegét nem veszítette el, az üveg azonban összetört benne. Az orra és a homloka vérzett. 30 A HÉT — Szegény Hank — sóhajtott Ashley. — Ki tudatja majd a feleségével? — Ez az én feladatom — nyugtatta meg őt Winslow felügyelő. Közben meglepetten látta, hogy a szerencsétlenül járt embernek sem az arcán, sem a testén nincs jele élet-halál küzdelemnek. Nyilván még azelőtt elvesztette az eszméletét, mielőtt a vízbe zuhant, gondolta. Délelőtt a felügyelő felkereste az özvegyet munkahelyén, a televízió stúdiójában. Látszólag hidegvérűen fogadta férje halálának a hírét, csak kezének remegése árulta el megrendülését. — Rá kellett volna beszélnem Victort... Mr. Ashleyt, hogy a partyt együtt hagyjuk el... akkor a férjem nem érezte volna kötelességének, hogy éjszaka hazavigye a vendéget. A felügyelő még érdeklődött néhány részlet felől, mielőtt elbúcsúzott volna. Másnap újra felkereste az özvegyet, és egy szenzációs hírt közölt vele. — Asszonyom, az irodában az íróasztalomon fekszik néhány üvegszilánk. Ezeket a boncolás során az ön férje homloksebeiből távolították el. A szilánkok a szélvédő feletti visszapillantó tükörből származnak. A férje feje ennek ütközött neki a kocsi vízbe csapódásakor. Ez pedig azt jelenti, hogy a férje egy gyilkosság áldozata lett. Maud Sulla tágrameredt szemekkel bámulta a felügyelőt: — Gyilkosság? Hogyan? — Először: ha a férje becsatolta volna a biztonsági övét, akkor ilyen módon nem üthette volna be a fejét a fénytörő üvegbe. Talán nem is csatolta be magát, bár mi a kocsi átfordulása után is becsatolva találtuk meg. Másodszor, a kocsiban fénytörő üveg csupán a vezető melletti ülésnél volt, a vezetőnél hiányzott. Ez azt jelenti, hogy a kocsi becsapódásakor az ön férje nem ülhetett a kormány mögött, aki ott ült, az csak Mr. Ashley lehetett. Míg az eszméletét vesztett férje megfulladt, Victor Ashley kimászott a partra, és eljátszotta a rendőrök előtt az áldozat szerepét. Maud Sulla a fejét rázta: — Ez lehetetlen! Hank biztos a vezető ülésen ült, mikor az autó felborult. — Igaza van — bólintott a felügyelő. Hangja nem tűnt ironikusnak. — Ezt mindannyian láttuk. Ezt így kellett látnunk. De ez félrevezetés volt. Ő már csak a baleset után lett odaültetve. — Nevetséges! — kiáltott Maud. — Ki tette volna ezt meg a víz alatt! És hol a bizonyíték az ön fantáziadús elméletére? A felügyelő nyugodtan válaszolt. — Nem az első eset, hogy ilyen manipulációval találkozom a praxisomban. És ez nem is olyan különleges nehéz feladat egy gyakorlott búvárnak, mégha a kocsi meg is telt vízzel. Itt a környéken Mrs. Sulla mindenki tudja, hogy ön milyen kitűnő sportbúvár volt. A csomagtartójában találtunk is egy búvárfelszerelést, amit engedelmével elküldtünk a laboratóriumba. A felszerelésen talált földmaradványok elemzése kimutatta, hogy ön a készüléket utoljára a Paddingstone-víztárolóban használta. — Ez mind nagyon logikusnak tűnik — védekezett az özvegy, — de milyen indítékom lett volna a gyilkosságra?... — Mielőtt folytatná, Mrs. Sulla — szakította félbe a felügyelő —, el kell árulnom valamit. Két órával ezelőtt őrizetbe vettük az ön kedvesét, Victor Ashleyt. Nem sokkal ezelőtt részletes beismerő vallomást tett. Ezenkívül ön, asszonyom, az egyedüli örököse a férjének. Egy gyilkosság motívumának ez éppen elegendő. Egy fontos dolgot figyelmen kívül hagyott asszonyom. Tökéletes gyilkosság nincs. Fordította: L. T.
