A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-01 / 9. szám
MINERVA ÁHatmeséh DENEVEREK, VÁMPÍROK ÉS REPÜLŐKUTYÁK A denevérekről, ezekről a repülni tudó emlősállatokról számtalan hiedelem és mendemonda kering a laikusok körében, talán azért is, mert többnyire éjszaka aktívak; olyankor vadásznak, táplálkoznak, amikor az embereknek csak kevés lehetőségük nyílik e "bőregerek' megfigyelésére. Európában az Amerikát megjárt utazók elbeszélései nyomán támadt egyre rosszabb hírük, hiszen ezek a beszámolók igen érzékletesen ecsetelték az emberekre is veszedelmes vérszívó denevérek gonosztetteit. A krimi- és horrorszerzők kapva kaptak a témán, s műveik nyomán a filmrendezők is akcióba léptek — immár futószalagon gyártják a vámpír- és Drakula-történeteket. Ma már nincs az a zoológus, aki képes lenne megvédeni a derék vámpírok becsületét; ezek az ártalmatlan dél-amerikai denevérek most már alighanem örökre gyilkos vérengzőkként lesznek elkönyvelve a köztudatban, jóllehet kizárólag rovarokkal és lédús gyümölcsökkel táplálkoznak. A valódi vérszívó denevérek nem a vámpírok közül kerülnek ki, noha közeli rokonságban állnak velük. A vámpír (Vampyrus spectrum) ugyanúgy a hártyásorrú denevéralkatúak (Phyllostomatoidea) közé tartozik, mint a Brazíliában honos dárdás denevér (Phyllostoma hastatum) vagy a közép-amerikai vérszopó denevér (Desmodus rotundus). Az utóbb említett két faj egyedei valódi vérengzők. Elsősorban a legelésző szarvasmarhacsordákban okoznak hatalmas veszteséget. Borotvaéles metszőfogaikkal felsebzik az állatok bőrét és a kifolyó vért nyalogatják. A hatvanas években egy ENSZ-felmérés készült a vérszívó denevérek kártevéséről. Ennek során megállapították, hogy csak Mexikóban 15 év alatt több százezer szarvasmarhát és lovat pusztítottak el ezek a kis vérengzők. Az állatokkal azonban többnyire nem a vérveszteség végzett, hanem a vérszopók által terjesztett veszettség. A felmérés adatai szerint a vizsgált időszakban 62 emberáldozatuk is volt a denevéreknek. Ma már nem lehet kideríteni, miért éppen a vámpírok kerültek a vádlottak padjára a Desmodus- és a Phyllostoma-fajok helyett. Viszont egyre többet tudunk a denevérek kü-A denevér a visszaverődő ultrahangok alapján tájékozódik lönleges tájékozódási képességéről. Egyébként nem újkeletű ez a felismerés, már a 18. században élt olasz természettudósnak, Lazzaro Spallanzan/'nak feltűnt a denevérek különleges adottsága. Egy kísérlet segítségével megpróbált választ találni arra a kérdésre: hogyan tájékozódnak éjjel a denevérek? Egy szobában hosszú zsinegekre csengőket akasztott fel, s figyelte mit tesznek a denevérek. Meglepetésére ügyesen kikerülték az akadályokat. Ezután megvakftotta HAVASI VARJÚ MEGYERCSEN Nemcsak a madártannal foglalkozó szakember, hanem sok más természetjáró is tudja, hogy madaraink előfordulási formái meglehetősen sokrétűek és változóak. Ismerjük az állandó télen-nyáron helyben maradó, hűséges madárfajokat, melyek nem vonulnak el tőlünk (pl. a fakopáncs, balkáni gerle, fogoly, búbos pacsirta, veréb). Vonuló madaraknak nevezzük azokat a nálunk honos, fészkelő fajokat, melyek télire elvonulnak, s a mediterráneumban vagy a trópusokon telelnek, majd tavasszal visszatérnek (bíbic, gólya, fecske, sárgarigó, énekesmadarak zöme). Külön kategóriába soroljuk az átvonuló madarakat, melyek nálunk nem fészkelnek. Tavaszi és őszi átvonulásuk alkalmával azonban rendszeresen megfordulnak házunktáján (szalonka, lilék, darvak). Ezekkel ellentétben vannak a téli vendégek, melyek éppen a téli időszakra látogatnak hozzánk, hogy a rideg évszakot itt nálunk vészeljék át (gatyás ölyv, vadludak, bukórécék, búvárfélék stb ). Külön kategóriába soroljuk a ritka vendégeket, amelyek rendszertelenül, vagy csak kivételesen látogatnak el hazánk területére. Ez utóbbiak közé immár módunk van bejegyezni a havasi varjút (Pyrrhocorax p. erythrorhampus) is, mely hazánkban első ízben a múlt év nyarán (1990. július 12-én) került kézre Megyercsen. A véletlen játéka, hogy a sebesült (szárnyazott) madár éppen Berecz István nyugdíjas megyercsi lakos kezébe került. Mint vadászember rögtön felismerte, hogy nem közönséges "varnyú"-val van dolga. Ennek a csókanagyságú fekete madárnak ugyanis vörös és hajlí-20 A HÉT
