A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-22 / 8. szám
ELŐ MÚLT KONCSOL LÁSZLÓ Bíróválasztás Bögölypatonyban (1846. november 1.) 1. Helyszín: Bögölypatony, a Csallóköz egyik történelmi jobbágyfalva. A helység 1940-ben a nagyon közel fekvő Diósförgepatonyba olvadt. Időpont: 1846. november 1. Főszereplők: 1. Ns Ravasz Péter, a község aznap megválasztott, 56 éves bírája. (Elhúnyt 1871. január 8-án, 81 esztendős korában.) Élt az akkori 17. szám alatt egy 614 négyszögöles jobbágytelken, s az 1856-os tagosításkor 48 magyar holdon kezdte a paraszti gazdálkodást. Eddig bíróként már többször is elnyerte a bögölyi jobbágyok és közbirtokos nemesek bizalmát. 2. Ns Csiba István, 67 esztendős jobbágygazda, aki öt nap múlva, 1846. nov. 5-én halálozott el. özvegye, Zalka Julianna 1852 nyarán követte őt a förgei dombra, a temetőbe. 3. Ns Lelkes (Lölkös) Gáspár jobbágygazda, aki az akkori Bögöly 22. házszáma alatt élt, s tagosításkor a Pálffy-szeniorátus birtokából szintén 48 magyar holdat kapott. Egyébként Csiba István tőszomszédja. 4. Ns Csiba Imre, jobbágygazda, István testvéröccse a 14. sz. jobbágytelken. ő 72 esztendősen, 1857. február 4-én húnyt el, miután pár hónappal azelőtt neki is 48 holdat hasítottak ki a szeniorátus földjeiből. A fönt írt napon, másfél esztendővel a magyar polgári forradalom (Petőfi, Múzeum-lépcső, 15 pont, Pestre szegezett budai ágyúk, stb.) és szabadságharc előtt a bögölyiek új bírót választottak. Ns Ravasz Péter uram, akinek a földesúr, nevezet szerint gr. Pálffy VI. Károly által javasolt három személy közül a falu ismét bizalmat szavazott, a korcsmán az ilyenkor szokásos módon áldomást fizetett a gazdáknak, lévén az urasági korcsmaház bérlője 1846. április 1-jétől 1849. március utolsó napjáig szóló kötés, azaz szerződés szerint, 33 forint árenda ellenében a 4. bögölyi ■io a udnr házszámhoz tartozó telken gazdálkodott Nagy Gergely urán. (1856-ban ő is 48 magyar holdat és 410 négyszögölet kapott a földesúri tulajdonból.) Minekutána az áldomásbor a férfiak szomjas torkán lecsörgedezett, Lölkös Gáspár gazda elbúcsúzott, hazament, s megfáradtán ágyába bújt, míg számosán a nemes és nem nemes, mindkét hiten lévő gazdák és szolgák közül, mint a bíró Ravasz Péter, Soós Imre és József, Gálffy József, Péter és Istvány, Lelkes Istvány, Ferenc és László, Nagy János és Imre, Csiba Lőrinc és Képesi Ignác, továbbá egy másik, 17 éves Nagy Imre, aki most bíró uramat, az elmúlt esztendőben viszont épp öreg Csiba Istványt szolgálta, illetve Sas Sándor, aki 21 évesen Képesi Sándor jobbágygazda szolgálatában állt, az ivó ácsolt asztalainál maradva folytatták esti diskurzusaikat. Ital azonban nem olajozta az elméket, és Csiba Imre uram hozta elő, hogy Lölkös Gáspár a községtől, a közbirtoktól 3, azaz három forintokon csuhajt, más patonyi kifejezéssel szólva csuhaj szénát vásárolt, s máig sem adta meg az árát, nosza fusson hát érte valaki, mondta, akinek szapora a lába, és szólítsa ide, hogy a csuhaj árát bor képében {'borul") hordatná ki a szomjúhozó bögölyi gazdák asztalára. Csöndesftették többen is Csiba Imrét, hogy Lölkös uram már biztosan rég nyugovóra tért s az igazak álmát alussza, de a másik kötötte az ebet a karóhoz, gazdatársai elúnták, s érte küldtek az adósnak, ő azonban tényleg elszunnyadt már, s visszaüzent, hogy bizony a korcsmára nem megy, mert aludni kíván. Csiba Imre azonban tovább erőltette a dolgot mondván: "De hiszen nem herceg, fölkelhet és idejöhet!" Ismét elmentek hát Lölkösért, aki fölcihelődvén és visszabotorkálván a korcsmaházba, a három forint ára pozsonyhegyaljait kihordana a gazdák és szolgáik elé. Támadt öröm az újabb ízes, nemes forrás fölbuzogtán, s emelték is már kupáikat a gazdák egymás köszöntésére, mikor a mérges és (mi tagadás) kaján Lölkös Gáspár uram így hűtötte le Csiba Imre diadalmas kedvét: "No, én már öleget tettem, de maga is tartozik egy tallérral a helységnek a tövis árábul, most tehát maga is hordássá ki." (A tallér tudvalevőleg egy közel háromdekás ezüst pénzérme, testvére a dollárnak, s 1 forint 30 krajcárra! volt egyenértékű.) Csiba Imre meghökkent, s ki tudja, miért, kereken megtagadta az adósság viszonttöriesztését. Ezen aztán a két gazda összekülönbözött, érv érvet, szót még csattanósabb szó követett, mígnem elcsattant az első igazi, messzire hangzó csattanás, mert Lölkös Gáspár uram a maga tehetetlen dühében egy iccés (mintegy 8 deciliteres) borosüveget az asztalra vágott, s ez attól össze is tört, mégpedig jó alaposan. Csiba Imre sem volt rest, fölmarkolta az asztalról a másik iccés fiaskót, de ő már nem annak deszkalapjához, hanem gazdatársa fejéhez teremtette. Ez az üveg már Lölkös Gáspár kemény koponyacsontján záporozott szét szilánkokká. Életét és elmebéli épségét az mentette meg, hogy sapkája odabent is a fejében maradt, s egyfelől tompította az ütés vad erejét, másfelől az üveg sem sértette föl emberünket. Lölkös most már igazán méregbe gurult, áthajolt az asztalon, belemarkolt a fal menti pádról fölpattant Csiba Imre hajába, s húzta volna a korcsma közepébe, nyilván nem másért, hanem azért, hogy elagyabugyálja, de odaugrott szomszédja, egyben ellenfelének bátyja, a majd hetven esztendős Ns Csiba Istvány, s elkapván Lölkös dokányát, közkeletűbb nevén dolmányát, az elejét egy rántással le is tépte róla. Lölkös dühe most már új támadója ellen fordult. Mérgét csak sűrítette, hogy ez a szikár öreg a tőszomszédja volt, s
