A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-15 / 7. szám

A röntgenológia magyar úttörője 75 éve hunyt el Alexander Béla

A 19. században több jelentős felfedezés vitte óriáslépéssel előre az orvostudományt. Ezek közül is kiemelkedik W. K. Röntgen (1845—1923) felfedezése. A katódsugárzást tanulmányozó német fizikus 1895 novemberében figyelt fel arra a jelenségre, hogy a készülékéből kiáramló láthatatlan "X-sugarak" szinte mindenen áthatolnak. Egyszer saját kezét dugta a lámpa s az ernyő közé s megdöbbenten tapasztalta, hogy a fluoreszkáló ernyőn kezének csontjai tűnnek fel. Ha az ernyő helyett fényképezőlemezt használt, a lemezen ott maradt kezének másolata. Kísérleteiről 1895 végén számolt be. Szinte hihetetlen, hogy a tv-t s rádiót még nélkülöző korban milyen gyorsan eljutott felfedezésének híre a környező országokba. Magyarországon például már 1896. január 7-én megjelent az első, német nyelvű híradás a Pester Lloyd hasábjain. De nem sokat késett a magyar nyelvű tudósítás sem: az Orvosi Hetilapban jelent meg január 19-én Csontváz photographálás testen keresztül Röntgen szerint címmel.

Valószínűleg e forrásból szerzett tudomást Röntgen felfedezéséről s annak lehetséges orvostudományi hasznáról egy késmárki gyakorló orvos, Alexander Béla doktor. "Meglátni s megszeretni egy pillanat műve volt" - talán e lejáratott, elkoptatott szlogen fejezi ki leginkább azt, ami ekkor lejátszódott Alexander doktorban. Szinte csillapíthatatlan tudásszomjjal vetette magát az egyre szaporodó közlemények soraira. Pénzt s fáradtságot nem sajnálva Würzburgba utazott, ahol a legilletékesebbtől, Röntgentől kapott értékes információkat. 1896 májusában már a késmárki városházán tartott előadást a titokzatos X-sugarakról. Ám a kimondott szó elröpül, a leírott megmarad, ezért Alexander a Szepesi Orvos és Gyógyszerész Egylet Évkönyvében a A Röntgen készülék ill. A villamos szikrától az X- sugarakig című írásaival készítette elő a talajt nagy tervéhez. Talán éppen ezek az írások győzték meg ugyanis az Egylet még vonakodó tagjait arról, hogy érdemes pénzt áldozni egy röntgenkészülék beszerzésére. Egy erlangeni cég ekkor már sorozatban gyártott ilyen masinákat, ezekből jutott el egy 1897-ben Kés20 A HÉT

márkra. Nem túlzás az az orvostörténészi állítás, hogy amikor ezt a kezdetleges kis készüléket felállították Alexander dr. késmárki rendelőjében, akkor s ott született meg a magyar orvosi radiológia (a sugaras eljárásokkal foglalkozó tudományág).

Késmárktól Késmárkig

Ideje azonban közelebbről megismerkednünk történetünk főszereplőjével, az első magyar röntgenológussal. Alexander Béla 1857. május 30-án született Késmárkon egy magyar érzelmű cipszer családban. Édesapja a patinás város városkapitánya volt. S hogy kik voltak a cipszerek? Olyan, főleg Sziléziából származó németajkú népcsoport, amely a 13. század folyamán telepedett meg a felvidéki bányavárosokban.

Az ifjú Alexander szülővárosában végzett középiskolai tanulmányai után 1876-ban beiratkozott a pesti egyetem orvosi karára. Már medikus korában Lenhossék anatómus professzor mellett ügyködött. A morfológia (alaktan) iránti vonzalom, a test megismerésének vágya megmaradt a diploma megszerzése után is. A jövedelmezőbb gyakorló orvosi állás helyett a szintén felvidéki, tőketerebesi Scheuthaúer Gusztáv kórbonctan-tanár asszisztense lett. Minden előfeltétele megvolt a sikeres egyetemi pályafutásnak — de közbeszólt az idősebb Alexander. A szűkebb pátriája tiszteletét s megbecsülését élvező városkapitány nehezen viselte, hogy fiából nem orvos, hanem csak "hullákban kotorászó" felcser lett. Ezért felutazott Pestre és atyai szigorát érvényesítve visszahozta fiát Késmárkra — orvosnak.

Késmárktól Pestig

1883-ban telepedett le Alexander Béla szülővárosában és 1907-ig működött itt mint a városka megbecsült, tisztelt körorvosa. A vidéki körülmények nem lohasztották le tudásvágyát — állandóan olvasott, tanult. Nem meglepő, hogy a kolozsvári egyetem kórbonctani tanszékére az egyik legesélyesebb jelölt volt. Maradt azonban Késmárkon — a város lakóinak hasznára. Ifjúkorától erős szociális érzés vezette hivatásában: szegénysorsú betegeinek a recept mellé

nemegyszer odaadta a gyógyszerkiváltásához szükséges pénzt is. Gyűjtést szervezett a városi kórház anyagi feltételeinek megteremtéséhez; vízvezetéket, csatornát építtetett, parkosított. Nem egyezett bele, hogy a munkáslakásokat olyan telken építsék fel, mely ugyan a legolcsóbb, de lakás céljaira egészségtelen terület. Munkásegyletet hoz létre, melynek tagjait ingyen oktatja. Ilyen megnyilvánulásai miatt csakhamar "a szocialista Alexanderéként emlegették. Az 1867-ben alapított Szepesi Orvos és Gyógyszerész Egylet 1891-ben a titkárává választotta. Rövidesen fellendítette az Egylet munkáját, 1894-től az Egylet évkönyvet adott ki, melynek szerkesztője s egyik legszorgalmasabb szerzője Alexander Béla. S ha mind ehhez még hozzátesszük, hogy aktívan foglalkozott szépirodalommal — tájszólásban írt verseinek egyikét később mint cipszer himnuszt emlegették — s kikapcsolódásként Shakespeare-t olvasott — íme, előttünk egy követendő modell, a vidéki, elkötelezett értelmiségi modellje.

Ilyen előzmények után nem meglepő a már vázolt, Röntgen felfedezésére adott Alexander-válasz. S előre sejthető a folytatás is: Alexander élete a röntgenkészülék beszerzése után Stevenson regényhősének életére kezd emlékeztetni. Napközben "dr. Jekyll", a fáradhatatlan körorvos, éjszaka pedig "Mr. Hyde" a laboratóriumába bezárkózó s az X-sugarak titkait kutató varázsló. Kilenc éven át folytatja ezt az egészségét aláásó, kimerítő életmódot. Az addig ismeretlen vidéki orvos neve Európa leghíresebb orvoslapjainak hasábjain tűnt fel. Rendszeres résztvevője volt a Német Röntgen Társaság — a világ első ilyen társasága — összejöveteleinek, sőt, ő, a vidéki sárfészek orvosa üléselnöke is lett egyik kongresszusuknak. 1906-ban Hamburgban megjelent A gerincoszlop fejlődése c. monográfiája, amely 42 jöntgenképpel és 14 rajzzal mutatja be a gerinc kialakulását a terhesség 2. hónapjától az újszülöttkorig. (Röntgenológiában jártas olvasóink bizonyára felhördülnek: a terhesség alatt tilos a röntgenezés! Igen, tilos ma, amikor már tisztában vagyunk a sugarak nemcsak áldásos, de káros hatásaival is. Alexander doktor és úttörő társai azon-