A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-15 / 7. szám
Miért szeretem az anyanyelvemet? A pályamunkák közlését számozzuk, így könnyítjük meg döntésüket az Olvasói díj odaítélésében. Kérjük Önöket, hogy a pályamunkák közlésének befejezése után sorszám szerint jelöljék meg a legjobbnak tartott írást, és azonnal küldjék el szerkesztőségünk címére. dm Mi, magyarok — hiába vagyunk kis nemzet — talán az egész világon ismertek vagyunk. Lehet, hogy a világ többi emberének a kultúránk, a szokásaink, a történelmünk az, ami felkelti érdeklődését. Persze a legfontosabb, hogy más nyelven beszélünk — magyarul. Természetesen minden nemzet a saját nyelvét tartja a legszebbnek. Mi a magyar nyelvet — hiszen így beszélünk kiskorunk óta, s valahogy meg sem fordul a fejünkben, hogy az anyanyelvet lehetne nem szeretni. A történelemből tudjuk, hogy a régmúltban a nagyurak azt tartották divatosnak s előkelőnek, ha idegen nyelven társalogtak. De a költő kimondta:"Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenen sohasem". Persze az idegen nyelvek tudása ma egyre nagyobb előnyt jelent. De az anyanyelv mindig az marad, ahogy otthon beszélnek. S ha valahonnan hazatérsz, ismerős szó fogad. Ez olyan kellemes tud lenni. Az anyanyelv az a nyelv, amelyen a legtökéletesebben ki tudjuk fejezni, mit gondolunk, mit érzünk. És ez a legfontosabb. Ezen a nyelven kommunikálunk azokkal, akik legközelebb állnak hozzánk. S az anyanyelvet sem lehet — sőt nem szabad — "ízesítés" nélkül használni. Hisz a szókészlete kifogyhatatlan. S erre kell építenünk. A beszédünk rólunk is sok mindent elárul. Ezért is kell művelődni. S az anyanyelven ez szinte szórakozás és kikapcsolódás. Középiskolás kategória LÁSZLÓ GABRIELLA Rimaszombat 26. Az ember érintkezésének, gondolatának, akaratának, közlésének legáltalánosabb és legtermészetesebb eszköze a nyelv. Életünk végéig a nyelv segítségével fejtjük ki gondolatainkat és tudatjuk azokat embertársainkkal. A nyelv tehát egy jelenség, amelyet maga az ember teremtett meg, megléte óta egy biztos támpontot jelent a társadalom életében. Sokszor olvastam, hogy tiszta, világos gondolat világos stílust szül. Véleményem szerint ez csak akkor lehetséges, ha valaki már tökéletesen ura a nyelvnek, anyanyelvének. Az én anyanyelvem a magyar. Ez a nyelv évezredek fejlődésének a gyümölcse, amely hordozója lett nemzeti kincsünknek: irodalmunknak. Hogy miért szeretem? Hiszen ezen a nyelven mondtam ki az első szót. "Ó, anyám nyelve szeretet és szépség..." Igen, szépnek találom anyanyelvemet, számomra a legszebbnek. Nap mint nap ezen a nyelven beszélek, írok, olvasok. Egy-egy könyv elolvasása után döbbenek rá, milyen keveset tudok még anyanyelvemből, és ez arra ösztönöz, hogy tovább műveljem, tökéletesítsem anyanyelvi tudásomat. Tanulom szorgalmasan, így szeretem igazán. Sokszor hallottam már: Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz. Sok ember éveket tölt el azzal, hogy idegen nyelveket sajátítson el, s közben anyanyelve ápolásáról megfeledkezik. Nem gondol arra, hogy bármilyen tökéletesen beszéli az idegen nyelvet, gondolatait, érzelmeit csak anyanyelvén tudja tökéletesen kifejezni. Kölcsey tanítása, úgy hiszem, mindannyiunknak megszívlelendő: "Meleg szeretettel függ a hon nyelvén! Mert haza, nemzet és nyelv három egymástól válhatatlan dolog s ki ez utolsóért nem buzog a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog! Tiszteld s tanuld más mívelt népek nyelvét is, de soha na feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait tehetségig mívelni kötelesség." Középiskolás kategória CHOVAN ATTILA, Rimaszombat 27. "Csak az anyanyelvemen lehetek igazán én" — olvasom ezt a fontos gondolatot. Akaratlanul felötlik bennem a kérdés, mit jelent számomra az anyanyelv, miért szeretem az anyanyelvemet. Számomra megválaszolhatatlan ez a kérdés, mert csak érzem ezt a szeretetet, de megfogalmazni még az anyanyelvemen is szinte lehetetlen. Bennem összefonódik a szülőföld szeretete a szülők iránti szeretettel és az anyanyelv szeretetével. Kicsi koromban az első szavak kiejtésére édesanyám tanított meg. A kicsi világunk — a család összetartó kapcsa lett az a pár szó, amelyet elsőként elsajátítottam. Akkor mindent jelentett számomra az anyanyelv, hiszen ismerete nélkül mindig szomjas, éhes és álmos lettem volna. A kicsi világ tágult. Óvodás lettem. Sajnos, az óvónéni már nem az anyanyelvemen kérdezte naponta, miért sírsz, Pétiké. Talán fölösleges lett volna a kérdés, ha a hívogató kéz bátorító magyar szavakkal párosult volna. Otthon alig vártam a meséket, amelyeket édesanyám esténkét anyanyelvemen olvasott fel. Iskolás lettem. Ott nemcsak kézen fogott a tanító néni, de biztató szavai átsegítettek minden nehézségen, amelyet a betűk és a számok világa rejtett. Nagyon sokat köszönhetek neki, mert annak a nyelvnek, amelyet édesanyámtól tanultam, sok-sok csínyját-bínját elsajátíttatta velem. Megtanultam, miért ige a "tanuT szó, miért főnév az "édesanya", de megtanultam, hogyan kell kikeresni az állítmányt, mi a szerepe a tárgynak. Már magam is tudtam szép levelet fogalmazni anyanyelvemen édesanyámnak anyák napjára. Az alapiskola felsőbb évfolyamainak 18 A HÉT
