A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-08 / 6. szám

MAGÁNYOSOK KLUBJA Tisztelt Magányosok klubja! Meglepő és igen szomorú az a tény, hogy manapság egyre több a magányos és társtalan ember, aki egyéb lehetőség híján hirdetés útján próbál ismerkedni, megértő társra találni. Bár a hirdetési formát nem találom éppen a legalkal­masabbnak, sok embernek talán ez az egyedüli módja a kapcsolatteremtésre. A Magányosok klubja annyiban tér el a többi hirdetéstől, hogy életet lehel a száraz tényékbe. Szerintem éppen ez az, ami hiányzik a hirdetésekből. Bár rendszeres előfizetője és olvasója va­gyok a Hétnek, eddig ezt a rovatot nem nagyon szoktam olvasni, gondolván, ez is csak olyan, mint a többi. Mígnem az 51. számban el nem olvastam a "Sze­retnék már egyszer igazán boldog lenni" jelige válaszát a "Kék ég" jeligére. Ez annyira megragadott, hogy elolvastam ezt a rovatot visszamenőleg is a többi számban. Rájöttem, hogy rengeteg hoz­zám hasonló, ill. még rosszaabb hely­zetben lévő ember él magányosan és íársíalanui körülöttem. Ami a meglepő, hogy elég sok a 20 év alatti hirdető is. Én 168/70/32 éves, nőtlen mérnök va­gyok, falun élek a szüleimmel. Nem iszom, nem dohányzom, tudomásom szerint nincs káros szenvedélyem. Átla­gos külsővel rendelkezem és nincsenek nagy igényeim. Eddig mégsem találtam rá arra a társra, akit nemcsak mint nőt, de mint barátot és Embert is szerethet­nék és becsülnék. Igaz, nem is volt ed­dig sok alkalmam rátalálni, mivel elég­gé zárkózott természetű vagyok, és nem nagyon járok társaságba a közvetlen környezetemen kívül. A munkahelye­men és a városban, ahol dolgozom, pe­dig szintén nem találtam hozzám való magyar társra. Félreértés ne essék, nem vagyok soviniszta, sok szlovák barátom, barátnőm, kollégám van, az embereket pedig nem a nemzetiségük, vallásuk, stb. szerint, hanem belső értékeik alap­ján ítélem meg. Mégis nehezen tudnám elképzelni, hogy a gyermekeim ne azt a szót tanulják meg először kiejteni, hogy Anyu vagy Apu. Magyar iskolába jártam és szeretném, ha a gyermekeim­nek is az lenne az anyanyelvűk, ami ne­kem. Legalábbis remélem, hogy egyszer majd lesznek gyerekeim, mert nagyon szeretem a gyerekeket. Családcentrikus ember vagyok, szeretem a családi ott­hon melegét. Őszinte és szókimondó ember vagyok, másoktól is elvárom az őszinteséget. Szeretek mindent, ami szép és jó, nemes és emberi. Bár soha­sem unatkoztam, mindig elfoglalom magam valamivel (eléggé széles érdek­lődési köröm van), kiveszem a részemet társadalmi és kulturális munkákból és szakmailag is elismert vagyok, rende­zett anyagi körülmények közt élek, ba­rátaim is vannak, mégis sokszor érzem, milyen üres, milyen tartalmatlan az élet egyedül. Nincsenek nagy életcéljaim és ambícióim, meg tudom becsülni az élet apró örömeit is. Szeretnék boldog len­ni, de nem a pénz, hanem egy másik ember által. Szeretnék szeretetet adni és, ha lehet, egy kicsit kapni is. Szá­momra az élet értelmét nem a pénz, a hatalom vagy a népszerűség jelenti, ha­nem a családi boldogság, a másokkal való törődés, az, hogy hasznára lehetek valakinek, akinek szüksége van rám. Nem a pénzemért, pozíciómért, hanem saját magamért. Azt hiszem Beethoven írta, hogy "nincs nagyobb boldogság, mint másokat boldoggá tenni" — mi­lyen igaz! De igazat adok Strindberg­­nek is, aki szerint "jobbak leszünk egy kis boldogságtól, de farkasokká válunk boldogtalanul". Ezért nem jó magányo­san, zárkózottan élni. Talán azok a ma­gányos, egyedülálló emberek, akik öre­gedvén egyre mogorvábbakká, önzőb­bekké válnak, szintén boldogabban él­hetnének, ha egy kicsit többet törődné­nek a környezetükben élő rászorulók­kal. Néha sokat segíthet egy-egy vigasz­taló szó, vagy akár egy őszinte mosoly. Remélem, hogy belőlem nem lesz ilyen morcos öregember. Talán majd akad egy lány vagy asszony (esetleg éppen Délnyugat-Szlovákiából), aki soraimat elolvassa és segít nekem abban, hogy értelmet adjunk életünknek. Jelige: Boldog hétköznapok Hét 91/35 'társkeresőé 14 éves szőke, rövid hajú, 160 cm magas lány barátságot szeretne kötni olyan fi­úkkal, akik a DEPECHE MODE és a BONANZA BANZAI-t kedveük, fény­képes leveleket várok. Hét 91/47 23 éves, csendes természetű — mosta­nában nagyon szomorú —, elvált nő ez­úton keresi olyan férfi ismeretségét, akinek fontos a családi élet és a szere­tet. Fényképnek örülnék. Jelige: Őszinte hervadó szív Hét 91/46 17/156 szőke, zöld szemű lány intelli­gens, zenét kedvelő fiú levelét várja. Minden levélre válaszolok. 32/180 nyugat-szlovákiai, boldog családi életre vágyó, lakással rendelkező, füg­getlen, diplomás férfi leendő társát ke­resi egy kedves, intelligens, házias hölgy személyében. Testi hiba nem akadály, viszont fényképnek örülnék. Jelige: Megtaláljuk egymást Hét 91/45 16 éves lány vagyok. Szőke hajú, kék szemű. Kedvenc "műfajom" a Heavy Metál, főleg: az OMEN, a POKOL­GÉP és az IRON MAIDEN. Várom minden metálos fiú levelét 16-20 éves korig. Jelige: Metál az ész! Hét 91/51 19 éves lány megismerkedne komoly szándékú, vidám, intelligens fiúval 20- 24 éves korig. Fényképnek örülnék! 43 éves, hajadon nevelőnő vagyok, Sze­retek mindent, ami szép, ami az ember életét tartalmasabbá, teljesebbé teszi. Szeretem a zenét, a jó könyvet, a ter­mészetet. Olyan társat keresek, 50 éves korig (lehet idősebb is 1-2 évvel, aki szintén egyedül érzi magát, aki megér­tené bánatomat, akivel megoszthatnám a közös örömöket. Komoly, becsületes férfi válaszát várom, akinek közép- vagy főiskolai végzettsége van, Érsekújvári, Komáromi, Dunaszerdahelyi, Lévai já­rásból. A sorsnak már sok csapása ért engem, és ezért nem szeretném, ha ka­landorok írnának. Jelige: Együtt jóban és rosszban Hét 91/50 Szőkésbarna, kék szemű, 16 éves lány vagyok. Szeretnék levelezni 15-17 éves fiúldcal. Címem: Veréb Mónika, 982 51 Figa Jelige: írj! Hét 91/48 Jelige: Ébreszd fel a szívemet Hét 91/52 Hét 91/59

Next

/
Thumbnails
Contents