A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
EMBERI DOLGOK Mert te nem tudsz spórolni... — Kiütéseket kapok attól, ahogy a férjem a pénzzel bánik. Örökké olyasmiket hoz haza, amikre szerintem semmi szükség nincs itthon. Árleszállításkor képtelen elmenni egyetlen kirakat előtt anélkül, hogy valamit ne vásárolna — panaszkodik egy fiatalasszony. — De ha szóvá teszem a dolgot, azzal torkol le: nem a te szádtól vontam el a falatot! Ez igaz is, de én elvből ellene vagyok a fölösleges kiadásoknak. Igen sok házasság pénzügyi vitákon fut először zátonyra. Mert bizony az emberek pénzköltési szokásai nagyon eltérőek. A skála igen széles, a filléres spórolástól a megrögzött könnyelműségig, s ha ilyesmiben ellentétes természetű emberek élnek közös háztartásban, az örökös konfliktusok forrása lehet. Szerencsére sok mindenre van tapasztalatokból leszűrt jó tanács, így arra is, hogyan lehet az ellenkező véleményeket valahogy közös nevezőre hozni. A legfontosabb idejekorán tisztázni — márpedig ez hamar kiderül — ki bánik a pénzzel ügyesebben. Mellékes, hogy ez a férfi vagy a nő, a lényeg az, hogy már a kezdet kezdetén megkapja a családi pénzügyminiszteri tárcát. Ez a kinevezett pénzügyminiszter azonban — tisztelet a kivételnek — előbb-utóbb visszaélne a ráruházott hatalommal, ha mindig a másik megkérdezése nélkül döntene a pénzek elköltéséről vagy befektetéséről. Legalább egy hónapban egyszer össze kell üljenek, hogy közösen számba vegyék: mennyi volt a bevétel, mire kell fordítani. Mikor már nagyobbacska gyerekek is vannak a családban, nem haszontalan dolog olykor őket is bevonni az ilyen megbeszélésekbe. Nemcsak azért, hogy esetleges igényeiket, kérdéseiket előadhassák, hanem azért is, hogy érzékeljék: a pénzt be kell osztani! Lényeges, hogy a gyerekek ne legyenek ilyen alkalmakkor szülői veszekedések és kölcsönös szidalmazások tanúi. A pénz tárgy, ezért lehetőleg tárgyilagosan, és érzelemnyilvánítások nélkül kel! vele bánni! Az ilyen megbeszéléseken jó eldönteni, hogy a család mit szeretne és mit engedhet meg magának: mire van feltétlenül szüksége, miről tudnak esetleg lemondani. A háztartás költségeinek megtervezése és a tervek betartása a házasság első éveiben különösen fontos. Sok későbbi cívódásnak lehet elejét venni jó! megalapozott pénzgazdálkodással. A partnerek különböző szokásokat hoznak szüleiktől, illetve önálló életükből: most azt kell megszokniuk, hogy a közösen szerzettekből gazdálkodjanak úgy, hogy az egyiküknek se jelentsen keserűséget, csalódást. És ha egyik fél sem szab a másiknak határokat, nem támaszt teljesíthetetlen követeléseket vele szemben, nem leckézteti fölöslegesen, hanem egyenlő jogokat biztosít számára, partnere is szívesen belenyugszik abba, hogy inkább ő kezdeményez. öregember -Egyre elviselhetetlenebb, semmi sem tetszik neki. Az ételben csak turkál, és állandóan azt emlegeti, milyen is volt az élete harminc-negyven évvel ezelőtt. A másik véglet: soha nem szól semmit, mindenbe beleegyezik, nincs véleménye, legfeljebb annyit jegyez meg, hogy jó már ez neki így is... És mintha önmagát erősítő folyamat játszódnék le: a környezet nehezen viseli el az idős férfi vagy asszony körüli bonyodalmakat, ezek pedig még súlyosabbak lesznek attól, ahogyan a környezet reagál. Mindenféle magányosság érzése közül talán legfájdalmasabb a családi körben élő öregek magánya. Belső feszültségük nyilvánvaló: gyermekeiknek, utódaiknak, családjuknak szentelték életüket, s amikor munkaképességük csökkent, magukra maradtak. Részben ez is az oka annak, hogy időskorra sokan szinte milyen ember? a felismerhetetienségig megváltoznak, bizalmatlanok, agresszívek lesznek, vagy éppen ellenkezőleg, folytonos rémületben élnek és visszahúzódnak. Mindkét viselkedési mód védekezés és egyben segélykiáltás. Akár az elhanyagolt gyermek, aki képtelen csínyeket követ el, folytonos botrányt kavar, csak hogy felhívja magára a figyelmet. Az idős emberek viselkedése azonban, amellyel szeretnék magukra irányítani környezetük figyelmét — egészen pontosan: szerető törődését —, sokkal inkább falra hányt borsó marad. A következtetés magától adódik: az idős emberek pszichikai állapota, közérzete meglehetősen pontosan tükrözi azt, hogy milyen az. adott családban uralkodó hangulat, milyen viszonyok, milyen hangnem határozza meg a családtagok viselkedését. A HÉT
