A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-08 / 6. szám
EZ CSAK ÁTMENETI Beszélgetés Berényi Józseffel, az SZNT képviselőjével, a szlovák törvényhozás oktatási bizottságának tagjával — A Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom listáján független jelöltként, de tulajdonképpen a Magyar Diákszövetség képviseletében kerültél be a parlamentbe, s ott az oktatási bizottságban dolgozol. Nemrég megszületett az iskolák állami igazgatásáról szóló törvény, mellyel szemben nekem ugyan vannak fenntartásaim, de hogy látod Te, jó ez a törvény? — El szeretném mondani, igaz ugyan, hogy független jelöltként indultam a választásokon, de fokozatosan egyre közelebb, kerültem a Független Magyar Kezdeményezéshez, így most már közéjük tartozónak vallom magam. Mindezt azért is mondom, mert a diákszövetség alapszabályzatának bevezetőjében hasonló elvi megállapításaink vannak, mint az FMK elvi nyilatkozatában, így ez a közeledés természetes. Mi is liberális elveket valló szervezet vagyunk; jó az együttműködésünk a pedagógusszövetséggel, s ahogy formálódik a megújuló Csemadok profilja, vele is javulnak kapcsolataink. Az új iskolatörvény vitája során pedig figyelembe vettük mind a diákszövetségek, mind a pedagógusszervezetek észrevételeit. Ami az új főiskolai törvényben jó: nagyfokú önállóságot ad a felsőoktatási intézményeknek. Az oktatásügyi minisztérium csak a rektort nevezi ki, a többi tisztség betöltését meghagyja az ő hatáskörében. A törvény csak általánosan érvényes tényezőket fogalmaz meg. Az például, hogy minden egyetemen, főiskolán működik egy akadémiai szenátus; hogy mettő! meddig tart egy szemeszter; ki adja át a végzősöknek a diplomát; mik a felvételi vizsgák általános feltételei. Anyagilag biztosítja az intézmények működését, de a pénzeszközök belső elosztásába már nem szól bele. Olyannyira nem, hogy a Komenský Egyetem Bölcsészkarán az egyes tanszékekre bízták, hogyan, milyen kritériumok alapján osztották el az ösztöndíjakat. — Szóvá is tették egyes szlovák lapok — pl. a Smena —, hogy újfajta káderezés kezdődött, mivel a tanulmányi ösztöndíj megpályázásának egyik kérdése azt firtatta, dolgozik-e a pályázó a diákparlamentben... — Azt nem tudom, ki hogyan osztotta el az ösztöndíjakat. Nálunk, a magyar tanszéken a tanulmányi eredmények döntöttek. A jegyektől függően kaptak a pályázók 150 — 500 korona ösztöndíjat. — Beleszólhattak az elosztásba a diákok is? — Bizonyára, mert a tanszéki értekezlet döntött az ösztöndíjakról, azon pedig részt vesz a diákság képviselője is. De a meghatározó a tanulmányi eredmény volt. — A szociális ösztöndíjrendszert érintetlenül hagyta a törvény? — Igen, a hátrányos helyzetű diákok segítésének ez a módja megmaradt, és független a felsőoktatási intézmények hatáskörébe átutalt ösztöndíjaktól. Az önállóság további törvényes feltétele, hogy a tanulmányi szakokat az adott intézmény határozza meg. Most először nyílik lehetőség arra nálunk is, hogy a jelentkezők maguk válasszák meg, milyen párosításban szeretnének különböző tárgyakat tanulni. Eddig pl. volt magyar-szlovák szak, legfeljebb magyar és történelem. Most a jelentkezők választhatnak a magyar szak mellé akár testnevelést, rajzot, matematikát, más szakot is. — A Národná obroda napilapban közzétettek alapján azonban egy-egy kombináció megnyitásához legkevesebb tíz egyforma választásra lesz szükség egymástól függetlenül, különben nem indul képzés. Ezek a valóság korlátái. — Minden iskolának a saját lehetőségeiből kell kiindulnia, mert arra egyelőre nincs pénze az országnak, hogy minden problémát felszámoljon, de a felsőoktatási törvény így is sok mindent liberalizál, bár ott még nem tartunk, hogy a tanszakok kiválasztása semmilyen feltételhez ne legyen köthető. Fontosnak tartanám viszont elmondani e lap hasábjain is azt, amit a rádióban egyszer már elmondtam: az új igazgatási törvény szerint az iskolaigazgatókat a területi iskolaügyi hivatal nevezi ki, de a kinevezett személyével egyet kell értenie a helyi iskolai tanácsnak, amely demokratikusan választott szerv és az iskola tanítóinak, a szülőknek és a diákoknak a képviselőiből áll. Fontos tehát, hogy a középiskolások újraalakítsák a független diáktanácsokat, a diákszövetséget, s azok segítségével válasszák ki saját képviselőiket e tanácsokba. Az ország és az iskolák demokratizálódása szempontjából is nagyon lényeges, hogy a diákok saját, önálló szervezeteket alakítsanak, mivel nem lenne jó, ha megint az igazgatók választanák ki, ki képviselje a diákokat ebben a tanácsban. — Ha már az igazgatókinevezéseknél tartunk: nem úgy lett volna demokratikusabb a törvény, ha a helyi iskolai tanács választja meg az igazgatót és a felsőbb szerv "bólint rá” a döntésre? Ilyen módosító javaslat nem volt a parlamentben? Elvégre elég sok rossz tapasztalatunk van a kinevezéses rendszerekkel... — A parlamenti bizottságok által benyújtott közös véleményezésben ilyesmi nem volt. Arra sem emlékszem, hogy valamelyik képviselő ezt felvetette volna. — ... mert ez így nem demokratikus! — Az egész törvény nem demokratikus. — Úgy látom, az egész demokratikus kibontakozás egyik leggyengébb területe az iskolaügy, mert a legkevésbé ad teret a demokráciának. — Igen, ez kétségkívül így van. Ez a törvény nem nagyon bontja le a centralista iskolarendszert, igyekszik rajta másítani, újítani, különösen azzal, hogy a tanácsokat és igazgatóságokat létre-
