A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-01 / 5. szám

HÍRMONDÓ »i TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ-először Kezdetben vala az igény. Utána jövének a körülmények. Majd jött az ötlet, hogy legyen országos táncháztalálkozó Szlo­vákiában is. Összedugta fejét néhány kezdeményező ember — és lön. Ennek a táncháztalálkozónak is vol­tak előzményei. Egyrészt ott volt a nagy testvér, a Budapesti Tavaszi Fesztivált immár tíz éve záró Táncháztalálkozó. A komáromi szervezők nem kis sikerrel próbálkoztak a nyolcvanas évek köze­pén hasonló rendezvény szervezésével, s néhány alkalommal sikerült a város és járás határain túlra is eljutniuk. Ezidáig sem anyagi, sem szervezeti lehetőség nem mutatkozott arra, hogy pl. a Cse­­madok a központi rendezvények sorát még eggyel bővítse. így tehát most nem intézmény által szervezett országos ren­dezvény valósult meg, hanem minimális stábbal és szponzorok segítségével lét­rejött, mondhatnók "független találko­zón" táncolhattunk. Nagy meglepetésemre rögtön az első előkészítő találkozáson tizenhárom szponzor mondta el, milyen összeggel vagy szolgáltatással tud beszállni. A ta­lálkozó napjáig ez a szám 31-re emel­kedett. Le kell szögeznem, hogy e tá­mogatók nélkül a rendezvény soha nem valósult volna meg. Meglepően jól mu­tatkozott be a város is. Minden, magára valamit adó intézmény a szervezők vagy a mecénások sorában volt, s úgy érzem, hogy a járási és városi hivatalok és az önkormányzat megtiszteltetésnek vette, hogy Dunaszerdahely egy közel 1500 főt mozgató találkozónak adott otthont. Formájában a Szlovákiai Táncházta­lálkozó nem nagyon tért el a már ismert budapestitől. Hogy mégis nagy volt az érdeklődés — az ország határain túlról is — annak egyszerű a magyarázata: ez a rendezvény csemegéket és különle­gességeket is kínált. Először dominált egy rendezvényen a szlovákiai magyar tájegységek zenei és táncanyaga. E- lőször tanítottak táncházban zempléni szlovák, valamint gorál anyagot. A ma­gyarországi és erdélyi táncokhoz pedig a szakma kiválóságai jöttek el — a ha­zai zenekarokon és táncosokon kívül pl. a Mérai zenekar Fodor (Neti) Sándor­ral, vagy a budapesti Ökrös zenekar, to­vábbá Zsuráfszky Zoltán, Nagy Zoltán József, Juhász Kati. A táncházasok közt először járt pl. az osgyáni zenekar, mindannyiunk nagy örömére. A találkozó (egyharmados profittal) sikeresen zárult. A kiértékelésen né­hány oldalas hibajegyzék született, de ez érhető, hiszen először szervezett ren­dezvényről volt szó. Igaz, a hibákból a látogató vajmi keveset látott, s jövőre bizonyára jobb lesz a találkozó. Harmincegy szponzort említettem, a rendezvény propagációs anyagain mindegyik szerepelt. Az egyik viszont akaratlanul lett mecenáš: a karcsai szö­vetkezet jóvoltából hozzánk került hi­degtálakról van szó, amelyeket jóízűen Többéves baráti, mondhatni testvéri kapcsolat alakult ki a Csemadok Ipoly­sági Alapszervezete és a Szalkszent­­mártoni Petőfi Emlékmúzeum Baráti Köre között. A közelmúltban a mieink látogattak el Magyarországra. A múze­um udvarán családtagokként fogadott bennünket Majsai Károly, az intézmény elfogyasztottunk és tisztelettel megkö­szönünk. Reméljük, a szponzorok sorát jövőre tudatosan gyarapítják majd. S végezetül egy szomorú megjegyzés: a résztvevő 21 újságíró közül csak egyet­len hazai magyar kollégával foghattam kezet. Pedig legalább 2000 potenciális olvasó jelent meg a "bulin". Jövőre talán jobb lesz a arány... LOVÁSZ ATTILA Fotó: Gyökeres György igazgatója és Vajda Márta, a Baráti Kör elnöke. A múzeum igen látványos. A költő és szülei az 1845-46-os években voltak la­kói az épületnek. A község lakosai le­­írhatatlanul büszkék arra, hogy Petőfi annyi időt töltött Szalkszentmártonban, hogy ottani huzamosabb tartózkodásai "A telketeket és szíveteket hoztátok ide"

Next

/
Thumbnails
Contents