A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-25 / 4. szám

MAGÁNYOSOK KLUBJA Tisztelt Bánatos úton utazó sorstársam! Olvastam levelét a Hétben s beval­lom, nagyon meglepődtem, hogy létez­nek ilyen véletlenek, mint a miénk. Én is 17 évesen mentem férjhez, el­váltam, nekem egy kislány maradt a há­zasságból. Utána én is 5 évig éltem egyedül a lányommal. Akkor férjhez mentem másodszor, ebből a házasság­ból nem a válás, hímem a férjem halála oldott fel. 15 évi betegség után halt meg. Szörnyű évek voltak. Ha nem volt kórházban, ivott, ha nem ivott a kórhá­zakat járta. Sokszor már azt hittem, nem bírom tovább, de mindig volt annyi erőm, hogy csináltam, amit kellett és soha nem voltam rossz kedvű és elke­seredett. De most nem ismernek rám az ismerősök. Három év özvegység után nálam is jelentkezett a nagy "Ő". Szin­tén nős ember képében. A kapcsola­tunk egy évig tartott. Akkor mint mon­dani szokás "addig jár a korsó a kútra..." Bizony a korsó eltörött, fény derült a titkos találkozásokra. S bár azelőtt is rosszul éltek, mert a férjet kihasználta, a befőzéstől a kacsa tömésig minden a férj dolga volt. Kitört a perpatvar. A férj kijelentette, csak én kellek neki. A feleség eljött hozzám és a tudomásomra hozta, hogy a férje mit mondott. A fe­leség beleegyez az elköltözésbe, de nem osztozik a közös szerzeményen. Én mondtam, a férjét vállalom egy szál munkaruhában is. Erre elment haza, mondta a férjének jöhet, de csak abban, ami rajta van, mert ő sem pénzt, sem az autót nem adja. Ekkor a nagy "Ő" meghátrált, és inkább vállalta tovább a cseléd és a puli szerepét. Mikor a pénz­ről és az autóról volt szó, elfelejtette azt a sok esküdözést és a sok ígérgetést, amit nekem tett. Ekkor nagyon elkese­redtem és a tablettákhoz és az alkohol­hoz nyúltam, de sajnos a kaszás félútról visszaküldött. Azóta eltűnt az arcomról a mosoly, az ajkamról a dal, mert min­dig nevettem és daloltam munka köz­ben, nem tudom hogyan tudtam hinni olyan embernek, akit a vagyon eltánto­rít eredeti álláspontjáról. Arra kérem kedves sorstársnőm, hogy írjon, a címemet a szerkesztőség­ben meghagyom. Lehet, hogy együtt könnyebben átvészeljük a sors viszon­tagságait. Jelige: Az egyiknek sikerül Hét 91/33 Válasz a Hét 90/248 Bánatos út jeligére Kedves Asszonyom! Ahogy elolvastam a Magányosok klubjának írt cikkét, nem tudtam ma­gamon uralkodni, magának válaszol­nom kell! Az, hogy okolásul írta elfogadható, de panaszra magának nincs oka. Kedves Asszonyom, az, hogy elvált ma már nem ritka dolog, én is az va­gyok, egyedül élek, csak az a csúnya do­log, ha valaki elrabolja egy másik csa­ládból az apát vagy az anyát, mint maga is, ahogy írta. Az nem zavarta, hogy nős? Az alatt a két év alatt, amit maga kapott tőle, az esküdt feleségétől rabol­ta el! Amikor másodszor férjhez ment, miért nem alkalmazkodott a férjéhez? Akkor is a kaland járt az eszében, talán azért romlott el a házassága... Sőt még másodszor is maga kereste a bűnös ka­landot! Nem bántotta az a kalandos "lelkiismerete"? Nem gondolt a felesé­gére, a családra? Hogy azt is tönkre te­szi? Hogyan tud valaki így boldog len­ni? Én is elváltam, de nem tudnék le­ülni egy kávé mellé olyan férfival, akiről tudom, hogy otthon várják. Még jó, hogy a férfinak még kell a családja. Most azon töpreng, mi lesz magával? De amikor magának jó volt, azon nem gondolkozott, hogy mi van a szegény feleséggel? Hogyan viselkedik otthon a férje maga miatt? Kicsit nem is ártana, ha szenvedne... Ha tovább is akar kalandozni, keres­sen elvált vagy özvegy embert, ott nem árthat senkinek. Ne feledje, nagyon rossz a világ, és nagyon sok rossz nő van benne. Tisztelet minden becsületes nőnek. Meg is érdemelné az a feleség a bocsánatkérést! Köszönöm, hogy közölték a levele­met a rovatban. Jeligém: "Becsület" Hét 91/34 "23 éves, 158 cm magas, falun élő, ko­moly természetű szőkésbarna hölgy, egy 3 éves kislány édesanyja, megismerked­ne jó megjelenésű, családszerető, ko­moly szándékú, rendezett anyagi körül­mények között élő, természetet kedvelő és a munkát sem megvető, antialkoho­lista, elvált, legény- esetleg özvegy-em­berrel 32 éves korig, aki szintén meg­értő, boldog családi életre vágyik. Ha komoly a szándékod, csak írj! Fényké­pes levelek előnyben!" Jelige: Várok rád kedvesem! Hét 91/28 "17/160, hosszú szőke hajú, kék szemű, sportos alkatú, vidám természetű diák­lány, jó megjelenésű, káros szenvedé­lyektől mentes fiú társaságát keresi". Jelige: Antúria Hét 91/31 "27 éves, falun élő lány vagyok. Szeret­nék megismerkedni, korban hozzám il­lő fiúval vagy elvált férfival, aki szereti a természetet, a zenét és aki vidám ter­mészetű, de tud komolyan beszélgetni is." Jelige: Szeretném, ha szeretnének Hét 91/29 Mélyen tisztelt szerkesztőség! Az önök segítségét kérem, mert igen magányosnak érzem magamat és már négy éve egyedül lakom egy kis garzon­lakásban. Nekem ez így nem élet, és így nincs értelme az életemnek. Úgy gon­doltam, hogy az önök segítségével társ­ra találhatok. Szőkésbarna a hajam és kék a szemem, olyan 72 kg-os, 170 cm magas, vékony testalkatú elvált férfi va­gyok. A címemre fényképes levelet ké­rek, lehetőleg a Komáromi járásból. Magamról még annyit, hogy nem járok társaságba, nem iszom, csak dohány­zóm, de másképp komoly és vidám férfi vagyok, 24 éves. Jeligém: Remélem rád találok!? Hét 91/30 22 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents