A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-26 / 43. szám

A Komenský utcai magyar iskola (Láng Hona felvétele)

figyelemmel együtt a Rozsnyói Magyar Alapiskola negyvenéves történetet. 1950. szeptember 1 -jén indult meg falai között a tanítás, Szobisek Mária vezetésével. A rozsnyóí gimnázium három heyiségében; hol másutt? A magyar iskolának nem jutott saját, tisztességes épület! Három helyiség a gimnázium épületében, ennyi adatott az induláshoz száztizenhat tanulónak. Nem volt elég a hely. sürgősen más épület után kellett nézni, s sok utánajárással és hatósági jóváhagyással be is költözött az az iskola a Zöldfa utcai épületbe, amelyben szlovák gyermekek tanultak. S ha történetesen miniszterhelyettes úr 1956-ban itt kereste volna a tedd ide, tedd oda módon kezelt magyar iskolát, már nem találta volna Zöldfa utcai helyén sem. 1956 novemberében ismét hatósági jóváhagyással elfoglalta a volt zárda öreg épületét.

_ A magyar iskola pedagógusainak és.tanit lóinak szemében szépnek tűnt fel az új hely, ahol már csak ök voltak. A zárdában volt vagy húsz tanterem, nyújtózkodhattak, ter— jeszkedhettek jobban, s ezt az épületet -iskinötték hamar. Arra kényszerültek, hogy bizonyos osztályokat a Csemadok székházászülök takarították ki, mégsem kapták meg. Az utolsó pillanatban a végzet hatalma vagy inkább a hatalom végzete másképp döntött, s szlovák tanulókat vonultatott be a magyar szülőkkel kitakaríttatott iskolába. Megfeneklett szekerük az öreg zárda épületében, ahol huszonhat kemény, viszontagságos és az életre is veszélyes esztendőt töltöttek el. Soroljam, mi minden nem volt jó a zárdépületi iskolában? Röviden csak annyit erről, hogy a tantermekben olajozott padló volt, s vízvezetékkel csak némelyik tanterem dicsekedhetett. Az udvar felöli helyiségek falai nedvesek, sötét voltak, villanyégök fényére volt szükség. S itt is kevés.nek bizonyult minden. Tantermekben kellett elhelyezniük a műhelyt, a konyhát, amelyben leánytanulóikat oktatták. Az étterem is csupán egy osztálynyi helyet kaphatott. A zárda kápolnáját alkítatták.át aulának, s_ amikor, újabb osztályokra volt szükségük, deszkafallal választották ketté az aulát, így tettek szert további két osztályra.

Ne gondolja,-miniszterhelyettes-úr, hogy a járási és a városi vezetők jóakarata segítette a magyar alapiskolát a Komenský utcai új

Az idei tanévnyitón az oktatásügyi miniszterhelyettes úr mondott ünnepi beszédet, amelyet lapok, a rádió és a televízió teljes terjedelemben közöltek. A szép és tartalmas köszöntőben volt egy szerencsétlen utalás, hadd ne idézzem szó szerint, csak a lényegét, vagyis bogy nálunk léteznek és jól megvannak a nemzetiségi iskolák, nem úgy mint egyes országokban. Nem nehéz kitalálni, melyik országra célzott ilyen nyilvánvaló burkoltsággal a miniszeterhelyettes úr, az ottani állítólagos lehetetlen helyzettel akarta még hangsúlyosabbá tenni az itteni nemzetiségi iskolák figyelmet érdemlő állapotát, s azóta engem szüntelenül az az egyetlen kérdés foglalkoztat, hol él a miniszterhelyettes úr, és kik a tanácsadói, amikor másokra hivatkozik, nem a saját portánkon néz szét alaposabban?

Mivel másképp nem tehetem, képzeletben hívom meg a miniszterhelyettes urat a fennállásnak negyvenedik évfordulóját üneplő Rozsnyói Kilencéves Alapiskolába, amely mintha nem találta volna helyét az elmúlt negyven esztendőben, mindig más-más helyre költözött, mint a vándormadár. Nem

Bocsárszky Pál megtett minden tőle telhetőt! Az olajos padlóburkolatot fokozatosan eltávolíttatta a tantermekből, ajtókat, ablakokat cseréltetett, beépített szekrényeket készíttetett. A tantestületi szobácska nagy asztalait is kirakatta, rendes íróasztalokat hozatott a helyükre. A sok rosszban persze akadt jó is, miniszterhelyettes úr! Tornatermük és csodálatosan nagy és szép iskolakertjük volt tömérdek sok rózsabokorral, futórózsával, gyümölcsfákkal, üvegházzal. A termesztett zöldségféléből még el is adtak, tanulók árulták a piacon. Később az iskola konyhájába vitték, javították vele az ellátást.

Az 1989—1990. tanév végi közös tantestületi kép (Molnár Sándor felvétele)

Visszatérve az egyik kályha alatt keletkezett tűzre, ne higgye a miniszterhelyettes úr, ez elégséges ok volt arra, hogy a város és a járás akkori hatalmasságai tisztességes iskolaépületbe költöztessék a magyar iskola tanulóit. Még az egyik tanterem mennyezetének is le kellett szakadnia. Szerencsére a hajnali órákban történt a tragédia, amikor a tanulók a legmélyebb álmukat aludták. Ki tudja, milyen következménnyel járt volna ha tanítási órán szakad le a mennyezet; Ez már

SZOMORÚ MÚLT, MINISZTERHELYETTES

ÜR!

jókedvéből, miniszterhelyettes úr, a szükség vitte rá, a nemzetiségi iskolához méltatlan körülmény, mert Rozsnyón az új lakótelepi iskolák soha nem épültek a városi és környékbeli magyar gyermekeknek, a szlovák tanulókra sütött a nap a nagy, világos ablakokon keresztül.

De ne általánosságokat vessek papírra, miniszterhelyettes úr, tartson velem, kísérjük

ban, korábbi helyükön, a Zöldfa utcában, a Varga-dombi barakkokban, a Gottwald utcai iskolában helyezzenek el. Míg aztán 1982 szeptemberében mostani helyükre, a Komenský utcába költöztek. A valóban minden tekintetben megfelelő, korszerűen felszerelt új iskolaépületbe. De az odáig vezető út, miniszterhelyettes úr!

Pedagógusok és szülök az indulás kezdetétől szívós és elszánt küzdelmet folytattak a megfelelő épületért. Több mint harminc évig hitegették őket, hogy ez vagy az az új lakótelepi iskola az övék lesz, de soha nem lett az övék. Volt úgy, hogy a Pionír utcában épült s nekik ígért új iskolaépületet már a magyar

épületbe. Másnak kellett történnie, olyannak, ami a följebbvaló hatalmasságot is megijesztette. Az egyik kályha alatt meggyűlt a padló, tűzoltók fékezték meg a tűz elterjedését. Mert ugye, a zárdaépületben központi fűtés sem volt, cserép-.vagy vaskályha adott meleget, s takarítónők hordták fel a szenet a pincéből a második emeletre, amelynek nyitott folyosójára a hideg beálltával ráfagyott a víz, életveszélyes volt járni rajta. Egy helyen meg is repedezett a felülete nagyon, pléhdarabbal takarták le, hogy megelőzzék a bajt. A még áldatlanabb helyzet a barakkokban volt, amelyeknek alacsony voltán, sötétségén, olajos padlózatán és kályhafűtésén túl a távolságuk volt ijesztő. Az azokban elhelyezett két-három osztálynyi gyermeknek másfél kilométert kellett gyalogolnia az ebédlőig, illetve a zárdáig, amely olyan állapotban volt, hogy Bocsárszky Pál igazgató kőműves lehetett volna inkább, annyi volt az épületen a javítanivaló.

14