A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-26 / 43. szám
m€DV€SALJA nÓGRADI KÖZS€G€IB€n akkora botrányt kavart a kisvárosban és a környéken, hogy az illetékesek ijedt döbbenetükben megnyitották a Komenský utcai új iskolaépület kapuját a magyar tanulók előtt. Persze úgy, hogy a történtek ellenére se legyen egészen az övék, elhelyeztek venne néhány szlovák osztályt. S mindeme szomorú és lehangoló állapot festése után szeretném a miniszterhelyettes úr tudomására hozni, hogy a rozsnyói és környékbeli magyar szülőknek a néhány évtizedes áldatlan körülmény ellenére sem rendült meg bizalmuk iskolájuk iránt. Hadd hivatkozzam Bareán Lászlóné igazgatóhelyettesre, aki ottjártamkor igy emlékezett az elmúlt időkre: — Mikor 1964-ben ide helyeztek, még E osztály is volt. Bizonyos évfolyamokban öt párhuzamos osztály! A tanulmányi eredmények is jók voltak. Iskolánknak mindig volt színvonala. Kulturális élete is mindig színes volt. Tánc- és színjátszó csoportja, énekkara volt. Vers- és prózamondóink eljutottak a Jókai Napokra. A jó nevű Mandikó gyermek színjátszó csoport a Zabari -házaspár kollégák jóvoltából többször szerepelt a Duna Menti Tavaszon, egyszer nagydíjasok is voltak. A Kis Búzavirág gyermek tánccsoport Csunyocska Árpádné vezetésével szintén jelen volt rangos versenyeken, Zselizen, Gombaszögön, stb. De ami ennél fontosabb, hogy vannak szép számmal orvos, mérnök és pedagógus tanítványaink. Tantestületünk tagjai közül kilencen tanítanak saját volt alapiskolájukban. Hírességeink is vannak. Itt tanult Sunyovszky Szilvia és Krausz Marika színművész, Krausz Tivadar. költő, Vajner Anikó, a kassai filharmónia tagja, Páczai Ildikó élsportoló. Gordon László állatorvos, akinek környezetvédelmi publicisztikája széles körben ismert. Büszkék vagyunk rájuk. Tóth Sándor igazgató egyidős az alapiskolával. Pelsöcön született, Rozsnyón lakik, itt érettségizett a magyar gimnáziumban, s Nyitrán szerzett magyar—német szakos tanári oklevelet. Ö így emlékezett az elmúlt negyven esztendőre: — Szép volt a kezdés, reményre jogosító, folytatása azonban nem lett. Szülőknek és pedagógusoknak végig hadakozniuk kellett az iskola megmaradásáért. Elmondhatnák elődeim: idősb Bocsárszky Pál és György Béla. A hetvenes években nehezedett iskolánkra a legnagyobb nyomás. Ez a tanulók számának aggasztó csökkenésében is megmutatkozott. De iskolánk ezt a legnehezebb időszakot is átvészelte. S az efölött érzett örömbe most az vegyit ürömöt — és ez rányomja bélyegét a negyven év ünneplésére —, hogy nagy pedagógushiánnyal küszködünk. Az épület már elfogadható, csak ne kísértene a pedagógushiány réme. Három év múlva kiöregedik az alsó magyar tanárképzés újra indításában van minden bizodalmunk! Járásunk alsó tagozatos iskoláinak rövid időn belül huszonkilenc tanítóra lesz szüksége. — Hogyan néztek az elkövetkező évekre ? — teszem fel az igazgatónak egyetlen kérdésemet. — A Sütő András írásából vett gondolattal felelnék: ......jövőnk oda van letéve — palatábla, palavesszö formájában — az iskolák falai közé." Az idézetnek most érezzük igazán a fontosságát. Iskolánk jövője az ide járó kis magyarjainktól függ, akik a helyünkre állnak majd. Bizakodással léptünk az új tanévbe, így tekintünk a jövőbe is, mert hiszen tanulóink most már valóban szabad, minden ideológiai ráhatástól mentes iskolába járnak. Arra törekszünk, hogy a szülök és az iskola között végre kiépüljön a humánus kapcsolat. Negyven évvel a hátunk mögött bizakodásra a hatvanhét új elsős tanulónk jogosít fel, meg az anyanyelven való tanulás fontosságát egyre nagyobb számban felismerő szülök, akik döntésükkel erősítik a magyar iskolát, meg az új összetételű járási oktatásügyi szakosztály, amely megérti és támogatja törekvéseinket. íme, a negyvenéves rozsnyói alapiskola rövid története, minisztehelyettes úr! Kérdezem öntől, van-e egyetlen szlovák iskola Szlovákiában, amely ilyen szomorú múltat tudhat a magáénak? Most már rendes, egyemeletes. huszonkét tantermes iskolában folytathatják ök is az oktató-nevelő munkát, bár a huszonkét tanteremből három még mindig a Zöldfa utcai szlovák iskoláé, további három pedig a magyar kisegítő iskoláé. Az év jól indult, mert fölépült a déli lakótelepi szlovák iskola, fölszabadulhattak tantermek. Szülök, pedagógusok egyformán hiszik, hogy hamarosan az egész épületben az ö tanulóik lesznek. MÁCS JÓZSEF Mielőtt a történelmi Nógrád hagyományait kutató turistaként Sátorosnál, illetve Somoskőújfalunál átlépnénk az országhatárt, s elhagynánk Nógrádnak a mai Szlovákiához tartozó területét, járjuk be a hajdani Füleki járás közép-keleti csücskének falvait. Medvesalja egy részét. Ezen a tájon, a Gortva-patak völgyében települt Óbást. a négy és félszáz lakosú falu. Valószínűleg a XII. században népesült be, már a bronzokorban í lakott terület volt. Az itt feltárt régészeti leletek a pilinyi kultúra termékei. Hajdan a falu Gömör vármegyéhez tartozott. Először 1461 -ben Mátyás király „kebelezte át" Nógrád vármegyébe, s a Lossonczyaknak adományozta. 1533-ban Werböczi Istvánnak is volt itt birtoka; később pedig a Telekyek, a Kubinyiak s a Vécseyek osztoztak a helységen. Óbást 1960-ig a volt Füleki járáshoz tartozott, majd a Rimaszombati járás része lett. Petőfi nyomában ,.Kubinyi Rudinál" Ma a Rimaszombati járáshoz tartozik a Gortva felső folyása mentén fekvő Vecseklő is. Valószínűleg a XIII. században alakult, de csak 1548-tól vannak rá vonatkozó adataink. Akkor Weczklew alakban fordult elő. Volt itt birtokuk a Bebek meg a Jósika családoknak s még másoknak is. Kubinyi Rudolfról például Petőfi Sándor is megemlékezik Úti jegyzeteiben. A költő 1845-ben, felvidéki útjai során ebben a faluban is járt. Amint feljegyezte, Várgedéröl „tettek" egy kirándulást a „barkó faluba". A barkók egyébként Borsod, Gömör, Nógrád és Heves határvidékén élnek, mintegy ötven faluban. Az általuk lakott vidék „a honfoglalás óta folyamatosan magyar népességű terület". Az elzárt völgyekben élő barkók a huszadik századig „archaikus népi kultúrát őriztek meg". Vecseklő határa is „a Medves hegyekre terjed", s az itt élő barkóknak szintén az állattartás volt a fő foglalkozásuk. Petőfi tehát a faluból tett több kirándulást is a környék településeire, várhelyeire. „Vecseklön megháltunk s másnap korán reggel indultunk Somoskőre a Mátra egyik ágán — a Medvesen — keresztül." — olvassuk az útinaplóban. Salgóra szintén innen ment a költő, s a túráról ezt jegyezte fel: „Estefelé értünk vissza Vecseklőre, eltelve a nap élvezeteivel, és jól kiéhezve, minek orvossága egyébiránt készen várt bennünket Vecseklön ... Kubinyi Rudi szakácsának emberségétől, minek ismét az a rossz következése lett, hogy igen jóllaktam, s ennélfogva gyötrelmes álmaim valának." A falu határában, melynek tengerszintfölötti magássága 268 és 475 méter között ingadozik, a XIX. század közepétől barnaszenet bányásztak. Falvak a költő térképén A harmadik Gortva-völgyi falu Medveshidegkút. A XIII. században keletkezett, s 1304- ben már Hydegkuthnak Írják a nevét. A szomszédos községek már a határ túloldalán, a mai Magyarország területén vannak. Az útobb említett települések a kiváló csehszlovákiai magyar költő, Tőzsér Árpád Hazai napló cimű költeményében is megjelennek. A költő többek között így „igazítja útba" olvasóját: Ha Almágyból indulsz, menj egyenest délnek, hogyha el nem tévedsz, mindjárt Bástot éred. Óbást és Hidegkút van jobbra és balra töte ha meg tovább mégy, hát eljuthatsz Vecseklőre. A magyar határtól egy jó bakarszra Tajtit leled — s kész a Medvesalja A Medves táján, a palócok ősi földjén Költőnk nemcsak az említett falvakat énekelte meg, hanem a Medvest is versbe foglalta, így ír róla: Szép, erős hegy, karikára fekszik, s a hat falut szinte karra veszi. A Medves-hegység egyébként sokkal fiatalabb, mint a közeli Karancs. A plíocén időszak (a földtörténeti harmadkor legfelsőbb időszaka) legvégén, körülbelül hatmillió éve keskeny vulkáni csatornán ömlött a felszínre az izzó, higan folyó bazaltláva, és nagy kiterjedésű bazaltfennsíkot hozott létre. Belitzky János palóckutató szerint a „Medves-hegység vidékén kell a Palócföld magvát keresni, ott, ahol a néphit szerint, Somoskőújfalunál, Péterfalván vagy Maconkán van a világ közepe, valahol itt van azaz égig érő fa és itt szaladgál a hidak alatt a „tüzes ember". A kutató ezenfelül megállapítja," „hogy ennek a területnek nagy része a kora középkori bolondóci, azaz régebbi nevén Bolonsi várispánsághoz tartozott". Belitzky egyik érdekes tanulmányában arról is olvashatunk, hogy a palóc néprajzi csoport neve „nem etnikai — nem feltételezett polovec-kun=palóc — eredetre mutat, hanem elsősorban a Bolondóci vár határőrszervezetéré, illetve egy többfajta etnikai eredetű katonai körzetbe való tartozásra utal." A Medvesböl eredő Gortva-patak nevének etimológiájával is foglalkozik Belitzky János. Arra a következtetésre jut, hogy a név egyáltalán nem szláv eredetű. „Nyilvánvaló — írja —, hogy a Gortva szóösszetétellel állunk szemben, amelyben a -va végződés viz-et jelent." Konkrétan a komi nyelvben van ennek ilyen jelentése. A szóösszetétel első tagja az udmurt „górd" vörös jelentésű szóból, valamit a komi va-ból (folyóvíz, patak) származhat. A Gortva jelentése tehát „veres patak lenne", s a szerző szerint ez valószinű, mert „a Gortva vize áradások idején inkább vöröses, minst sárgás színű". CSÁKY KÁROLY Mikulik Pálné osztályfőnök köszönti a tanulókat 15
