A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-27 / 30. szám
7© ***<>*, V Tisztelt Magányosok klubja! Hosszú vívódás után döntöttem úgy, ebben a rovatban kérem bemutatkozó levelem közlését. Remélem, hogy nem hiába. Szakközépiskolai végzettséggel rendelkező, 36 éves, elvált, középkáder vagyok egy nagyvállalatnál. A városban, ahol élek, nincs rokonom, beköltözött vagyok. Kilenc évi gyermektelen házasság után elváltam a férjemtől és három évi együttélés után a második férfiban is csalódtam. Nagyon leköt a munkám és szeretem is azt, amit csinálok, de a szabadidőmben borzasztóan nyomaszt a magány. Szeretek úszni, kerékpározni. Szeretek a természetben sétálni, moziba, színházba járni. Egy jóbarát társaságában mindez persze sokkal kellemesebb lenne ... Egy igazi jóbarátra vágyom, aki mellettem lenne jóban és rosszban. Kívánnám, hogy megértöek legyünk egymáshoz. Szeretném, ha az esetleg felmerülő problémákat őszintén megbeszélnénk és a kényes kérdéseket sem kerülgetnénk. Örülnék, ha hozzám hasonló érdeklődési körű férfira találnék. Az illető legyen bátor, tudjon barátok közé beilleszkedni. Válasz a Három árva jeligéjű levél írójának Kedves Ismeretlen! Csak késve jutottam a Hét azon számához, amelyben az Ön szomorú levelét olvastam. Hogy miért jutottam késve a laphoz? Azért, mert sajnos kórházban vagyok. Levelét többször is elolvastam, hatására leírhatatlan érzés kerített hatalmába. Fájdalmat és megrázkódtatást egyaránt éreztem. Nem tudom megállni, hogy ne írjak Önnek és ne adjak egy kis biztatást, amelyet remélem szívesen fogad egy hasonló sorsú férfitól. Szeretnék Önnel megismerkedni, először csak levélben, főleg azért, hogy tapasztalatot cseréljünk, mert a biztatásra, a jó szóra nekem is szükségem van. Hogy milyen szokásaimról mondanék le kettőnk érdekében ? Ez sokban függ a társ természetétől. Ha kölcsönösen elégedettek lennénk egymással, akkor lehet, hogy sok mindenről. Egyelőre viszont az önállóságomról, a lakásomról semmi esetre sem mondanék le. Özvegy férfi esetében nem jelentene számomra problémát a gyermek. Szívesen megismerkednék olyan férfival a Lévai, Komáromi esetleg az Érsekújvári járásból, akinek minimum középiskolai végzettsége van. Továbbá, aki — nem több 40 évesnél és legalább 170 cm magas és testsúlya kb. 85 kg. — özvegy, esetleg elvált — kedves, szimpatikus, férfias, nem dohányzik — és kedveli az olyan időtöltést, amelyeket fölsoroltam. Saját lakásom van a város egy aránylag csendes negyedében. Nem jelentene számomra problémát az utazás az esetleges látogatásnál. Bízom benne, hogy a csalódások után nyugalmat találok egy gondoskodó, kedves és figyelmes jóbarát oldalán. Jelige: Szomorú a magány Hét 90/45 Én is egyedül maradtam az életben, most éppen kórházban vagyok, emésztési zavaraim és gyomoridegem van. Ha hazamegyek még nem tudom, hogy mihez kezdek. Az is lehet, hogy ez a levél el sem jut Önhöz vagy mire eljut, már késő lesz, mert addigra talál maga mellé valakit. Ha igy tenne, akkor én is hirdetnék, mert én sem akarok magányos lenni. Bár csak egyszerű szakmunkás vagyok, de úgy érzerru, adós nekem az élet a boldogsággal. Java férfikorom még előttem áll. Várom hát minden olyan jólelkü. tisztességes, ha lehet inkább 40 éven aluli nő ismeretségét, aki társa tudna lenni egy sokat csalódott, de bizakodó férfinak. Jelige: Fornci TÁRSKERESŐ 38/170 molett testalkatú özvegyasszony, házasság céljából szeretne megismerkedni hozzáillő független férfival 45 éves korig. Jelige: Hit, Remény, Szeretet Hét 90/55 3.3/173 nőtlen férfi megismerkedne jó megjelenésű, csinos növel vagy elvárt asszonnyal. Kelet- vagy Közép-Szlovákiából. Minden levélre válaszolok. Fényképes levelek előnyben. Egy gyermek nem akadály. Jelige: Csak komolyan! , Hét 90/54 FIGYELEM! Felhívjuk a kedves olvasók figyelmét arra, hogy amennyiben válaszolnak az itt megjelent hirdetésre, vagy maguk is hirdetni akarnak, levelüket a szerkesztőség címére: Redakcia Hét. Obchodná 7, 815 44 Bratislava küldjék! A hirdetés díjmentes, a beérkező válaszokat postafordultával megküldjük. A Társkereső rovatban csak ismerkedési hirdetést közlünk. A Magányosok klubja rovat várja azoknak a levelét, akik úgy érzik, hogy Sorskérdésüket, életük Nagy problémáját egyedül képtelenek megoldani, akik a hosszabb bemutatkozástól várják a sikeres társkeresést. Családban is lehet magányos az ember, és van aki már sikerrel túltette magát az egyedüllét problémáján. Asszonyom! Uram! Ha ez Önnek sikerült. írja meg a „receptjét", hadd okuljon, tanuljon belőle más is. Várjuk leveleiket, a Szerkesztőség EMBERI SORSOK PERBEN A MUNKÁVAL Pozsonyi Kerületi Bíróság, reggel 8 óra 45 perc. Bírónő (az előtte fekvő papírokban lapozgat): „Jozef Z. az ország területén csavargód, megélhetését ismeretlen forrásokból biztosította. Őrizetbe vételéig sem állandó, sem alkalmi munkát nem vállalt. Egészséges, munkaképes személy. A gyanúsítottnak ez a magatartása a munkakerülés vétségének megállapítására alkalmas." Jozef Z. (zömök férfi, bőrkabátban, a bilincs helyét masszírozza csuklóján): „Nem ismerem el a bűnösségemet, hiszen dolgoztam." — Akkor mondja, hol helyezkeded el? — Tavasztól őszig alkalmi munkákat vállaltam szölőgazdáknál, magánkedekben. — Mennyi pénzt kapod? — Mikor mennyit. — És ősztől tavaszig mit csinált? Miből élt? — Mindig volt egy kis aranytadalékom. — A nyomozás során miért nem említette a nyáron szerzett jövedelmet? — Amúgysem hide volna el az alhadnagy. — Ott bevallotta, hogy zsebtolvajlásból ért!... — Azt is csináltam, másodállásban. A tárgyalás a szokod mederben folytatódik. Végül, az ügyészi vád után, a kirendelt ügyvéd is szót kap: — Tisztelt biróság, a vádiott védekezése ellenére, sajnos, valóban úgy tűnik, hogy megvalósult a vádiratban is rögzíted tényállásszerű cselekmény. Elsősorban tehát a büntetés-kiszabási körülményekre kell rámutatnom. Jozef Z. annak ellenére, hogy már kétszer állt biróság előd, még viszonylag fiatal, tehát a bíróság a büntetés kiszabásánál annak nevelő célzatát tartsa szem előd. Mivel a vádlott visszaeső, az emelt keretek alsó határát közelitő büntetés lenne célszerű. Ennyi a védőbeszéd, nem éppen tüzbelázba hozó; de Jozef Z. sem izgatja magát különösebben a várható Ítélet miad. Legalábbis így tűnik a folyosón, az ítéletre várva. — Miből élt? — Üzleteltem a külföldiekkel — feleli tárgyilagosan, és cigarettát kér, miközben az öt kísérő két fegyör laza terpeszállásban, kicsit unottan figyeli. — Tudja, intézeti gyerek vagyok, ott nemigen készítik fel az-embed az életre. Összekerültem valami srácokkal, és kész, elzüllödem. — Nem hangzik valami meggyőzően amit mond ... — Van benne valami. Megjádam egy-két dutyit, van néhány haverom, nem leszek egyedül. Persze, azéd kellemetlen dolog a bődön... 5 5 5 Munkakerülés miad hazánkban az elmúlt tizenkét hónap alatt lényegesen több jogerős ítélet született, mint korábban két esztendő alatt. Tudni érdemes még, hogy általában „kombinált" bűnözésről van szó, med a gyanúsítottak nemcsak a munkával állnak perben, hanem garázdaságéd. Üzletszerű kéjelgéséd, a tadáskötelezettség elmulasztásáéd is vádolhatok. 5 5 5 Megszeppent 19 éves fiatalemberrel találkoztam az egyik körzeti rendörparancsnokságoh. Lopással gyanúsították, de az is kiderült róla, hogy áprilisban nem vonult be katonának, igy azóta dolgozni sem dolgozik, „csak" bújkál. — Anyám kitett otthenról, amikor nem vonultam be katonának. Azóta csak úgy lődörögtem, meghúzódtam egy-egy zugban. — Hol? — Jobbára a lakótelepi pincékben, most épülő panelházak lépcsőházaiban. — A karkötőt azéd loptad, med kelled a pénz? — Igen — mondja, s látszik rajta a megbánás. 5 55 Zdena már másfél éve bérel egy másfélszobás lakást. Láthatóan kitünően él. Azok közé tadozik. akiknek az életkorát jobb csak megközelítéssel becsülni. Csak hosszasabb rábeszélés után hajlandó nyilatkozni. — Nem vagyok ribanc! — szögezi le azonnal. — Elhiszi? — Természetesen. Engem úgyis az érdekel inkább, hogyan és miből tud ilyen jól élni? — Most még nem élek jól. de egy-két év, s remélhetőleg sínen leszek. — Nem fél, hogy kiderül a turpisság ? — Miéd? Hivatalosan takarítónő vagyok. Igaz, nem én végzem el azt a munkát, hanem továbbadom a fizetésemet egy fiatalasszonynak, de rend és tisztaság van od, ahol a bérlistán szereplek. — De ez csak olyan faláHás .. . — Az. Viszont az égvilágon senkit sem károsítok meg vele .. . Különben is, dolgoztam én évekig, fizikai munkán, de az nem nekem való. Nekem szabadság kell. — Most szabad? — Nem látja? Megválogatom, mikor, kit fogadok; nincs főnököm, nem fáj a fejem, ha új ruhát akarok venni, megkapom valakitől. de saját pénzem is van. Tudom, Zdena szívességet tett. amikor időt szakított a rövid beszélgetésre. Nem annyira azéd, med szóba állt velem — hanem med ingyen fecsérelte rám idejét. — Mit gondol, mennyit keresek én pár óra alad? — Árulja el! — Annyit biztosan, amennyit a gyárban kaptam két hét alad, elhiszi? 5 5 5 A magas, jolfésült fiatalemberrel véletlenül akadtam össze a belvárosban. Nincs valami eladó? — súgta a fülembe. Egyáltalán nem nézed ki munkakerülőnek, öltözéke alapján akár tisztviselő is leheted volna. — Szóval csak beszélgetni akar — mondta később a presszóban, miután alaposan szemügyre vette újságírói igazolványomat. — És mire kíváncsi? — Például ha magát igazoltatja valaki, mit talál a személyijében? — Az állásomnak bármikor utánanézhetnek. — És miből él? — Adok-veszek. Valutát, árut, mikor hogy. Lényegében tiszta a kezem és nem is fogok megbukni. — Hogyan lehet kitalált munkahelyet szerezni ? — Ki mondta, hogy fiktiv?! (igy mondja, idegen szóval!) Egyébként is mindennek megvan a maga módja, csak ismerni kell a dörgést. — Mi a véleménye a munkakerülésről?- — Azokra kellene rámenniük a hekusoknak, akik főállásban lopnak, csalnak, hazudnak; nem a pitiánerekre ... 5 5 5 Hogy el ne felejtsem: Jozef Z.-t a biróság 11 hónapi szigorított szabadságvesztésre Ítélte. M. P. 19
