A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-27 / 30. szám
Tiszacsernyőifurcsaságok NINC& TEMPLOM A sík bodrogközi vidéken minden községben felmutatja figyelmeztető ujját a templomtorony, jelezve a település múltját, történelmét. Tiszacsernyö persze kivétel. Nincs temploma, nem is volt soha. A honfoglalás koráig visszanyúló történelme sincs, mint Ágcsernyőnek, amelyről az olvasható a krónikában, hogy a Bodrogköz keleti csücskében fekszik, és már István királyunk idejében lakott település volt. A falu közelében épült az ország legnagyobb átrakodó vasútállomása, az a bizonyos sokat emlegetett szárazföldi kikötő. Negyvenöt utáni építése tette indokolttá egy másik Ágcsernyőnek az életrehívását a vasútállomás jobb oldalán, amelyet aztán Tiszacsernyönek neveztek el. 1947-ben kezdték építeni a másik falut, nem is pontos, tervrajzos elképzelés alapján, hanem áhogy szükség volt a vasútállomásnak kétkezi dolgozókra. Szép számmal épültek ilyen módon egy- és kétszoba-konyhás házak, amelyeket később lakóik megvásároltak. S ahogy teltek-múltak az évek, úgy gyarapodott Tiszacsernyö házainak és lakóinak száma, s a község vezetőinek nem hiányzott a templom, talán észre sem vették, hogy nincs. Egyesek úgy magyarázzák ezt, hogy nem akartak itt sem falut, sem várost építeni, vasútállomás környéki lakóhelynek tekintették a települést, amelynek lakói lettek a homonnaiak, bélyiek, tárkányiak, bácskaiak, bolyiak, helmeciek, szölöskeiek, gálszécsiek, töketerebesiek, stb. 1968-ban azonban, amikor a tiszacsernyőiek szabadon kinyilváníthatták véleményüket, a várossá nyilvánítás örömét tetézve templomépítő követelésüknek is hangot adtak. Elkészült a terv, kinézték a helyet, de jött augusztus 21 -e, s füstbe ment a templomépítés terve. A nagytárkányi Manczos plébános úrnak kellemetlensége is támadt az egészből, még a vidékről is el kellett költöznie a tiszacsernyői templomépítés szorgalmazása miatt. A hetvenes években már más szelek fújtak a Bodrogközben, Tiszacsernyőt a kommunista város rangjára emelték, s közrejátszott ebben, hogy a településnek nem volt temploma. Svidník még ilyen hely a kelet-szlovákiai kerületben! Aztán 1989. november 17-e után ismét fordult a szél iránya, előkerült újra a templomépítés terve, illetve elkezdődött egy másik terv készítése, s ha minden jól megy, s a közadakozás is jól végződik, 1 991—1992-ben megkezdik a templom építését a kiszemelt helyen. És ha elkészül, ökumenikus temploma lesz reformátusoknak, görög- és római katolikusoknak. A templom hiánya az egész kisváros erkölcsi életére rányomta a bélyegét. Az embereknek a kocsma és a haszontalanság kellett jobban, magyarázta a tiszacsernyöi utcán valaki. Sok minden másképp alakult volna, ha a településnek temploma és papja van. Állítását megerősítendő arra hivatkozott, hogy míg Manczos plébános urat nem üldözték el Nagytárkányból, s meg-megjelent Tiszacsernyön, az utcán torzsalkodók abbahagyták torzsalkodásukat... Nincs magyar óvoda Annak ellenére nincs, hogy a lakosság több mint hetvenöt százaléka magyar nemzetiségű. Mikor Tiszacsernyőt várossá nyilvánították, egy iskolája, óvodája és bölcsődéje volt. Azóta hozzáépítéssel bővítették a nyolcéves alapiskolát, de így is szűk. Sok a gyerek (935), s az épület csupán huszonkét tantermes, további négy szaktantermi osztállyal. Egyes helyiségeket szaktanteremnek alakították át, de még így is két műszakban folyik a tanítás. Azt mondottam az alcímben, hogy nincs magyar óvoda, de azt is írhattam volna, hogy 1989 szeptemberéig magyar iskola sem volt. Nyílt végre egy osztály! Nem tudom mivel magyarázni, hogy egy ennyire magyar településhelyen miért nem nyitottak már az ötvenes évek elején magyar iskolát? A vasút szaktanintézetének sincs magyar tagozata. Egyes szlovák lapok oldalakat írnak arról, hogy a magyarországi szlovákoknak nincs iskolájuk, óvodájuk, pedig a szórványosan ott élő szlovákok háromszáz évvel ezelőtt és saját akaratukból telepedtek le ott, mi viszont első és második világháborús diktátum következtében jutottunk abba a helyzetbe, amelyben élünk. S alig valamivel több mint 70 éve(!) kóstolgatjuk a kisebbségi sors nem éppen izes kenyerét és soha olyan méretet nem öltött óvodáink, iskoláink elsorvasztása, a magyar gyermekek szlovák tanítási nyelvű iskolába íratása, mint a pártállam negyven esztendeje alatt, talán ezért is próbálják egyes szlovák lapok minden lehetséges eszközzel a magyarországi szórvány szlovákokra irányítani a közvélemény figyelmét, hogy ne kelljen látniuk és láttatniuk, hogy a 75 százalékos magyar lakosságú Tiszacsernyön, és úristen, még hány magyar községben nincs magyar óvoda és iskola! S hogy ne kelljen beszélniük arról, miért fontos és miért jó a mindenkori hatalomnak, hogy a magyar etnikumba telepített szlovák iskolákban, a magyar gyerekek idegen nyelven tanuljanak. Tiszacsernyön a szlovák alapiskola igazgatójával. Titka Józseffel az irodájában beszélgetek. Olyan szlovák iskolában, amelyben zömmel magyar gyermekek tanulnak. A legutóbbi, szeptember 15-i adat szerint a tanulók 62,4 százaléka magyar nemzetiségű. Ezt magam is tapasztaltam, amikor az iskola bejárati küszöbét átléptem. Éppen szünet volt, s a tanulók a folyosón magyarul társalogtak, hangoskodtak. Egymással beszélgető, magyarul tudó vagy magyar származású pedagógusok mellett is elhaladtam, megtudtam aztán, hogy az 56 tantestületi tag 90 százaléka beszél magyarul. — Mikor hozzánk kerülnek a magyar szülők gyermekei, nagyon gyengén tudnak szlovákul. A nyelv elsajátításához ugyanis fontos a környezet! — mondja a nagygéresi születésű Titka József. — Én megértem a magyar gyerekeket, mert én is keresztülmentem hasonló tortúrán. Szüleim reszlovakizáltak, s az ötvenes évek első felében szlovák iskolába Írattak. Már kilencedik osztályos tanuló voltam Királyhelmecen, de még mindig voltak gyengéim szlovák nyelvből. Amit egy gyereknek tudnia kell, azt tudtam, de amikor beszélnem kellett szlovákul, éreztem a nehézséget. Dogmatikusan gondolkoznék, ha azt mondanám, hogy a magyar gyereknek jobb a szlovák iskolában. Mert az érvényesüléshez elsősorban adottság kell! Hallgatom az igazgató fejtegetését. Hosszan sorolja, mit kell tennie a szlovák iskolába járó magyar gyermeknek. Olvasson rengeteget, hogy a szókincse gazdagodjon. Beszélgessen rengeteget, hogy a kifejezőkészség is javuljon. Tiszacsernyön azonban olyanok a körülmények, hogy a szlovák gyermek tanul meg hamarább magyarul, nem fordítva. Titka József értelmes okfejtése szerint a gyermeket meg kell tanítani gondolkozni azon a nyelven, amely tulajdonképpen a tanítás nyelve. Hogy ne kelljen keresnie és fordítani a szavakat! És hogy ne kelljen két nyelvben gondolkoznia! Ha ezt elérték, akkor beszélhetnek arról, hogy a gyermek elsajátította a tanítás nyelvét. A tiszacsernyői szülői értekezleteken olyan nyelven folyik a tanácskozás, amilyenen a szülők beszélnek. Az igazgató úr azt ajánlja a szlovák iskolába járó magyar gyermekeknek, hogy ne csak magyar mesét hallgassanak a rádióból és a televízióból. Tudomásomra hozza azt is, hogy az ötezren felüli lakosú kisvárosban régóta szorgalmazzák, hogy magyar nevelési nyelvű óvoda is legyen. Sajnos, teszi hozzá Titka József a szülők nem hajlandók háromszáz méterrel tovább-4
