A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-28 / 52. szám
JAROSLAV HAŠEK Erkölcstelen kalendárium fejezéseket és terminusz technikuszokat beleszőtt a Herminával folytatott beszélgetésekbe. Sakkozás közben például ilyen kétértelműségeket mondott: „A gyönyör legfelsőbb foka után kellemes elernyedés következik!” Vagy így elmélkedett: „A orgazmus akkor tökéletes, ha mindkét félnél egyszerre lép fel, hallottam nőkről, akik ilyenkor sikoltanak!” Ezen gondolatai hallatára Hermina meglepetten kapta fel a fejét, gyakran zavarában elvétett egy lépést és a játszma Bambula úr nyereségével végződött. Édes a győzelem, mint az első éjszaka joga! A sikeren felbuzdulva gondolatai kifejezésére még gazdagabb jelentésű, érzéki szavakat használt, sőt odáig jutott, hogy nélkülözhetetlen kézikönyve néhány alaphelyzetét is felvázolta döbbenten csodálkozó asszonya előtt. Ám ez sem járt teljes sikerrel, a várt igazi győzelmet nem hozta meg! Mindössze annyit ért el, hogy Hermina szárazon és elítélőn megjegyezte:- Nem is tudtam, hogy bujálkodásra vannak hajlamaid! Belátta, hogy szavakkal semmire nem megy, meg kell mutatnia az alapművet Herminának. Igazi siker nem születhet közös érdeklődés nélkül! A könyv tanácsai és utasításai hasznosak, de bizonyos esetben értelmetlenek, mert kivihetetlenek! Azon az estén a jó vacsora után - marhafartő csülökkel, menyecske módra -, amikor Hermina elmosogatott és elővette a sakk-készletet, Bambula úr szelíd és némileg rejtelmes hangon így szólt problematikussá vált hitveséhez.- Nem sakkozunk, Hermina! Sokkal fontosabb tevékenységet folytatunk ezen az estén... és éjszakán - tette hozzá sokat sejtetőn. Elővette „A szerelem 100 helyzete” alapművét és ajánló hódolattal neje kezébe nyomta. Hermina elvette a könyvet, de nem mutatott iránta különösebb érdeklődést. Lapozni kezdett, orcája fokozatosan kiszíneződött, lélegzése némileg felgyorsult, de megőrizte nyugalmát. Kissé epés és tárgyilagos hangon, melynek mélyén azonban mintha visszafojtott belső láz és megfékezett szenvedélyek ingerültsége remegne, ennyit mondott csuprán:- Döbbenettel megállapítom, hogy nemcsak bujálkodó lettél, hanem perverz hajlamaid is vannak az utóbbi időben! Ezen száraz szavak és megvető tekintet kíséretében adta vissza a könyvet Bambula úrnak. Majd elővette a sakk-készletet és szétrakta a figurákat, de nem engedett színt választani, hanem azt mondta:- Tiéd a fekete, olyan a lelked is! - Éjfélig játszottak. A nevezetes mű azonban másnap eltűnt. Bambula úr napokig kereste, majd lemondott róla, úgysem segít! Reményei szertefoszlottak, sorsa beteljesedett. Nemsokára az történt, hogy hivatalból jövet egy ismeretlen szakállas fiatalembert talált a hálószobában. Az idegen ingujjban volt, éppen a cipőjét húzta fel. Sietségéből arra lehetett következtetni, hogy percekkel azelőtt akár teljesen ruhátlan is lehetett. Hermina úgy mutatta be őt, mint távoli rokonát - Alfréd nevezetűt - most jött dolgozni a városba és ezután gyakran meglátogatja ót, mert bár igazán távoli, ám nagyon kedves rokon. Hónapok múltán Bambula úr a felesége párnája alatt találta meg „A szerelem 100 helyzete” című alapművet. Látszott, sokat forgatták, tanulmányozták, erősen megkopott. Mindjárt el is adta a Duna utcai Antikváriumban. Belső címlapjára, mintegy (negatív) ajánlásul, a következő megjegyzést irta be: „Ezen vonzó, ám csalárd könyv elejétől a végéig hamis és ámító. Ugyan sok hasznos tanácsot ad arra vonatkozóan, mit kell tenni s hogyan, ám egyetlen jó szava sincs arról, hogy kivel! Félkész mű, óvakodj tőle, olvasó! Bambula.” I. Aleš rendőrparancsnok este kilenctől, amikor behozták az utolsó részeget a kijózanítóba, unatkozott egészen éjfél után egyig. El se tudta képzelni, hogyan bírja ki reggel hatig, a váltásig, az akták fölött ásítozva, mikor a körülmények balszerencsés összejátszása folytán épp ma csupa olyan rendőr teljesít szolgálatot az őrsön, akik nem tudnak durákozni. Egyelőre végigdőlt az ágyon, rágyújtott a csibukra, és beszélt a politikáról. Az ilyen pillanatokban fölöttébb komor volt. Osztrák Cato lett belőle, kemény, megingathatatlan hazafi, átkozódva juttatta kifejezésre Olaszországgal szembeni bizalmatlanságát. A rendőrök, akik körös-körül az ágyakon heverésztek, áhítattal hallgatták, mivelhogy még vártak a véglegesítésre.- Komolyan. Senki sé higgye, hogy a hármas szövetség tartós lesz. Trident és Trieszt egyszer majd nehézségeket okoz nekünk. - Aleš nagyot sóhajtott, és gyufát keresett. Mikor kezébe nyomták a skatulyát, meggyújtotta a kialudt csibukot, és leszögezte, hogy Milanóban, Torinóban, sőt még Rómában is lépten-nyomon elégetik az osztrák zászlót. Hanem egyszer majd ráfizetnek. Latrok, megértek már egy újabb custozzai vereségre. Aleš felháborodása fokozódott, ám időközben Pavelka közrendőr elaludt, és sípolni kezdett az orrával. Aleš felébresztette, és kiabált, hogy küszöbön a bonyodalom. Aki osztrák hazafi... Belépett az ajtón az utcáról jövő fiatal Dekl rendőr, és engedélyt kért jelentéstételre. Aleš bosszúsan felkelt az ágyról, és hallgatta a jelentést:- Ich melde gehorsam, nix Neues. Elkoboztam egy pikáns kalendáriumot, összeszedtem százhúsz példányt. Dekl rendőr arcáról tüstént elröppent a hivatalos kifejezés, és diadalmasan mosolyogva tette hozzá:- Nagy-nagy malacságok. Wachkommandant uram, csodaszép dolgok. Olyan trágár képek, hogy őröm nézni! Letette a csomagot az asztalra. E pillanattól kezdve Aleš őrsparancsnok úr nem unatkozott.- Adja ide azt a disznóságot! Dekl kibontotta a csomagot, és az elkobzott nyomtatvány egy példányát átnyújtotta a parancsnoknak, aki köré már odagyűlt az összes többi rendőr.- A teremtésit - szólalt meg egyikük leplezetlen őszinteséggel, a címképet bámulva. - Ez aztán comb!- Tessék! - mondta a parancsnok. - Ilyesmit nézzen a fiatalság. A serdületlen tanulóifjúság! - A hangja lágyan csengett.- Barátom ez a másik is itt ni! A fene a szemit! Anyaszült meztelen.- Az ám - mondta Dekl közrendőr -, hátrább vannak csak a szép dolgok!- Ez se kutya!- Nem mondom, pajtás, de ott az a másik csinosabb, elevenebb! Mindenekelőtt tettebb a csípője, és sokkal jobban fekszik a heverőn. A zsiványok. Ilyesmit mernek rajzolni!- Olvassa csak el, Wachkommandant úr, a versikét ott alatta. Az se rossz.- Jó, de kétértelmű. Hogy nem sül le a bőr a képéről annak, aki ilyet ír és ki is nyomtatja! A gyerekek mennek az iskolába és falják ezt a, ezt a .. . hogyishívjákot.- Pornográfiát, Wachkommandant uram- segítette ki a parancsnokot Pavelka rendőr.- Rémes dolgok, de jók - jegyezte meg Nika rendőr. - Remekül tálalják ezt a bugyit is. A szöveg sem rossz:- Bugyiban tetszem neked jobban, drágám, vagy bugyi nélkül?- Gondolom, hogy bugyi nélkül. Mit szóltok hozzá? - fordult vidáman az őrsparancsnok a rendőreihez. - Hogy mit ki nem fundálnak ezek a trágár alakok!- Bátorkodom felhívni a figyelmét Wachkommandant úr, az utolsó előtti oldalra, ahol egy balett-táncosnő látható a fürdőházban. Nemcsak hogy teljesen pucér a nő, hanem a szolga nyújtja át neki a fürdőlepedőt.- Jó, s azt mondom, irgalom nélkül el kell kobozni minden ilyesmit. Azt hiszem, ha végigjárjuk az összes trafikot, még különb dolgok is akadnak. Peroutka fogalmazó úrnak holnap jó napja lesz! II.- Felügyelő úrnak alázatosan jelentem, hogy az utasítás szerint a trafikokban elkoboztunk egy szemérmetlen tartalmú kalendáriumot. Itt hozok egy példányt. Bátorkodom külön felhívni a figyelmét a Balett-táncosnő a fürdőházban című, utolsó előtti képre. Aztán ott van a Nő a heverőn. A címkép is nemcsak hogy erkölcs elleni kihágást tartalmaz, hanem azt hiszem, tetszeni fog a főfelügyelő úrnak is. Bátor leszek felvinni neki egy példányt. Méltóztassék figyelmesen szemügyre venni a kék irónnal megjelölt trágárságokat. Érdemes megnézni. Keresés nélkül csinos szemérmetlenséget méltóztatik találni mindenütt, ahol az oldalt megjelöltem. Mesés disznóság van a harmadik oldalon. Kitűnőek a Háremi intimitások, nemcsak a szöveg tartalmaz egész sor erkölcs elleni durva kihágást, hanem gyönyörűek a képek is. A mohamedám leányok tigrisbőrön heverésznek, és a szegény eunuch vigyáz rájuk.- Barátom - mondta Peroutka felügyelő, a kalendárium tartalmát böngészve -, ezt a .tanácsos úrnak is meg kell mutatnia. A tanácsos úr kedvét leli az ilyesmiben. III. A kalendárium sikert aratott. Két példányt lefoglalt magának a rendőr-felügyelő, hármat a tanácsos úr. A fogalmazók megtartottak egyet-egyet. A többit szétkapkodták a főkapitányságon. A rendőrök lázas buzgalommal nyomoztak az erkölcstelen kalendárium után. S mivel így ez az olvasmány nem került illetéktelenek kezébe, a közerkölcs megoltalmaztatott. (Fordította: Hubík István) 11
