A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-12-28 / 52. szám

•I SZÁMKIVETETTEK II. Görföl Jenő: BESZÉLGETÉS NAGYFÖDÉMESSEL Vörös Attila: JÓ MUNKÁT, SORSVIRÁG! Koncsol László: HALÁLOS KARDPÁRBAJ KISFALUDON Zs. Nagy Lajos: ŐRTORONY Fehérváry Magda: ISTVÁNOK ÉS JÁNOSOK KÖSZÖNTÉSE A MÚLTBAN Kiss László: AIDS-KÖRkÉP 1991 JANUÁR Lapzárta: 1990. XII. 4. Címlapunkon és a 24. oldalon Král S. Klára kollázsa A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mécs József és Ozsvald Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwald ovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne š. p., Košice Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, . inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. v-, - Beszélne a dékánhelyettesi „ ). posztról? U Lr - Ez a beosztás a magyar tanító- és tanárképzés Nyitrára helyezése óta meg­van. Gyakorlatilag a magyar tagozat dékán­helyetteséről volt szó. bár jogilag a magyar tagozat soha nem létezett. Ettől az ellent­mondástól eltekintve sajátos nemzetiségi vonatkozású ügyekben ez a dékánhelyettes volt hivatott intézkedni, eljárni. 1974-től, a magyar tanárképzés felszámolásának időpontjától, amikor a sajátos problémákat már helyi szinten sem ismerték el teljesen, ez a dékánhelyettes sok más feladatot is ellátott. Ettől függetlenül azokban a nagyon szorongatott, szerencsére már a múltban le­vő időben mégis jó volt, hogy magyar nem­zetiségű dékánhelyettese volt a főiskolának. Nem sokat tehetett, igaz, a magyar pedagó­gusképzésért, nem kapott teret ehhez a munkához, és a szigorú pártfegyelem is bénítólag hatott tevékenységére. Ezt is el kell mondani akkor, amikor bizonyos elége­detlenségünket fejeztük ki abban az időben munkáját illetően. A november 17-i forrada­lom után mindnyájan nagyon reméltük, hogy megváltoznak a múltban meglévő álla­potok, s nagyobb hatáskört s több megér­tést eredményeznek a főiskola vezetésétől. Reményeink többé-kevésbé valóra is vál­tak, a régi-új dékán maximális megértést ta­núsít, és támogatja a magyar dékánhelyet­tes tevékenységét, amely a magyar tagoza­tot ért múltbeli deformációk megszüntetésé­re irányul. Számomra tehát ez a poszt első­sorban szolgálatot jelent. Szolgálni szeret­ném a magyar pedagógusképzés és ezáltal az egész magyar nemzetiség ügyét. Kez­dettől azon munkálkodom, hogy minél gyorsabban, és az erre a célra legmegfele­lőbb helyen kiépítsünk egy közép-európai szintű, színvonalas magyar pedagóguskép­zést. Pl - Vannak már ennek érzékelhető eredményei? Li I—I* - A gazdaság és a társadalom kü­lönböző területein sem beszélhetünk még észrevehető eredményekről és fejlődésről. Az elképzelésünk szerinti magyar pedagó­gusképzés megteremtése még évekig elhú­zódhat, hiszen gazdasági megalapozásán túl európai műveltségű oktatógárda kialakí­tására van szükség. Kész tanárok vagy kész magas szakmai szintű tanárok munká­ba állítása, vagy a fiatal, tehetséges tanárok ilyenné nevelése alapvetően fontos. Az előb­biekre nagyobb számban nem nagyon számíthatunk, az utóbbiak felnevelése vi­szont sehol a világon nem megy egyik nap­ról a másikra. Az eredmények tehát nem lát­ványosak, de azt hiszem, hogy a pedagó­gusképzésünket közelebbről ismerők előtt észlelhetők. Növekedett a hallgatók száma, húsz tanárt felvettünk, akikkel a hallgatók túlnyomó többsége elégedett. A teljes mér­tékű anyanyelvi oktatás elismertetéséhez és távlati céljaink eléréséhez szükséges alapok lerakása is megtörtént. Ezek az eredmények a múltból ránk maradt és még nem kinőtt körülmények között óriási szelle­mi és fizikai erőfeszítésekbe kerültek, s úgy látjuk, hogy reményeink biztatóak a tovább­lépést illetően. Cd- Érzékeltetné még jobban a november 17-e előtti és utáni különbséget?- Amint már utaltam rá, november 17- e előtt szinte minden kérdésben a párthiva­talnokok döntöttek, és gátat vetettek vala­mennyi alulról jövő kezdeményezésünknek. 1974-ben gyakorlatilag megszüntették Nyit­­rán a magyar tanárképzést, egy-két szlo­vákkal és orosszal párosított szak kivételé­vel mindent szlovákul oktattak. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek első felé­ben Helsinki, a kelet-európai szocialista or­szágokban kialakult emberjogi és polgári mozgalmak, s nem utolsósorban a magyar Beszélgetés LÁSZLÓ BÉLA docenssel, a nyitrai Tanárképző Főiskola dékánhelyettesével nemzeti kisebbség jogvédő bizottsága mun­kájának hatására mutatóba, formálisan nyi­tottak imitt-amott tanárképző szakokat, de csak nagyon kis hallgatói létszámmal. Az itt végzett hallgatók lényegében nem jelentet­tek túl nagy segítséget nemzetiségi iskolá­ink számára. Ami ebben az időben további lényeges visszalépés volt, hogy minimálisra csökkent a magyarul is előadni tudó tanárok száma, hiszen a tantárgyak zömét szlovákul oktatták. A magyar pedagógusképzés visz­­szaállitását szorgalmazó követeléseink és fellépéseink ismételten meg nem értésbe és ellenállásba ütköztek. Emlékezzünk csak a hetvenkilences és a nyolcvannégyes esz­tendő ismert próbálkozásaira, amikor alap­iskoláink oktatási nyelvének megváltoztatá­sát akarták ránk kényszeríteni. A pártállam intézkedései ekkor egyértelműen a nemze­tiségi iskolarendszer teljes felszámolását célozták meg. Ilyen helyzetben a csekély számú tanárképzés csupán porhintés volt a világ szemébe. Világossá vált számunkra, hogy javulást csak egy politikai struktúravál­tozás hozhat. Ezért november 17-e után na­gyon határozottan és egyértelműen egy új, demokratikus rendszerért szálltunk síkra. Most már az államhatalom felülről nem aka­dályozza a magyar pedagógusképzés fej­lesztését. Amire viszont számítani lehetett, és számítottunk is rá, hogy a demokrácia velejárójaként helyi szinten még mindig má­sok döntenek a mi sajátos ügyeinkben is, s ez tulajdonképpen egy másfajta ellenállás! A már említett céljaink eléréséhez az szük­ségeltetik. hogy a magyar pedagóguskép­zéssel kapcsolatos döntéseket csak mi. az ezért felelősséget is vállalók hozhassuk meg. S ez iskolánk belső szerkezeti változá­sa nélkül nehezen valósítható meg. Az el­múlt 15 évben a magyar tagozat tanítókóp-5 kitorsfy zói szakára átlagosan 20 hallgatót vettünk fel, a tanárképzői szakra még ennyit sem. Volt év, amikor felvettünk öt vagy tizenöt hallgatót. A létszám mindig jóval húsz alatt volt. Most pedig a levelező tagozatos hall­gatókkal együtt 180 hallgatónk van az első évfolyamban. Ez a 180 diák a magyar tago­zat szakjain folytatja tanulmányát, számuk­ra a képzést teljes mértékben anyanyelven szeretnénk biztosítani. Ennek egyetlen aka­dálya jelenleg a magyar oktatók hiánya. p. - Amikor a komáromi Jókai jT'j. Egyetemről folyt élénk vita, az il- Lí U* letékesek azt mondták, hogy Nyit­­rán építik ki a teljes magyar pedagógiai kart. Épül, vagy már más az elképzelés? És Nyitra adottsága megfelel-e a teljes magyar képzésnek?- A forradalom utáni felszabadult légkör­ben sok jóhiszemű kijelentés hangzott el, a realitások azonban mások. A magyar pe­dagógusképzés kiépítése és egy komáromi egyetem megalakítása nem ugyanaz. Főis­kolánk magyar hallgatói és pedagógusai már márciusban kinyilvánították, hogy a magyar pedagógusképzéshez Komárom­ban a feltételek minden tekintetben jobbak. Nyitrán az önálló kar kiépítése ma már, az új főiskolás törvény vetületében, nem egyér­telműen a minisztérium és más központi szerv döntési hatáskörébe esik. Ez persze nem jelenti azt, hogy esetleg egy leendő nyitrai egyetem keretén belül egy magyar kar létrehozását érdemben nem tudnák elő­segíteni. Jelenleg a pedagógiai karnak egyéb karai nem lehetnek. Sok minden attól függ, hogyan alakulnak a dolgok. Mindene­setre a magyar nemzeti kisebbség művelő­dése szempontjából óriási előrelépés lenne, ha a nyitrai átnevezett és átszervezett főis­kolának egy önálló magyar kara lehetne. A törvények ebben az esetben azt sem aka­dályoznák, hogy egy ilyen kar másutt mű­ködjön. mint a főiskola. Tehát a kar vagy más formában az autonóm magyar pedagó­gusképzés megteremtése, úgy hiszem, nagy mértékben rajtunk is múlik, hogyan tudjuk érvekkel és főleg eredményekkel meggyőzni az illetékeseket. , , - Szólna még a következő évben JT'i. nyitandó szakokról és elképzelé- LiU* seikről?- Iskolánk vezetősége az elmúlt hetekben alakította ki a jövő évben nyitandó szakokat, szakpárosításokat. Az ehhez szükséges pedagógusigény kielégítése egyelőre még várat magára. A tanítóképző szakon kívül a következő szakok nyitásához járult hozzá: magyar-zene, magyar-szlovák, angol­­testnevelés, német-testnevelés, matemati­ka-fizika, matematika-földrajz, biológia­kémia. Szerettünk volna további szakpáro­sításokat is, de sajnos, az előbb említett he­lyi akadályok, egyes tanszékvezetők ellen­állása egyáltalán a magyar szakok nyitásá­val szemben, lehetetlenné tették ezt. Ke­mény vitákra és összecsapásokra került sor. S ami koncepciós elgondolásainkat ille­ti, a szerkezeti változtatásokkal együtt most van kialakulóban. A következő tárgyalások és viták döntik majd el, mennyit tudunk megvalósítani belőle. Mindenesetre szeret­nénk elérni, hogy a magyar iskolákat érintő kérdésekben mi dönthessünk. Az új felsőok­tatási törvény alapján minden főiskolán új végrehajtó és irányító szervek születnek, és ennek függvényeként igyekszünk a magyar pedagógusképzést a lehető legésszerűb­ben megszervezni. MÁCS JÓZSEF 2

Next

/
Thumbnails
Contents