A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-12-21 / 51. szám

Pavel Lisý a régi Hét lapozgatása köz­ben „Nézd a keltezést, éppen József Attila halálának 30. évfordulójának esztendejében készült...” Valami felrémlett s megkérdeztem: „Te talán ismered a Betlehemi királyok című költeményét?” „Nemcsak azt, hanem a másik ver­set is, amelynek egyszerűen Betlehem a címe, de az csak távolról vonatkoz­tatható a Jézuska születésére. Mind­kettő megvan a fordítás-kötetemben.” Legközelebb felolvastuk egymásnak az eredetit és a műfordítást. Felejthe­tetlen délután volt, mindkettőnk szá­mára. Öreg festőbarátom búcsúzóul magyarul próbálta felolvasni a „Betle­hem” zárósorait: „.. . Zsellér-szalmát hajszol / az úri szél s gőzük a magyar, / s a két pásztor fonott kalácsot maj­szol / s a három király pálinkát nyakai.” A magyar költő cseh tisztelője idén halt meg 78 éves korában. SZÁNTÓ GYÖRGY A szerző felvétele let övezte őt. Irodalomtörténete első kötetét, a Régi magyarságot a mi kia­dónk, a Kazinczy Könyvkiadó Szövet­kezet adta ki 1937-ben, és a Viharsa­rok miatt ellene indított per idején nemcsak a sajtónk állt ki szinte egyön­tetűen mellette, hanem az egyetemista ifjúságunk is. A katolikus Prohászka Kör tagjai például tiltakozó nyilatkoza­tukban azt írták, hogy a Viharsarokkal azonosulva és a radikális magyar föld­reformot követelve lélekben ők is ott ülnek Féja mellett a vádlottak padján. Irodalmi munkásságáról és bennün­ket segítő szerepéről 1945 után sem feledkeztünk meg. Munkásságáról gyakran találunk méltató sorokat, uta­lásokat Fábry Zoltán könyveiben, itteni értékes patronáló munkáját pedig én vázoltam fel a Két kor mezsgyéjén cí­mű monográfiámban. Hálánkat, tiszte­letünket még az tenné teljesebbé, ha valaki - esetleg egy magyar szakos egyetemi hallgató - részletes önálló tanulmányban (vagy szakdolgozat­ban) dolgozná fel Féja itteni kapcsola­tait. TURCZEL LAJOS MIÉRT SZERETEM AZ ANYANYEL VEMET? Minden ember tulajdonosa egy olyan kincsnek, melyet senki sem rabolhat el tőle. Ez az „értékes” kincs az anya­nyelv. Az én anyanyelvem a magyar. Az első értelmes szó, mely elhagyta a számat, anyanyelvemen hangzott el. Kiskoromban még nem tudtam felfog­ni, hogy mit jelent számomra az, hogy magyar vagyok. Később szüleim jóvol­tából rengeteg színes és érdekes tör­ténetnek lehettem fültanúja. Nagyon szerettem a meséket, olyan volt szá­momra, mintha én is ott bújkálnék a szereplők között, s megleshetném egy-egy titkukat. Voltak kedvenc me­séskönyveim, melyeket annyiszor elol­vastam, hogy az állandó használattól szinte elrongyolódtak lapjai. Ezek fő­szereplői főleg velem egykorú gyere­kek voltak. Talán azért szerettem eze­ket a meséket, mert az ő helyzetükben tudtam magam leginkább elképzelni. Később, mikor megtanultam olvasni, magam is szívesen vettem a kezembe könyvet. De a mesék már nem tudtak annyira lekötni, mint régen. Megszo­kottá vált bennük számomra, hogy a rossz megbűnhődik vétkeiért, a jó pedig mindig győzelemre jut. Éreztem, hogy a valóságban ez nem mindig tör­ténik meg. Elkezdtem a regények, mondák olvasását. . . A könyvek által hamar megszeret­tem az anyanyelvet. Kezdtem értékel­ni, milyen is az, hogy magyar könyve­ket olvashatok, hogy magyar iskolába járhatok, és hogy egyáltalán magyarul beszélhetek. Az iskolában tanultam és tanulok más nyelveket is, szlovákot, oroszt és angolt, de tudom, hogy ezek közül egyiket sem tudnám olyan töké­letesen elsajátítani, mint a magyar nyelvet. Sok írónak és költőnek az anyanyel­ve a magyar, s mikor műveikben oly szépen fejezik ki érzéseiket e nyelvről, tudom, hogy igazuk van. Gyönyörű nyelv a magyar, de én író nem vagyok, és nem tudok olyan szépeket írni róla, így hát arra a kérdésre, hogy mit jelent számomra az anyanyelv, egyszerűen, minden költőiség nélkül csak azt tu­dom felelni, hogy SOKAT - NAGYON SOKAT! Általános iskolai kategória SZEKERES ÉVA Rimaszombat A pályamunkák közlését számozzuk. így könnyítjük meg elöntésüket az Olva­sói díj odaítélésében. Kér­jük önöket, hogy a pálya­munkák közlésének befeje­zése után sorszám szerint jelöljék meg a legjobbnak tartott írást, és azonnal küld­jék el szerkesztőségünk cí­mére. Minden embernek a legszebb az anya­nyelve és a legjobban tudja beszélni. Ezért fontos, hogy már kiskorától kezdve kifogástalanul elsajátítsa. A nyelv a nemzeti legnagyobb kincse. Vigyázni és ápolni kell. Itt nálunk a magyar gyermeket kis­korától kezdve az óvodában, iskolá­ban, mindenütt magyar szó veszi kö­rül. Ezzel ébrednek, ezzel fekszenek. Ezért az anyanyelvűk kitörölhetetlenül rögződik tudatukban. Soha más nyel­ven nem fognak tudni olyan jól beszél­ni, írni, mint ezen. Azonban nemcsak beszélni és írni kell tudni ezen a nyel­ven, hanem gyarapítani és vigyázni is kell reá. Hiszen a nemzetet a nyelv él­teti, nyelv nélkül nincs nemzet! Hogy napjainkban mennyire igazak ezek a mondások, azt az bizonyítja: egyre több ember használ idegen kifejezése­ket, és a nyelvünk fokozatosan elsor­vad. Példa erre a mi sorsunk. Szá­munk a múlthoz viszonyítva lassan­ként csökken. Elsősorban ez annak tudható be, hogy sok embert kiskorától kezdve nem megfelelően tanítottak az anyanyelv szeretetére. Bizonyítja ezt a sok szlovák iskolába, óvodába adott magyar gyermek is. Azonban mi, a jö­vő nemzedéke, tanuljunk a múltban el­követett hibákból. Tanuljuk meg sze­retni, használni és elsősorban védeni ezt a nyelvet. Ez az egyik legfontosabb feladatunk a jövőben. Hiszen mindany­­nyian szeretnénk, ha népünk, nemze­tünk nem veszne el, hanem tovább él­ne. Befejezésül annyit: ne engedjük el­veszni a számunkra legszebb, legérté­kesebb, nyelvet a világon. Általános iskolai kategória VÁLENT LÁSZLÓ Rimaszombat © Talán az egész világon nincs szebb ki­fejezés ezekre a fogalmakra: édesa­nya, édes anyanyelvűnk. . Anyanyelv alatt értjük azt a nyelvet, amelyen a gyermek megtanul beszélni és gondolkodni. Irodalmunkban híres egyének fejezik ki magukat így: „A daj­kanóták emléke él.” Édesanyám alta­tódala mindig altatóan csengett a fü­lembe. Én is úgy gondolom, hogy az én anyanyelvem a legszebb a világon. Nem mintha más nyelvet lenéznék, sőt gondolom, hogy mindenkinek olyan becses az anyanyelve, mint nekem. Én nagyon örülök annak, hogy az itteni körülmények között is szüleim magyar iskolába írattak be. így lehetőségem van anyanyelvemen megismerkedni a tudománnyal és a kultúrával. Szülő­városomban büszke lehetek irodal­munk nagy alakjaira, akik szintén itt születtek: Tompa Mihály, Győry De­zső, Ferenczy István. De úgyszintén szeretettel gondolok Blaha Lujzára - a nemzet csalogányára, aki a magyar dalon keresztül szerettette meg nyel­vünket. Én úgy érzem, bárhová is vinne éle­tem útja, mindvégig hű maradnék anyanyelvemhez. Általános iskolai kategória BREZINA TAMÁS Rimaszombat A véletlen úgy hozta, hogy magyarnak születtem. Büszke vagyok az örökség­re, és remélem, hogy a jövőben is megtarthatom e hagyatékot. A kisgyermek az anyanyelvén szól először a szüleihez. Próbálja magát megértetni a környezetével, a világgal. Ezen a nyelven kezd követelőzni, ve­szekedni, énekelni és verset mondani. A csodálatos mesevilág talán nem is volna olyan szép és izgalmas, ha nem az anyanyelvűnkön hallanánk először. Csodálatos az anyanyelv csengése, ízé és zamatja. Az anyanyelv több, mint a közlés eszköze. Az anyanyelv olyan birodalom, amelyben biztonság­ban érezhetjük magunkat. Talán azért is szeretem az anya­nyelvem, amiért a szüléimét és a roko­naimat. De mondhatnám azt is, amiért a szülőföldem vagy nemzetem. Általános iskolai kategória AU XT ELZA Rimaszombat 11

Next

/
Thumbnails
Contents