A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-21 / 51. szám
Magyar égtájak kis, nedves, levegőtlen pinceszobában sötét volt. Az asszony valahol a városban szaladgált, ilyenkor mindig lehet néhány koronát keresni, sok üzletben kevés az ember s annyi portékát kell hazaszállítani. A férfi nemrég jött haza. Kabátját rádobta az ágyra s a sötétben a tűzhely mellett fát keresett. Talált néhány darabot. Tüzet rakott. Aztán egy vedret fogott és felindult az udvarra, hogy vizet hozzon. Két falábával nehezen, szánalmasan botorkált felfelé. Aztán visszajött és egy lábaskában vizet tett a tűzhelyre. Még tett-vett a tűzhely körül, aztán leült mellé. Egy pléhdobozt kotort elő a zsebéből. Néhány komisz, keskeny cigaretta volt benne. Rágyújtott. Némán ült a sötétben. Komoran. Hosszan szívta a füstöt, mellé nagyokat emelkedett, mikor kilökte száján. Aztán hazajött az asszony. Meggyújtotta a kis petróleumlámpát és kéthárom kis csomagot tett az asztalra.- Mit hoztál? - kérdezte az ura.- Heringet - mondta halkan az aszszony és kibontotta az egyik csomagot. Heringszaggal és hagymaszaggal lett tele a kis szoba.- Nagyon fáradt vagyok - mondta az asszony és nehezen leült. Az ura nézett rá:- Sokat szaladtál? - kérdezte és érdes hangja meleg lett. Az asszony bólintott.- Érdemes volt? - kérdezte isméNAGY LÁSZLÓ Játék karácsonykor Bárd az ég is, meg-megvillan. lelkeket irtana. Hamuszürke vatelinban jajgat a kisbaba. Csöpp ujjal az arany-lázas tornyokra rámutat. Anyja előtt bezárták az urak a kapukat, döndödi dön döndödi dön. Gyenge arcát üti-veri a havas zivatar, ha a telet kiheveri mit akar. mit akar! A kis istent mi megszánjuk emberek, állatok kályhácskája lesz a szájunk, szedjétek lábatok, döndödidön döndödi dön. Könnye van csak a mamápak. az csorog tej helyett. Soványkodó babájának fejecskét fejjetek. telten a férfi, de hangja most már kemény volt. - Érdemes volt? Lefutod a lábaidat és kiköpöd a tüdődet mert... - hangja úgy bugyborékolt vészesen felfelé s az asszony, aki ismerte urát s tudta, hogy most hosszú, keserves káromkodás következik, felállt és két lépést tett az ura felé:- János, János - mondta szomorúan hagyd. A férfi elhallgatott, de mélyen morgott valamit fogai között.- János. . . akartam venni neked valamit... de tudod, hogy ennünk sincs mit... hát csak ezt.. . A férfi felkapta a fejét. Az asszony egy újságpapiros csomagot bontott ki s egy kopott ócska divatját múlt, de meleg nyaksált nyújtott felé. Az ura önkéntelenül is a nyakához kapott, és megráncigálta rongyos, elnyűtt ingjét.- Az ócskásnál vettem - mondta az asszony. - De jó. A férfi kinyújtotta a kezét és átvette. Az asszonyra nézett és szeme fényes volt. Az asszony még egy kis csomagot adott neki. Cigaretta volt benne. Nem Zóra. Sport. Karácsonyi cigaretta. A férfi zsebébe nyúlt.- Én csak ezt - mondta. Egy kétkoronás kis szappant vett elő.- Harisnyát akartam, mert láttam, hogy csupa rongy vagy, de nem volt annyi pénzem. Még a legolcsóbbra sem. SCHALK Schalkház Sára (1899-1944) sz tói a Szociális Testvérek Társasé nők és gyerekek rejtegetéséért a dapesten kivégezték.- De ez nagyon jó - mondta az aszszony -, nagyon jó. Álltak egymással szemben s ügyetlenül, szokatlanul tartották kezükben az ajándékot, amit egymástól kaptak. Aztán a férfi megfordult és megpiszkálta a tüzet. Egy újságpapirossal rágyújtott. A Sportra. Hosszan fújta a füstöt. Szaporán. Lefelé jövő léptek dobogása hallatszott. s a sötétségben bizonytalanul motoszkáló kéz kapargálása. Az asszony kinyitotta az ajtót. Két hölgy lépett be. Két elegáns, prémkabátos hölgy. A kis pinceszoba tele lett parfümmel. Cigaretta füst. hagymaszag és parfüm keveredett. A két hölgy orra kicsit elfacsarodott a dohos, nehéz levegőtől. A munkás meg felesége melle megnehezedett az émelyítő parfümtől. KÁNYÁDI SÁNDOR Isten háta mögött üres az istálló s a jászol idén se lesz nálunk karácsony hiába vártok nem jönnek a három királyok sok dolga van a teremtőnek mindenkivel ő sem törődhet messzi a csillag mindenüvé nem világíthat megértjük persze mit tehetnénk de olyan sötétek az esték s a szeretetnek hiánya nagyon dideregtet előrelátó vagy, de mégis nézz uram a hátad mögé is ott is lakoznak s örülnének a mosolyodnak. 12
