A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-12-21 / 51. szám

Lehetőségeink Beszélgetés Duray Miklóssal a Szövetségi Gyűlés képviselőjével, az Együttélés p. m. elnökével Egy évvel ezelőtt Önt általános tisztelet­tel, nagy-nagy örömmel és várakozással fogadták itthon. Aztán az eltelt egy év alatt különböző jelzőkkel látták el; volt hős, és volt irredenta, uszító, még fasisz­ta is. Most, úgy látom, ugyanúgy ellen­zékben van, sőt sokan felforgatással vá­dolják, mint a letűnt rendszerben volt. Az Ön megítélése így alig változott, miben változott meg hát a világ?- Ez így igaz. Ami derűlátásra ad okot, az az, hogy a csehszlovákiai magyarság túl­nyomó többsége velem kapcsolatosan in­kább pozitív jelzőket használ, és azt hi­szem, ez nagyon lényeges. Akik kígyót-bé­­kát kiáltanak rám, illetve ránk. én azoknak a véleményét nem tartom perdöntőnek. Ez kimondottan rosszakaratból fakad.- Ön szerint mi motiválja ezt a rosszin­dulatot?- Erre nekem nagyon nehéz válaszolnom. Van egy barátom, aki azt mondta, a politikai ellenfelek a másik táborából elsősorban azt akarják félreállítani, akit vagy sikeresnek tartanak, vagy félnek tőle. Én nem akarom ezt magamra vonatkoztatni, de úgy vélem, az Együttélést és az engem ért támadások ebben gyökereznek.- Feltehető úgy a kérdés, hogy Ön volt az elmúlt érában az az ember, aki nevét adta minden tettéhez, ezért volt képes most tömegeket összefogni?- Nem én voltam az egyetlen, csak én voltam az, aki akkor olyan téren működtem, ami teljes egészében szemben állt a hata­lommal és a hatalmi elképzelésekkel, és nem titkoltam el a nevemet. És érdekes mó­don, ma is szembekerültem a hatalommal! Ebből pedig logikusan az következne, hogy a mai hatalom folytatása a réginek.- És tényleg folytatása?- Ha másként nem, legalább szándékai­ban. Politológiailag nem ugyanaz, de renge­teg a hasonlóság benne.- A módszereiben?- Van benne egy kis bolsevista hajlam, mármint a mai hatalomban, az tény, de in­kább a szándékait azonosítanám a régivel, vagyis ami a totalitásra való törekvést illeti, hiszen itt, Szlovákiában a kormányt alkotó pártok - ha nem is bevallottan - egy állam­nemzeti totalitásra törekednek, függetlenül attól, hogy a liberálisokhoz, a keresztények­hez vagy a nemzeti jobboldalhoz közelálló­nak vallják-e magukat.- Magyar vonalon ennek az egy eszten­dőnek az az eredménye, hogy van egy­szer egy konstruktív kormánypárti moz­galom, és van a konstruktív ellenzék, az MKOM és az Együttélés. „Két konstrukti­­vítás közt a pad alatt” a helyzetünk még­is?- Sajnos, már elvesztette jelentőségét a konstruktív jelző. Többek közt azért is, mert a hivatalban lévő kormány megnyilat­kozásai sem mindig konstruktívak. Ügy le­hetne fogalmazni, hogy sokban a nemzeti jobboldalnak tesznek engedményeket. Hogy ez mennyiben meghátrálás, vagy mennyiben a helyzetnek, vagy a jobboldali politikai körök által előkészített talajnak a ki­használása, ezt hosszan lehetne vitatni. Vi­szont tény, hogy az a magatartás, amelyet a szlovák kormány az elmúlt hónapokban tanúsított, az nem a konstruktivitással jelle­mezhető, hanem inkább egyfajta destrukti­­vitással, hisz egyre nyilvánvalóbb a szövet­ségi állam destrukciójára való törekvés.- A szlovák kormány, a szlovákság ezt másképp magyarázza. Az ő érveik sze­rint szó sincs destrukcióról.- Ók másképp magyarázzák, ez igaz. Csakhogy ne feledjük el, hogy ebben van egy politológiai zagyvaság is. Amikor erről beszélnek, hogy valódi föderációt kell létre­hozni - ők autentikusnak mondják -, akkor egy fából vaskarikáról van szó. Mert mi az, hogy autentikus föderáció? A mai napig senki meg nem magyarázta, mit képzelnek e fogalom mögé. Vannak, akik azt mondják, konföderációvá kell átalakulnia Csehszlová­kiának. A pillanatnyi helyzetben azonban el­képzelhetetlen a konföderáció, mert ahhoz először szét kell szakadnia az országnak, két önálló államnak kell létrejönnie és konfö­derációra lépnie. Amikor arról beszélnek, hogy úgy kell létrehozni az autentikus föde­rációt, hogy abban érvényesüljön Szlovákia teljes szuverenitása, akkor szintén nyilván­való, hogy nem gondolták végig: egy szö­vetségi országban az egyes országrészek­nek legfeljebb korlátozott szuverenitása le­het. Ha a szuverenitás követelésekor nem teszem hozzá a „korlátozott” jelzőt, akkor egyértelműen az következik a szuverenitás­ból, hogy el akarok szakadni. Akárhogy csű­­rik-csavarják is a szót, a szövetségi szervek lebontása végül a szövetségi állam meg­szűnését fogja létrehozni. Hiszen néhány hónappal ezelőtt még csak a Szlovák Nem­zeti Párt követelte pl. az önálló szlovák jegy­bankot, októberben pedig már a szlovák kormánynak a Prágába utazó küldöttsége lépett fel a kompetencia-tárgyalásokon az­zal a követeléssel, hogy alapítsák meg az önálló szlovák jegybankot. Most tulajdon­képpen a vonal átfedése történik, nehéz fel­ismerni, hogy mit képvisel a nemzeti jobbol­dal és mit a kormánykoalíció, hiszen a köve­telések összefolynak.- Nem azért-e, mert a koalíció létrehozá­sával jobbra tolódott a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom is, illetve nem­zeti jobbszámya került előtérbe?- Nem nevezném nemzeti jobboldalnak a kormánykoalíciót, mert akkor teljesen el­vesztenénk az orientációs képességünket a politikai életben. De éppen előbb említet­tem, hogy teljesen összefolynak a politikai követelések, ezért nagyon nehéz megálla­pítani a határokat, s azt is, hogy mennyiben konstruktív a kormány politikája, és meny­nyiben nem az. Az ellenzék konstruktivitása is ma már csak elméleti kérdés. Egyrészt azért, mert sem a szlovák parlamentben, sem a szövetségiben nincs definiálható el­lenzék, tudniillik akik a kormánykoalícióból kiszorulva ellenzéki helyzetbe kerültek, nem alkotnak szövetséget. Egyrészt nem tudnak úgy fellépni a parlamentben, hogy a kor­mánypártokat opponáljak, másrészt: az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokr rata Mozgalom képviselői nem tudnak ér­vényt szerezni konstruktív elképzeléseik­nek, mert olyan helyzetbe kerülnek javasla­taikkal, hogy ott nem lehet konstruktív mó­don viselkedni. Jó példa volt erre a nyelvtör­vény vitája a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Az, hogy zömük a nyelvtörvényre szavazott, az nem a konstruktivitás megnyilvánulása volt, hiszen egy rossz törvényt megszavazni nem lehet konstruktív.- Arra gondol, hogy volt az Együttélés­nek egy törvényjavaslata is, amely azon­ban nem került vitára a parlament elé?!- Csak egy törvényjavaslatot tárgyalt meg a parlament, de mire törvény lett belőle, ki­derült róla, hogy nem sokban különbözik a legrosszabb törvényjavaslattól. De nem is az a kérdés tulajdonképpen, hogy hány és milyen minőségű törvényjavaslat volt, ha­nem az, hogy létrejött egy rossz törvény és ezt a képviselők zöme megszavazta. Na most, ha egy rossz törvényt szavaz meg egy képviselő, az nem a konstruktivitásról tanúskodik, hanem a szúklátókörűségéről, vagy arról, hogy megijedt.- Ha már szóba került a nyelvtörvény, hadd kérdezzem meg: a végeredmény tükrében miben különbözik a kormány­­párti magyar képviselő és az ellenzéki magyar képviselő a magyar kisebbség szempontjából!- Azt kell mondani, hogy a szavazása lé­nyegében semmiben sem különbözik. De azt azért el kell mondanom, hogy az ellen­zéki magyar mozgalom egyértelműen úgy ítélte meg az elfogadott nyelvtörvényt, hogy egy antidemokratikus és korlátozó nyelvtör­vény; ezt több tételben meg is indokolta és a napisajtóban nyilvánosságra hozta. A kor­mánypárti mozgalom viszont demokratikus­ként tünteti fel ezt a nyelvtörvényt. Én az ő hozzáállásukat nem akarom minősíteni, de a véleményükkel nem értek egyet.- Gondolkodó ember nehezen érthet egyet ezzel. Legfeljebb akkor érti meg őket, ha tudatosítja, hogy akadnak ennek az alakulgató demokráciának még bolse­vista színezetű beütései. Arra gondolok, hogy a hatalom pozíciójából demokrati­kusnak lehet nyilvánítani valamit, ami olyan jogokat korlátoz, amelyek egyéb­ként nem sértették és sértik vagy korlá­tozzák mások jogait.- Lényeges dolog, hogy az ember a fejét gondolkodásra vagy okoskodásra használ­ja-e. A hatalom szempontjából elmondható, hogy ez jó törvény ... De azt szeretném még hozzátenni, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor még a Csehszlovákiai Magyar Ki­sebbség Jogvédő Bizottságának voltam a szóvivője, ha netán akkor egy ilyen nyelv­törvényjavaslat készült volna, az akkori módszerekkel mindent elkövettünk volna az ellen, hogy egyáltalán a tárgyalására sor ke­rüljön. S az az érzésem, ahogy akkor az iskolatörvény-javaslat törvénnyé válását si­került megakadályozni, sikerült volna ezt is. Én azért vagyok kicsit szomorú, hogy most. amikor valóban szabadon választott képvi­selőink vannak, arra sem voltak képesek, hogy legalább tartózkodjanak a szavazás-6

Next

/
Thumbnails
Contents