A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-12-21 / 51. szám

Rovatvezető: MACS JÓZSEF

tói. Úgy érzem, mintha a politikai elszántságunkban visszaléptünk volna.- Nem mi ültünk az 6 helyükön. Nem tudom, hogyan hatott rájuk a parlamentben uralkodó hangulat, a parlament előtt üvöltöző tömeg, az a tudat, hogy politikai puccs készül... Nem tudom, mi minden adhat még felmentést nekik, hiszen először voltak ilyen helyzetben.- Azt meg tudom érteni, hogy nem voltak túl aktívak a vita során. Abban a légkörben nehéz lett volna felszólalni, ismerem a szövetségi parlamentből is, milyen, ha a többségtől eltérő véleménnyel lépünk fel; villámló tekintettel néznek ránk. Akkor, amikor a Szlovák Nemzeti Tanács előtt ott tombolt a tömeg, valóban nehéz lett volna a mi törvényjavaslatunk szellemében belekapcsolódni a törvénytervezet általános vitájába, és nehéz lett volna válaszolni a szinte sérelmes felszólalásokra. Azt azonban nem tudom elfogadni, hogy a szavazáskor valamilyen megfontolásból úgy döntöttek, hogy zömmel mellette szavaznak. Én azt nagyon nagy hibának tartom. Ezt senki sem fogja honorálni a magyarságnak, hogy úgymond, ennyire józan volt ebben a pillanatban.- Mi van akkor, ha az intett józanságra, hogy megbuktatják a jelenlegi kormányt, s annak helyére egy rosszabb, a nemzeti jobboldal radikális szárnya kerül?!- Szlovákiában tényleg volt kormányválság, de az az Andráä-Mečiar konfliktusból fakadt. Ez később el is rendeződött. Azt viszont látni kell, hogy a parlamenten belül jelenleg nincs olyan politikai erő, amely át tudná venni a kormányzást. Nem elég erős hozzá egyik nemzeti jobboldali párt sem, a jelenlegivel szemben nehéz lenne más kormánykoalíciót létrehozni, amely képes lenne kormányozni az országot. Ezért nem hiszem, hogy ha a mi képviselőink másként szavaznak, az veszélyt jelentett volna.- Tavaly decemberben a változások kezdetén úgy tűnt, a politizáló magyarság egységesen szövetségi szinten látja garantálva a nemzeti kisebbségek hathatós védelmét és jogait...- Hát ma már teljesen más a helyzet. Tettünk néhány próbálkozást, nemcsak mi, más magyar kisebbségi politikai körök is annak érdekében, hogy a szövetségi kormány és szövetségi parlamént szintjén kezeljék a nemzeti kisebbségek kérdését. Sajnos, ebben a szövetségi politika teljes egészében deffenzív álláspontra helyezkedett, s azt a véleményt veszi át, amelyet Szlovákiából diktálnak. A szlovák kormány és parlament pedig nem hajlandó beleegyezni, hogy a nemzeti kisebbségek kérdéseit szövetségi szinten rendezzék. A szlovákiai kisebbségeket kizárólagos szlovákiai belügynek tekinti, ezért nem tudunk biztosítékokat szerezni a szövetségi kormányzat berkeiben arra, hogy olyan politikai konstrukciónak legyen része a nemzetiségi kérdés, amely közvetlenül van levezetve a nemzetközi jogokból és egyezségokmányokból. Itt, Szlovákiában az a meggyőződés, hogy a jelenlegi jogi helyzet a nemzeti kisebbségek esetében már meghaladja az európai kisebbségi normákat, ezért nyugodtan lehet korlátozni a kisebbségek jogait, sőt egyes politikai körök szerint akár az európai normák alá is, ha a szlovák nemzet érdekei úgy kívánják. A valóságban, természetesen, azért mindig minden másként fest, mint az asztal mellett elmondott vélemények tükrében. Tudjuk, a gyakorlati élet nem mindig úgy szerveződik, ahogy a szélsőséges, vagy akár a mérsékelt politikai körök azt elképzelik. Hiszen a gyakorlati élet mindig kialakítja a saját törvényszerűségeit. Néha jó

értelemben, néha rossz értelemben. Én abban reménykedem, hogy a nemzetközi normák anélkül is be fognak lépni politikai életünkbe, hogy azt egyes szlovák politikai körök akarnák.- Én viszont nem fűzök túl nagy reményeket a nemzetközi „nyomáshoz”. Nem hinném hogy hatszázezer kisebbségi magyar sorsa annyira fontos lenne a világnak, hogy azért Cseh-Szlovákiát mellőznék bármiben is. A nyelvtörvény árnyékában kaptuk meg a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt Amerikától, tavaszra várható felvételünk az Európa Tanácsba ... Konszolidált hangulat kell az országban a tőkebeáramláshoz, de konszolidálódnia a cseh-szlovák viszonynak kell, s ha az a szlovák többség megelégedésére történik, a mi sérelmeink aligha lesznek döntőek.- igaz, elegendő okunk van rá, hogy ne bízzunk túlságosan a nemzetközi politikai ítélőképességben, azonban próbáljuk meg valahogy elválasztani egymástól azokat, akik a politikát fogalmazzák meg, és azokat, akik pénzben gondolkoznak. Azt tudatosítani kell, hogy aki pénzt akar hozni ebbe az országba, beruházás céljából, mert piacot lát itt a maga számára, az nem fogja ide hozni a pénzét, ha látja, hogy itt bizonytalanság van. Tehát a pénzemberek, a közgazdászok fognak visszahatni a politikára, s a politikának ezt akarva-akaratlan is tudomásul kell vennie. Természetesen ez nem egyszerű folyamat és nem is rövidlejáratú. Amióta a pénz nem ismer nemzeti határokat, ez egyre inkább így van. A pénz mindig, és egyre inkább befolyásolja a politikát.- ön tagja a Szövetségi Gyűlés elnökségének, sok emberrel áll kapcsolatban. Magánbeszélgetéseken, a „kuloárokban” sem lehet egyről kettőre jutni, megértetni a szándékaikból ezt-azt másokkal, támogatókat szerezni az elképzelésekhez.- Jó lenne, hogyha magunkhoz térnénk végre! Cseh-Szlovákiában a legfelsőbb politikai körökben - úgy, mint régen - most sem, lehet személyes kapcsolatokon keresztül olyan politikai kérdéseket tisztázni és elintézni, amelyeknek egy személynél szélesebb körű hatásuk van. Ma is csak személyes dolgokat lehet elintézni elsősorban, vagy pedig be lehet sorakozni eqv fő politikai vonal mögé. Tehát az én tapasztalataim a múltból és a mából is azok, hogy közvetlenül politizálni a kisebbségeknek Csehszlovákiában nagyon nehéz, inkább a politikai jelenlét a fontos. Jelenlétünk a politikában, mert ez már magában véve fékezőleg hat a többségre és befolyásolja a véleményeket, de konkrét eredményekre a politizáláson vagy a „kuloárokban” folytatott megbeszéléseken keresztül nem nagyon lehet jutni. A nemzeti kisebbségek politikai köreinek szerintem két feladata van: azokon a fórumokon, ahol jelen vannak, ott mindig mondják el véleményüket azoknak az érdekében, akiket képviselnek; és ne rejtsék véka alá ezt a véleményt akkor sem, hogyha a külföld irányába képviselik a kisebbségeket. A kisebbségek politikai szervezeteinek tulajdonképpen lázmérőpontossággal kell jelezniük azt, hogy a belpolitikában hogyan alakulnak a viszonyok, illetve hogyan alakul a belpolitika a kisebbségek irányába. Ez szerintem az elsődleges feladatunk. Ennél többet csak akkor tudnánk produkálni, ha más politikai csoportosulások is úgy éreznék, hogy a kisebbségi politikai csoportosulások támogatására szükségük van, vagy azért, mert így „szalonképesebbé” tudnak válni, vagy azért, mert szükségük van a szavazatainkra. Én nem látok sokkal több lehetőséget a jelenlegi helyzetben, hisz eddig minden lényeges lépést, minden lényeges javaslatot - amit akár mi, akár mások terjesztettek elő -, amely a kisebbségek érdekeit volt hivatott képviselni és védeni, a többségi politikai erők visszautasították, vagy nem vették figyelembe. Ez némcsak az Együttélésre vonatkozik, hanem az FMK- ra is, hisz elutasították tavasszal az oktatásügyi elképzeléseiket, s a jóváhagyott nyelvtörvényből is kikerültek a kisebbség számára legfontosabb tételeik.- Akkor nem marad más hátra, mint reménykedni és várni a jobb időket?- Én alaptalannak tartom azt a meggyőződést, hogy nekünk olyan mérsékelteknek kell lennünk, hogy nehogy magunkra haragítsuk a többségi nemzet politikai képviseletét. Nekünk nem mérsékelteknek kell lennünk, hanem következetesnek elsősorban. Mérsékletesnek annyiban kell lennünk, hogy fel kell mérnünk, egy demokrácia mit bír el - és demokrácián most nem azt értem, ami pillanatnyilag Cseh-Szlovákiában van -, s tudatosítanunk kell, hogy a demokráciában a jogoknak a rendszere általában úgy alakul ki, hogy mindarra jogom van, amivel nem sértem vagy korlátozom másnak a hasonló jogait. A jogok rendszere tehát úgy alakul ki, mint egy kristályrács, amelyben az építőelemek, az atomok úgy helyezkednek el, hogy egyik a másikát nem nyomorítja meg. Egy demokratikus rendszerben nem a jogok adásáról vagy elvevéséről van szó, hanem a jogok érvényesülésének az elismeréséről. Hogy hogyan érvényesülhetnek a jogok, azt mondhatja meg a törvény. Tudjuk, hogy Európában két országban van történelmileg azonos módon kialakult olyan nemzeti kisebbség, mint itt Közép-Európában. Az egyik Olaszországban, Dél-Tirolban a németek, a másik Finnországban a svédek. Pontosan olyan politikai és történelmi körülmények közt alakultak ki, mint a csehszlovákiai magyarság is, s ott az előbb említett jogrendszerben alakult ki az a törvényes biztonságrendszer, amely hozzánk képest ideálisnak mondható helyzetet teremt számukra. Ott nem kell félniük, nem kell állandóan védekezniük, s nem kell állandóan azzal a rémképpel küszködniük, hogy a többség fel akarja őrölni őket. Tehát: tudjuk, hogy van más helyzet. más megoldás is, mint a miénk. S ennek a tükrében szemlélve a mostani nyelvtörvényt, azt kell mondanunk, hogy ez a nyelvtörvény egyértelműen jogkorlátozó, és semmiben sem hasonlít egy európai törvényre, inkább a római törvényalkotási filozófiára emlékeztet.- És mennyi következménye, „folyománya” lehet még ennek a nyelvtörvénynek! Újra neki lehet menni például az oktatásügynek, az oktatási törvénynek...- Azt hiszem, ezt nem nehéz felmérni. Gyakorlatilag mindenre lehetőséget ad. Attól a ponttól kezdve, hogy egy adott helyzetet konzervál, egészen addig a pontig el lehet menni, hogy egy új, sokkal rosszabb helyzetet hoz létre. Mert sokféleképpen magyarázható. Semmiképpen nem lehet úgy értelmezni, hogy a jogbiztonságot növeli.- A többértelműségre a legjobb példa talán az, hogy míg a magyar képviselők a kétnyelvű helység-, utca-, földrajzinévhasználattal kapcsolatban azt hangsúlyozzák, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad, addig az SZNT alelnöke, Oľga Keltošová a Slobodný piatokban éppen azt hangsúlyozta, hogy kétnyelvűség e téren a törvény jóvoltából nem lehetséges.- Ez téves szemlélet, mert a törvény nem

azt mondja ki, hogy nem lehet más nyelven, hanem azt, hogy hivatalos nyelven kell. Hogy hogyan fogják végül alkalmazni ezt a törvényt, az azoktól a végrehajtási utasításoktól függ, amelyekkel ezt a törvényt átültetik a gyakorlatba. Aztán: végrehajtási utasításokat is lehet szigorúan alkalmazni, meg kevésbé szigorúan. De azt hiszem, ezt a kérdést nem érdemes tovább ragozni.- Azt viszont igen, hogy számunkra, kisebbségiek számára ebben a kétéves választási időszakban nem jelent túl sokat, hogy vannak parlamenti képviselőink...- Azért ennyire borúlátóan ne nézzük ezt a helyzetet, mert - említettem már - a jelenlétünk azért nagyon fontos, s az ott jelenlévők azért tudnak visszajelezni a társadalomnak, tudnak a társadalomban bizonyos magatartási formákat befolyásolni, alakítani, fel tudják készíteni bizonyos mértékben a társadalmat a várható helyzetekre ... És azért nem mindegy az, hogy az ott levő képviselők - legalábbis egy részük - eddig még semmi olyat nem tettek, aminek alapján meg kellene vonni tőlük a bizalmunkat. Több interpellációt nyújtottak be már Prágában és Pozsonyban is ...- Melyik volt eredményes?- Egyik sem. De az interpellálás már magában véve egy politikai magatartás. Egy pozitív politikai magatartás. Demonstrálja a politikai jelenlétet, és ha mást nem, demonstrálja az elégedetlenséget. Ez a múlthoz képest mindenképpen pozitívum.- Csak a civil társadalom segíthet rajtunk, majd, ha kialakul...?- Tudjuk, hogy a civil társadalom felé haladásnak több állomása van. Nyugati értelemben vett civil társadalom itt még nagyon hosszú ideig nem lesz, bár ma már azért itt is megvannak egyes elemei, a magánkezdeményezések, az önszerveződések, a társadalmi csoportosulások. És van mindenképpen Szlovákia lakosságának is egy rétege, amely már ma megérett a civil társadalomnak a megteremtésére, csak sajnos, a hangjukat nagyon ritkán hallatják. Talán legerősebben október végén hallatták, amikor rádöbbentek, hogy hova is züllött Szlovákiában a politikai élet éppen a nyelvtörvény körül kibontakozott óriási negativista politikai propaganda nyomán. Ez a negativizmus és a már említett kormányválság - amelynek rendezése érdekében a Kereszténydemokrata Mozgalom most meghátrált- azonban azt mutatja, hogy a jövőben számítani kell bizonyos politikai átstruktúrálódásra is, melyben a legfontosabb politikai erő Szlovákiában a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt lesz. Azoknak a politikai mozgalmaknak és pártoknak a jelentősége pedig, amelyek ezektől balra állnak, csökken. Ezzel együtt: hosszútávon én bízom a politikai centrum erejében, már csak azért is, mert mi, az Együttélés is ilyen mozgalom vagyunk.- Köszönöm a beszélgetést.

N. GYURKOVITS RÓZA

7