A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-21 / 51. szám
^■yy arácsony - Jézus fy// Krisztus születésének m /| az ünnepe. Ilyenkor ^v még a legkeményebb emberi szívben is felébred a vágy az igazi szeretet, az öröm és békesség után. Karácsony - micsoda csengése van ennek a szónak! Örömet és melegséget áraszt a szívünkbe; értelmünkbe pedig mélységes titko kát sugall. Karácsonykor az „Ige testté lett”, az Isten Fia emberi test be öltözött, hogy elvégezze a megváltás nagy munkáját. Pillantsunk hát vissza a messze múltba, hogy megláthassunk valamit abból, milyen is volt akkor a világ-képe, amikor Jézus megszületett? A Biblia szerint az „idő teljessége” volt ez. Világbirodalom, világnyelv, s a világ első közlekedéshálózata valósult meg. Róma urai mindezeket a maguk dicsőségére építették. De Isten a világi törekvések közepette a maga terveit valósította meg. A pogány vallás csődbe jutott. A császár istenné kezdett lenni, egy kisgyermekben pedig Isten emberré lett. Isten kibeszélhetetlen szeretettel fordult a bűnös embervilág felé. Jézus megszületett. Krisztusban elérkezett a világtörténelem fordulója, s a bűnből való megváltás meg nem érdemlett nagy lehetősége. Talán nem mindenki előtt ismeretes, hogy Jézus születéséről a kereszténység első századaiban nem emlékeztek meg külön ünnepnapon. Ugyanis ebben az időszakban csak Jézus feltámadását ünnepelték. Születésének megünneplése a 4. században kezdődött. Ekkor sem december 25-én, hanem január 6-án emlékeztek rá (vízkereszt napmm ja - a Jordánban való megkeresztelkedésének ünnepe). A római pogány nap-ünnep elhomályosítására tette aztán a kereszténység Jézus születésének ünnepét december 25- re. Azóta a fény születésének napján emlékezünk a Világ Világosságának, Krisztusnak születésére. Karácsonykor nyilvánvalóvá lett Isten nagy ígérete. A bűnös emberiségnek elküldetett a Szabadító, aki a lelki sötétségben élőknek világosságot, a bűn által megkötözötteknek szabadulást, az Istennel meg SEL*. SS nem békéit szíveknek megbékélést, az örömteleneknek örömet, a boldogtalanoknak boldogságot hozott. A régi görög bölcselők véleménye szerint csak azt lehet szeretni, akiben van valami szeretetre méltó. Senkit sem lehet szeretni, aki nem méltó arra. Milyen ellentétben áll ez a vélekedés a Biblia szellemével, az igaz Isten ismeretével. Isten szeretetet megelőző szeretet. Nem azért szeret, mert mi szeretjük őt, hanem szeret mint vele nem törődő, ellene lázadó gyermekeket. így ember nem tud szeretni. Azért van karácsony: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesz szén, hanem örök élete legyen.” (Ján 3, 16). Bűneinkkel, hitetlenségünkkel nem Isten szeretetére, hanem haragjának kitöltésére szolgáltunk rá. De ő ennek ellenére szeret. Azzal tette nyilvánvalóvá szeretetét, hogy Fiát szegénységben, alázatban küldte közénk. Isten megtett mindent a megmentésünkre. Ő szeretett és szeret még most is, amikor hívogat kegyelme székéhez. Azokat is, akik elpártoltak tőle és fellázadtak ellene; azokat is, akik bűneikkel a legnagyobb bajba döntötték életüket. Isten megbocsátó szeretettel hajolt le hozzánk karácsonykor Jézusban. Szeretetből cselekedte ezt azért, hogy a halál útjáról az élet útjára vezéreljen. Hogy milyen ez az előre ajándékozott isteni szeretet, Jézus földi életében látjuk meg igazán. Ö lehajolt gyógyító erejével, bűnbocsátó jóságával a leprás beteghez, a vakhoz, a mindenki által megvetett vámszedőhöz, az elbukott bűnös nőhöz egyaránt. Nem kért tőlük megváltozásra fogadalmat. Bocsánatot és gyógyulást adott, új életet kínált fel. Hogy ki-ki miként élt ezzel a Jézus által felkínált lehetőséggel, maga dönthette el. Akik valóban elfogadták kegyelmét, azoknak megváltozott az életük. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük őt, hanem, hogy ő szeretett minket. Ez a szeretet viszont szeretetet ébresztő hatással van az emberi lélekre. Először Isten iránti hálára, szeretetre indít, de aztán viszszaverődik, mint a napfény a tükörről - az emberekre is. E nagy ünnepen az egymástól kapott szeretetre, a karácsonyfára, az ajándékokra irányul tekintetünk. Ezek bármennyire is jók, kedvesek, örömöt tudnak adni és életünket megédesítik, hamar elenyésznek és utánuk a szív üres marad és a lélek tovább éhezik. Ezt az űrt csak Jézus tudja betölteni. Aki befogadta szeretetét, az nyert romolhatatlan karácsonyi ajándékot. Az isteni szeretet majd beragyogja az ünnep elmúltával hétköznapjait is, és átvezeti az élet minden nehéz harcán az örökkévalóságba. Mert az örökkévalóság nem más, mint örök SZERETET. ERDÉLYI JUDIT református lelkész 5
