A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-21 / 51. szám
Karlovy Vary ban, a gyógyfürdők legismertebb világvárosában talán Václav M. Wittner, a Rozkvet gyógyszanatórium főorvosa a legeredetibb ember. Verseket ir, versekkel gyógyít, és fest, lakása falán és dolgozószobájában számos festménye függ. Városkép, illetve városrészlet a Teplá folyó partjáról, amely halkan csobogva siet a fürdővároson keresztül az Ohreba. Wittner főorvos úr dolgozószobájának ablakai örök révületbe meredve néznek a Teplá folyóra, amely a pisztrángok és a vadkacsák kedvelt helye. Dolgozószobája sem olyan, mint a fürdőváros többi főorvosáé, nem túlságosan nagy a rend, az asztalon rengeteg kórkép halomba rakva, meg rengeteg újság, folyóirat és könyv, amelyekben egyedül csak ő tud eligazodni. A szobát világos színű, modern bútorok teszik vonzóvá, meg a főorvos úr megnyerő közvetlensége. Az asztala közelében áll egy fotel, abba süpped bele a beteg, hogy aztán a főorvos úr kérdéseire aprólékosan válaszoljon. Magyarul is tud néhány szót, egy-két mondatot, meg is téveszti vele dél-szlovákiai vagy magyarországi betegét, azt hiszik, Wittner főrvos úr ért a nyelvükön. Elkomorulnak, mikor kiderül, hogy a figyelmesség és a jóindulat jeleként tanult meg néhány szót, vagy inkább néhány tőmondatot: Hol fáj? Mit érez? Nincs nagyobb baj! Gyorsan észreveszik a betegei, nemcsak orvossal állnak szemben, hanem érzékeny lelkű, a bohémség egy-két jegyét magán viselő művésszel is, bizonyítják a versei, amelyeket olvasnak vagy meghallgatnak, s festményei, amelyeket megnézhetnek vagy megcsodálhatnak. Olyan szempontból is érdekes ember, hogy minden fontosnak és színvonalasnak ígérkező kulturális eseményen megjelenik. Látják őt hangversenyen, színházi előadáson, képzőművészeti kiállításon, s Karlovy Vary útjain és sétálóhelyein is. Persze, mindig' mélyen elgondolkozva, mint aki ha a világ megváltásának gondját nem is cipeli a vállán, a betegeiét biztosan, hiszen harmincegy éve él a fürdővárosban, s csak a jóisten a megmondhatója, hány beteget kezelt mostanáig. Szinte már-már rögeszmésen hisz abban, hogy a beteg a gyógyszerek mértéktelen fogyasztása nélkül is gyógyítható. Például versek olvasásával vagy hallgatásával. („Én azzal a meggyőződéssel láttam a tanuláshoz, hogy keresni fogom és meg is találom az orvostudomány és a művészet közötti összefüggést. Brünnben érettségiztem, klasszikus gimnáziumban, ahol a görög és a latin főtantárgy volt. Rossz kádervélemény miatt azonban nem juthattam be simán az egyetemre. Fellebbeznem kellett, s a rektornő beszélgetésre hívott meg, s azt kérdezte tőlem: Miért akarok orvos lenni? Határozottan azt feleltem, hogy az orvostudomány és a művészet közötti összefüggésre szeretnék fényt deríteni! Kivételt alkalmazva azonnal felvett. Az egyetemen mindent elolvastam, amit lehetett. Nagyon érdekelt a kínai orvostudomány, nevezetesen Szun mester tanítása. Meg a filozófia és a teológia, a betegségek filozófiája, meg a szó és az egészségi állapot viszonya. 1981-ben próbálkoztam meg kilépni a falak közül, amikor fürdővárosunk újságjában cikksorozatot akartam megjelentetni Szun mester gyógyítási múvészetéről. Szándékom nem lehetett mások számára egyértelmű. Úgy tűnhetett fel, hogy a régi kínai tanítást akarom elmondani újra, holott én a nézetemet fogalmaztam meg az egészségről.”) . A ._________ A cikksorozat közléséből persze nem lett semmi, a pártállam nem engedte meg, hogy Wittner főorvos úr nézetei terjedjenek és hathassanak. 1989 november 17-nek kellett jönnie, hogy nyíltan színt vallhasson sokéves kísérleteinek az eredményéről. Ekkor kezdtek jobban figyelni arra a kijelentésére, hogy a betegség olyan mint egy csoda, szinte megismételhetetlen! Hogyan, miképp? Magyarázza meg! Lelkesen megtette akárhányszor. Elmondta az érdeklődőknek, hogy meghökkentő kijelentésével csupán azt akarta érzékeltetni, hogy a dolog nagyon bonyolult, hiszen a mindenféle természetű betegség minden embernél másképp játszódik le. Ez a megállapítása vonatkozik még a legközönségesebb reumára is. Ez a betegség is más most, mint néhány hónappal korábban volt, és más, mint amilyen egy hét múlva lesz. Ebből következik, hogy az orvosnak alaposan ismernie kell betegét. Lelki, testi és szociális szempontból egyaránt. Meglepetést keltett azzal a nyilatkozatával is, hogy míg nélkülözhető gyógyszerekkel terheljük meg a szervezetet, addig nem alakul ki benne a védekezés, összhangja. Meggyőződése szerint a betegség gyógyszerek nélkül való megszüntetese a legnagyobb teljesítmény. Ezt is fennhangon hirdette. Záporozott is rá a kérdés: Mit ért ezen? Persze, aki harmincegy esztendeje áll a gyógyítás szolgálatában, azt nehéz zavarba hozni. Kifejtette már nem egy helyen, hogy a gyógyszerekkel történő gyógyításnak káros következményei is lehetnek. Kigyógyítják vele az egyik betegséget és előidézik vele a másikat. („Én határozottan azt vallom, hogy a szervezet maga kitermeli hatásos védekezési anyagát. Ha tehát rajtam múlna, nem adagolnám a gyógyszereket olyan mennyiségben, ahogy az napjainkban történik, gyakran a beteg kérésére. Számos olyan dolog van, amit mi orvosok nem értünk. Ettől függetlenül vannak. Példaként említeném, amit egyik professzoromtól hallottam az egyetemen. Egyik betegénél mellrákot állapított meg, de műtét nem jöhetett szóba, mert a beteg nem engedte meg. És mi történt a továbbiakban? A daganat összezsugorodott, négy év múlva pedig teljesen eltűnt. Az ilyen esetekre mondjuk, hogy ég és föld között lebegő dolgok. Természetesen tudjuk, hogy néhány betegséget meg lehet gyógyítani gyógyszeres kezelés nélkül, az életrend alapvető megváltoztatásával. Magától értetődően az ilyen gyógyításhoz időre van szükség. Néha elég ajánlani a diétás étkezést, vagy azt mondani a betegnek, mit egyen és mit ne egyen. Ez azonban nem elég, meg egyik-másik beteg nem is érzi jól magát gyógyszerek fogyasztása nélkül ...’’) Wittner főrvos úr eddig kifejtett nézeteiből egyértelműen kiderül, hogy ő a gyógyszerektől mentes gyógyítás híve. Ez vezette el őt legnagyobb felfedezéséhez, a szavakkal történő gyógyításhoz, az egészség és a művészet összefüggésének kereséséhez és megtalálásához. Néhány kiválasztott betegen tanulmányozta, hogyan hat a költészet az egészségi állapotukra. Kezelt egy olyan magas vérnyomásban szenvedő embert, aki a verseket nemcsak olvasta, hanem meg is értette. Felolvasott neki néhány kiválasztott részt és azután megmérte a vérnyomását. Később újra és újra felolvasta neki a kiválasztott részt, s a vérnyomása normális szintre csökkent. Más betegeinél is ugyanezt tapasztalta. Mindebből azt a tanulságot vonta le, hogy ha az ember művészi alkotással találkozik, ugyanolyan hatást kelthet az agyban, mint a morfium. Jó közérzete lesz, zavartalanul alszik, fájdalmat sem érez. Hosszú évekig tartó kísérleteivel már csak azt kellett elérnie, hogy a hatás hónapokig, esetleg évekig tartson. Időélettani ismereteinek felhasználására volt szüksége, a szakaszos ismétlés jelentőségének felismerésére. („Különféle eljárást alkalmaztam, és arra a következtetésre jutottam, hogy a hatás akkor a legeredményesebb, ha nem én olvasom a szöveget. Igyekeztem úgy írni a verset, hogy lehetőleg minden benne legyen, amire a gyógyításhoz szükségem volt. Nagyon lényeges szempont, hogy a beteg maga alakítsa ki viszonyát a szöveghez. Sokan megkérdezték már tőlem, hogy gyógyíte még valaki földünkön hozzám hasonlóan? Ismereteim szerint amerikai gerontológusok figyelmet érdemlő eredményt értek el a költészetből kiválasztott részek olvastatásával. Néhányan kíváncsiak voltak arra is, hogyan határoznám meg én a költészetet? Röviden azt válaszoltam, hogy mint az átélt szó fenségesen ható formáját!”) Ki meggyőzőnek, ki meghökkehtőnek és hihetetlennek tartja Wittner főorvos úr felfedezését. Öt azonban mindez nem zavarja Erre az egy dologra tette fel az életét, s úgy látszik, szűkül körülötte a hihetetlenek köre. A múló évek gazdag tapasztalatával sikerült olyan gyógyítási módot kialakítania, amely minden gyógyulásában reménykedő betegre hat. Egyáltalán nem zavarja, hogy egyesek meghökkentőnek és túlontúl bonyolultnak tartják felfedezését és gyógyítási módját. Többnyire maga alkotja meg nap, hónap, év szerint versszövegeit, de felhasznál részleteket olyan ismert és jelentős költőktől is, mint Holan, Neruda, Bezruč, stb. Negyvennégy esztendő kemény munkája állt össze harmincegy részre tagolt versszövegében. Már a felépítés olyan, hogy a hatás lehetőleg maximális legyen. [,,A szöveg akár mintának is tekinthető. Úgy állítottam össze, hogy könyvben is megjelenhessen. A harmincegy szöveget négy részre osztottam, s négy füzetbe soroltam. A négy füzet egész évre szól. A beteg hónap szerint is megtalálja bennük a betegségére legmegfelelőbb részt. A négy füzet versanyaga könyvben megjelenve egy új gyógyítási mód hirdetője lesz. Könyvem hamarosan megjelenik. Az érdeklődés nagyon nagy. A nyomdakész anyag iránt németek, angolok és osztrákok is érdeklődnek. Költők szükségeltetnek a fordításhoz. Könyvem cseh címe Pfekonání (Meggyőzés) lesz.”] Wittner főorvos úr már 1965-ben tudta, hogy merre tart. Kezdetben metaforákkal kísérletezett, de rájött, hogy nem minden betege érti meg. Ritmusos metaforáival viszont mindegyikükre hatott. Szívósan tanulmányozta a krónikus betegségeket és a chronobiológiát (időélettan), és felismerte, hogy az idő a gyógyításban nagyon fontos tényező. Teljesen új kezelési módjával már belső vérzést is elállított. Betegek sora vall arról, hogy az eljárása gyógyító hatású. Rengeteg levelet kap. Az azonnali gyógyulásban reménykedők tanácsot kérnek tőle. A főorvos úr haja őszül, a szakálla meg már egészen ősz, pedig csak jövőre lesz hatvanéves. Szülőhelye Dobrá Voda u Českých Budéjovic. 1957-ben végezte el Brünnben az egyetemet, amelynek korábban G. T. Masaryk Orvostudományi Egyetem volt a neve. Felesége szintén orvos. Két gyermeke közül is az egyik orvosnak készül. Wittner urat a politika soha nem érdekelte. Figyelmét pályája kezdetétől a betegeire összpontosította. Segíteni akar az embereken... MÁCS JÓZSEF íme egy versrészlet, mutatóba Győzd le a halált és a harmincadik napot. győzd le e tiszta félévet, azonnal és éppen most Csodálkozni kevés, a platina átváltozik a székben, asztal, gyümölcs, ablak, szabadság, illatos kenyér. Ezüstös fák, Ezüstfenyők. Színtiszta ezüst. Három szünetjel. Tiszta éjfél. Most rögtön. Platina arcú éjfél. Ez a nap sugárzó kéken megmarad azonnal és éppen most. Több mint a fém és a fa. Már éppen most, pontosan e pillanatban. Több mint a fém, a fa és az idő, utolsó éjszaka, utolsó nap, egyre több. írás a bezárt ajtón. Kék rózsa. Rögtöni gyógyír. Orvosság a lelki bajra. Gyógyír a fizikai fájdalomra. A szó gyógyít. Ozsvald Árpád fordítása
