A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-14 / 50. szám
OTA PAVEL ÉLETEM ELSŐ FOGÁSA Prošek éppen hazafelé tartott az Anamo vendéglőből. Jókedvű volt, katonadalokat dúdolgatott. Sokat ismert belőlük, a szerb fronton tanulta. Itt szerezte azt a szilánkot is az oldalába, amely azóta is sokat bosszantja, s csak akkor van nyugta tőle. ha fölhörpint két pohárka töményét. Mikor csónakjával hozzám érkezett, Holant a farkaskutyát orron csókolta, majd leült az illatozó akác alá. Ekkor én éppen a kompnál voltam, a testvéreim ugyanis most is, mint már annyiszor, itthon hagytak. Inkább Dášát, Peroutka Bédi lányát vitték magukkal, aki mellesleg ugyancsak nézegetett engem. Prošek bácsi mikor észrevett, zsebéből egy savanyú uborkát húzott elő. — Nesze — nyújtotta felém. Erre én kivettem kezemet a számból, és beleharaptam az uborkába. Nem vette le rólam a szemét. Aztán ismét a zsebébe nyúlt, egy lapos üvegecskét húzott elő. — Húzd meg, mondta. Meghúztam volna, de üres volt. Hanem azért úgy tettem, mintha nagyon jól esett volna az itóka. S ez a nem létező ital összehozott bennünket. Rövid idő múlva azonban felállt, és intett, hogy menjek utána a csűrbe. Ott egy hosszú mogyorófapálcát vett elő, s így szólt. Már régóta szeretnék neked egy halászbotot faragni. Kést húzott elő a zsebéből és faragni kezdett. Lassanként befejezte a bot faragását. Akkor még nem sejtettem, hogy ez lesz életem legbecsesebb halászbotja. Gyermekkorom nagy álma volt az a bot, a nem versenyezhettek vele a későbbi japán vagy amerikai halászfelszerelések. Horogzsinórt kötött rá, hozzáerösitette a libatollcsévét és a horgot, majd így szólt: — A szigetnél magányos sügérek vannak. Menj oda, borzold össze az uszonyukat. Aztán összekuporodva leült, Holan fejét az ölébe hajtotta, magam pedig a szigethez értem. Délelőtt volt, a nap égetett. Ráakasztottam a gilisztát a botra, és behajítottam a vízbe. Nem volt kapás, csak sebes acsák ültek a sárga tavirózsákon, és valahol a kanyarulatban csámcsogva vendégeskedtek a domolyák. A fehér töltésévé a vizen feküdt mozdulatlanul, mint egy fehér vitorlás szélcsöndben. Lélekben kifeszítettem a vitorlákat, és kívántam a kapitánynak, hogy egy szép színes hal húzza. De a toll csak tovább állt, meg se rebbent, nekem pedig majd leragadt a szemem az álmosságtól, csak itt-ott pillantottam fel, nem futott-e ki az én kis hajóm. Egyszerre csak megpördült a toll. a víz gyűrűzni kezdett körülötte. Egyre sebesebben gyűrűzött, mintha valami vizentúli rejtjeleket közvetített volna. Valaki játszott, sőt mi több, évödött az én kis hajómmal. Nem vítoriás volt ez tehát, hanem motorcsónak. Egy pillanat múlva azonban megmakacsolta magát, fejre állt, lábát égnek nyújtva úgy nézett ki, mint egy félig vízbe fúlt kacsa. Ekkor már görcsösen szorítottam a botot. Biztosan egy magányos sügér lesz, gondoltam. Közben a toll, se szó. se beszéd, elsüllyedt a vízben. De látni lehetett, hogy a tavirózsák irányába igyekszik. Megijedtem. A bot ugyanis ívben meghajlott, és én életemben először átéltem a halfogás gyönyörűségét. Ezután igazi küzdelem következett, melynek eredményeképpen megjelent a fölborzolt száj. Sügér volt, nagy piros kockás, akárcsak a sapkám, és olivazöld is volt benne, meg keresztül-kasul sötét csíkok. Uszonyai harci lobogóként emelkedtek ki a vízből, háta bikára emlékeztetett. Szemei mint csillogó kis pénzecskék ragyogtak, gerincén fölborzolt kopja csúcsosodott. Nem hal volt ez, hanem sárkány, igazi fölpáncélozott lovag, piros tollas sisakkal a fején. Kihúztam a fűre és ráfeküdtem, nehogy elszaladjon. Küzdötársak voltunk. Aztán ünnepélyes méltósággal a komphoz vittem. Uszonya összevissza szurkálta az ujjaimat, itt is ott is kibuggyant belőlük a vér. Arra gondoltam, hogy Prošek bácsi mától kezdve engem is úgy fog szeretni, mint Jirkát. Már messziről láttam, hogy vár. A pádon ült, finom kecskevermutot, friss tejet ivott. — Derék legény vagy — mondta. Aztán fogta a halat, lenyúzta, a fejét a bőrrel a csürajtóra akasztotta, hogy mindenki lássa — Baranovban új halászt avattak. Én pedig kihoztam a fejőszéket a csürkapu alá és napok hosszat ott ültem a „trófea" alatt. Ha valaki éppen a komp felé igyekezett köhögtem és szipogtam, csakhogy észrevegye a sügéremet. Nagy sikert arattam! Eljött Peroutka Bédi lánya, Dáša is. Puszit nyomott az arcomra és kijelentette: — Klassz srác vagy! Egy éjszaka azonban eltűnt a trófeám, máig sem tudom, hová. Valószínű, hogy Andélka, a mohó macska ette meg. De még valószínűbbnek tartom, hogy Prošek bácsi tüntette el, megelégelve az én üres dicsekvési mániámat, mert ettől kezdve ismét úgy ereztem', hogy ellenszenves vagyok neki. Fordította: Várady Ágota KÖNYVET NYERTEK: Vicskocs Béláné (Pozsonyeperjes), 41. szám Oravecz Hedvig (Vásárút), 41. szám Matus Gabriella (Zone), 42. szám Kázmér Andrea (Nagyabony), 42. szám Zsóka Zsanett (Szepsi), 43. szám Berta Ludmilla (Királyhelmecj 43. szám A könyveket postán küldjük el. H a megfejtés 1. része verejték cérium j. görög nagy vásártér iráni pénznem árasztott H a megfejtés 2. része könnyeket hullat eldugott pénz erős érzelmi felindulás sulfur j. H a megfejtés 3. része német város alapforma tanít német autók j. sűrűszövésű pamutvászon forrva puhul a megfejtés befejező része legnagyobb római szónok nem sima 1 könyvége tés (autódafé) egyformák helyesel az anciol egyetemen: gyakorlati óra 2 lazává válva lehull nagyobbodik, népiesen norvég gk. j. 3 névelő lábad, tréf. japán játék táborozó hely kezd! visszaér! vigyori ránc szlov. nyolcadrét öleld kapálódzva halad időmérő autópálya menyaszszony anyagi részecske lop téli csapadék nvl. ffi becenévtollat használ sziget (Yas) 4 cinkék egynemüi viharmadár kérdőnévmás gör. kel. kép kettős mslhngzó citera betűi 5 festékszin női becenév szintén Tempus ekét használ mondabeli agyagszotonna Zoltán bővül belga község kártyajáték 7 szellemi küzdelem vegyjele TA 0. SZELVÉNY szaporodik mint... az ügy sürgős.., miatt római 1000 folyómedret tisztított francia arany üres váza! üres kosár! maszk kergeti zizegni kezd! liter É.-afrikai állam ... is csomót keres 8 silbak félár! maga vigadó ffinév mattra 6 torkoskodik áradat járunk rajta foszfor j. savval letisztító olasz gk. j. közterület sokszorosító gép hangszer okleveles, röv. idegen Anna kedd közepe! konyhai munka éra GONDOLAT Beküldendő a nyíllal megjelölt sorok megfejtése, valamint a számozott kockák betűinek összeolvasásával a gondolat szerzőjének neve. Az előző rejtvény helyes megfejtése: — Nem csak a szerencse vak, többnyire azokat is elvakítja, akiket kegyeibe fogad. égtáj röv. orosz igen U) ismeret [ vegyjele .A” I gonosz szellem 1 Ákos római egy L X latin és-------► repülni ► folyó vagy tó széle ► • 18
