A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-14 / 50. szám
Kedves Magányosok Klubja! Nagy bánatomban írom e levelet, tanulságul másoknak. Összedőlt körülöttem a világ, nincs már semmi értelme az életemnek. Szerettem volna meghalni, de nekem még ez sem sikerült. Ezt a levelet is csak azért írom, hogy egy kicsit megkönnyebbüljek s okulásul nőtársaimnak : Nős emberrel ne kezdjen senki! Nagyon korán férjhez mentem. Rövid ismeretség után, tizenhét évesen, ma már tudom: meggondolatlanul kötöttem házasságot. Nem is tartott sokáig ez a házasság. Két év után elváltunk. Ezután öt évig csak a kisfiamnak éltem. Már azt hittem ez így lesz örökké, amikor a munkahelyemen megismerkedtem egy férfival, akiről ugyan tudtam, hogy nős, de ez a tény nem zavart. Reméltem, hogy ugyanúgy, ahogy számomra ő az Igazi, én is az vagyok számára: Egyetlen. Gyönyörű két évet kaptam tőle. Ez máig életem legboldogabb időszaka. Lassan azonban rá kellett jönnöm, hogy a reményem alaptalan volt. Nagy Szerelmem sohasem lesz az enyém. Szakítottunk. Férjhez mentem egy legényemberhez, aki nem tudta felfogni, hogy van már egy fiam, akit ugyanúgy kell szeretnünk, mintha a miénk lenne. Ezen is, máson is sokat veszekedtünk. Gonosz volt hozzánk és kegyetlen. Teltek múltak az évek és én a férjemben egyre jobban csak a nagy Öt kerestem, azt, akit sohasem tudtam elfelejteni, aki még akkor is nagyon hiányzott. Néha, titokban, felhívtam telefonon, de csak azért, hogy a hangját halljam, a halló, hallót — mert én nem szólaltam meg ... A férjemmel sohasem éltünk jól, de most, az utóbbi három esztendőben, a szokásosnál is többet veszekedtünk. Pokollá vált az életem. Szörnyen magányos és elhagyatott voltam. Úgy gondoltam, most, túl az élet felén, negyvenévesen, már bátran találkozhatom régi szerelmemmel, már nem történhet közöttünk semmi olyan, ami megrontaná az ö családi életét. Azt gondoltam, hogy nem halhatok meg anélkül, hogy elmondanám neki: ö volt az egyetlen, akit igazán szerettem. Találkoztunk. És amiben már nem hittem, megtörtént. Ismét szerelembe estünk. Ennyi év után újra. Még jobban megszerettem őt. Csodálatos hónapokat töltöttünk együtt, ö és egyedül ö lett az életem értelme. Már annak is módfelett tudtam örülni, ha csak láttam őt. Akkor jött a baj, amikor úgy kellett ismét döntenem, hogy visszaadom öt a családjának. Mert ugye mi addig csak titokban találkozgattunk. Illetve nem is én, hanem ö döntött így. Én csak beleegyeztem, bár igazat adtam neki. A család az első. Ezt tudom én is. De arra ki gondol, hogy mi lesz velem ezután? Feladtam a harcot. Már nem akarok boldog lenni. Ez a másodszori csalódás teljesen elvette az életkedvemet. A férjemtől is elváltam, hiszen tőle hiába is vártam volna gyengédséget, szeretetet.. . A nagyfiam már nős, van kivel törődnie, a lányom nagylány, más gondjai vannak, nem velem törődik. Meg akarok halni, nem érdekel az élet, nem érdekel semmi. Még szeretnék bocsánatot kérni attól az asszonytól, akinek annyi szenvedést okoztam. Jeligém: Bánatos út Hét 90/248 Kedves Bánatos úton ballagó levélírónk! Remélem, hogy végzetes tettét még nem követte el és ballag azon a bánatos úton és cipeli bánattal teli batyuját Nehéz lehet az a teher, hisz már alig szuszog, alig piheg, majdnem agyonnyomja. Tudja mit! Álljon meg egy szóra, pihenjen egyet! Igazán ráfér Önre egy kis pihenés! Üljön le, nézzen körül: Mit lát? Karácsonyi készülődést A szeretet ünnepére készül mindenki. Hangolja át magát Ön is a borúlátásból egy kicsit más gondolatokra. Szeresse a hozzátartozóit forduljon szeretettel nagylánya felé. Hátha ö éppen úgy vergődik a szeretetlenségben, magányosságban, mint Ön. Önnek pedig anyai kötelessége, hogy mellette álljon, hogy megvédje öt egy esetleges hasonló elhamarkodott ballépéstől, mint amilyent Ön fiatal korában elkövetett. Most már okult, most már bölcs lett Ossza meg bölcsességét a lányával. ' A bánatbatyut pedig tegye le az útmenti bokrok tövébe s feledje is ott. Most, hogy egy kicsit megpihent nyugodtan álljon fel és ne nézzen többé hátra. Az a férfi, aki kétszer elcsábította Önt és kétszer is cserben hagyta nem más, mint aljas csirkefogó. Önnek is bánatot okozott, a családjának is bánatot okozott és ki tudja még hány „áldozatot" hagyott maga után. Nem érdemel meg egyetlen fájó gondolatot sem. Önnek egy könnycseppé többet ér, semhogy az ilyen „Casanováért" hullassa! El ne dobja-magától az életet! Jön majd a halál, ha betelik az idő. Addig várjon türelemmel és bizakodjon, lehet, hogy épp ez a karácsony hoz kedvező fordulatot az életében, lehet hogy az új esztendőben megismerkedik valakivel, aki mellett ha boldog nem is, de elégedett lesz az élete folyásával. S ha nem ez az esztendő, akkor a következő meghozhatja a kedvező változást Kívánom, hogy mielőbb találja meg az élete értelmét s kívánom, hogy háborgó lelke megnyugodjon. Üdvözlettel: a Szerkesztő JOGI TANÁCSOK „Rehabilitációs kártérítés?" jeligével olvasónk azt írja, hogy 1960-ban az állambiztonsági szervek letartóztatták és illegális határátlépés kísérletének gyanúja miatt több hónapig fogva tartották. Majd szabadon engedték. de bírósági eljárás ellene nem folyt, semmiféle bírósági határozatot nem kapott. Eddig semmiféle kártérítést nem kért és nem is kapott. Azt kérdezi, hogy nem kaphatna-e most valami anyagi kártérítést a vétlenül elszenvedett fogvatartásért? Lapunk ez évi 33. számában részletesen ismertettük a Szövetségi Gyűlés által 1990. április 23-án elfogadott 119. számú rehabilitációs törvényt, amely mindazokra az esetekre vonatkozik, ahol az 1948. február 25. és 1990. január 1. közötti időben a törvényben tételesen megjelölt bűncselekményekért elítélő bírósági döntést hoztak. Nem vonatkozik e törvény azokra az esetekre. amikor a Bíróság már annak idején felmentő ítéletet hozott, mert ezekben az esetekben az akkor érvényben volt büntetőtörvénykönyv és büntetőperrendtartás alapján is lehetett kártérítést kérni az ártatlanul elszenvedett vizsgálati fogságért vagy kitöltött szabadságvesztés büntetésért. Ha valaki akkor nem kért kártérítést, akkor erre ma már a rehabilitációs törvény alapján nincs lehetősége. Más a helyzet olvasónk esetében, akit államellenes bűncselekmény elkövetésének gyanújával fogva tartottak, majd bírósági eljárás nélkül szabadlábra helyeztek. Ebben az esetben nem volt sem elítélő, sem felmentő bírósági ítélet. Az ilyen esetre az idézett rehabilitációs törvény átmeneti rendelkezései 33. paragrafusának 2. bekezdése vonatkozik, amely kimondja hogy a rehabilitációs törvénynek a kártalanításra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azokban az esetekben is, amikor valakit törvénytelenül fosztottak meg a személyi szabadságától a fenti időszakban olyan államellenes bűncselekményekkel kapcsolatban, amelyeket a törvény 2. és 4. paragrafusai tételesen felsorolnak, mégpedig akkor is, ha büntető eljárást nem is indítottak és az illető személy az előbb érvényes rendelkezések alapján nem kapott kártalanítást. A kártalanításra való igény magában foglalja a fogvatartás idejére az elmaradt kereset megtérítését, a fogvatartással kapcsolatosan esetleg elszenvedett egészségkárosodásért járó kártalanítást, továbbá az esetleg megfizetett bűnügyi költségek vagy védelem költségeinek megtérítését. Az elmaradt kereset címén legfeljebb havi 2 500 korona jár. A kártalanításra valö igényt az 1969. évi 58. sz. törvény szerint az Igazságügyminisztériumnál kell érvényesíteni. Ha hat hónap alatt nem kapna kedvező elintézést, akkor a rendes bírósághoz kell fordulnia. Olvasónknak azt tanácsoljuk, hogy a letartóztatását és fogvatartását igazoló iratokkal keressen fel ügyvédet és ennek segítségét vegye igénybe az igényei érvényesítésénél. „Vissza kapom-e a házamat?" jeligével olvasónk azt írja, hogy 1961-ben a házát. amelyben akkor valamelyik szocialista szervezet üzemegysége volt, az állam elvette és ő ezért semmiféle ellenértéket nem kapott. Szeretné tudni, hogy mit kell tennie, hogy visszakapja a házát, vagy pénzbeli kártalanítást kapjon! 1990. november 1 -jén lépett életbe a Szövetségi Gyűlés 1990. október 2-án kelt ún. restitúciós törvénye, amely bizonyos vagyonjogi sérelmek következményeinek enyhítéséről rendelkezik. A törvény azokra a vagyonátruházásokra vonatkozik, amelyek az 1959. évi 15. számú kormányrendelet és az 1959. évi 71. számú törvény alapján, valamint olyan államosítási intézkedések (határozatok) alapján történtek, amelyeket az illetékes szakágazati minisztériumok 1955 után az 1948. évi államosítási törvények alapján adtak ki. A kártalanítási igény elsősorban az elvett tárgy (ingatlan, ingóság) kiadására irányul. Ha az ingatlant e törvény hatálybalépte előtt más személynek adták el, mint a kártalanításra jogosult személy, akkor ez utóbbinak arra van igénye, hogy az ingatlan vételárát adják ki neki. Amennyiben az épületet közben már lebontották. akkor ezért kártalanítás jár az 1964. évi 73. számú hirdetmény alapján az épület elvétele idejében meglévő állapot szerint megállapított összegben, amely öszszeghez minden évre 3 százalékot számítanak hozzá «az elvétel napjától a törvény hatálybalépésének napjáig terjedő időre.» A törvény értelmében a kártalanításra jogosult személy elsősorban a volt tulajdonos, akitől a tárgyat (a házat) elvették. Ha már nem él, akkor folytatólagosan egymást követően az eredeti tulajdonos végrendeleti örököse, a tulajdonos gyermekei és felesége, a szülei, a testvérei, amennyiben a törvény hatálybaléptekor életben vannak. Ha ezek közül a jogosult személyek közül már senki sem él, akkor az elvett tárgyat az eredeti tulajdonos gyermekeinek s ha már ezek sem élnek, ezek gyermekeinek adják ki. A jogosult személynek a törvény hatálybaléptétől számított 6 hónap alatt, tehát legkésőbb 1991. április 30-ig kell az igényét érvényesíteni s a kötelezett szervezetet írásban felhívni. Ha ezt elmulasztja, akkor az igénye megszűnik! A felszólításhoz csatolni kell a járási nemzeti bizottság igazolását arról, hogy mit és kitől vettek el, s ha nem az eredeti tulajdonosról van szó, akkor az ehhez fűződő rokoni viszonyt igazoló iratokat (házasságlevél, születési anyakönyvi kivonat, esetleg végrendelet). A jnb igazolását esetleg helyettesíteni lehet hiteles telekkönyvi kivonattal, vágy más olyan irattal (az eredeti közigazgatási határozattal), amelyből kiderül, hogy milyen jogalapon és kitől vették el a tárgyat (a -házat). A kellően felszerelt írásbeli felszólításra az ingatlant kezelő szervezet írásbeli megállapodást köt a jogosult személlyel, amelyet az állami közjegyzöségnek kell még regisztrálnia. Az ingatlant pedig 30 nap alatt ki kell adnia. Ha a szervezet nem teljesíti ezeket a kötelezettségeit, akkor a jogosult személy a bírósághoz fordulhat. Dr. B. G. TÁRSKERESŐ 49/167 formásán molett, értelmiségi nö megismerkedne korban hozzáillő férfival hatvanéves korig, Pozsonyból vagy annak közvetlen környékéről. Az alkoholisták és a hazug emberek, kérem, kíméljenek. A gyerekeim már önálló életet élnek, most rajtam a sor. Jelige: 1991 Hét 90/250 29/167 legényember házasság céljából megismerkedne házias leánnyal, vagy elvált növel. Egy gyermek nem akadály. Jelige: Közös szilveszter Hét 90/249 IQ
