A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-14 / 50. szám
Hét-ankéton Dunaradványon ••• Az idén immár harmadszor rendezték meg Dunaradványon a Baráti Szabó Dávid Napokat. A jeles költőre, az Aeneas első magyar fordítójára, jézustársasági papra többnapos és több helyszínen zajló rendezvénysorozattal emlékeztek. Ezek közül kétségtelenül a legérdekesebb a virti temetőben a sir megkoszorúzása volt, amelyen most először vettek részt Barátról, a Székelyföldről jött leszármazottak és egy csengő hangú gyermekkórus. Sajnos, nem sokáig gyönyörködhettek az egybegyűltek az énekükben, mert az időjárás mostohán bánt a vendégekkel. Hamarosan eleredt az eső és a Zsitva holt ága fölött távolba kúszó énekhang megszakadt. Remélem, csak egy időre. Remplern, hogy a kapcsolatot tiltó korszak végleg elmúlt. Remélem, hogy Barát és Virt, Baráti Szabó Dávid születési, illetve elhalálozási helye között a kapcsolattartás folyamatos lesz. Baráti Szabó Dávid rendjének feloszlatása után „búfelejtésül" több antik mértékre vett magyar verset írt, és világi papként Komáromban tanított, majd 1799-től, haláláig: 1819 november 22-ig Virten, egykori tanítványánál, Pýber Benedeknél élt. Termékeny öregkora volt, Vergilius fordításán dolgozott, Rájnissal folytatott irodalmi vitája ráébresztett a magyar prozódia vitás kérdéseire. Mindezen hagyományokból indul ki, ezekre épít a Baráti Szabó Dávid Napok rendezősége, a sír koszorúzásán és a költőre való emlékezésen kívül más, közéleti illetve irodalmi, képzőművészeti tárgyú rendezvénnyel gazdagítja mindennapjainkat. Az elmúlt esztendőben Barta Gyula festőművész képeiből rendeztek kiállítást és a Nö szerkesztőit hívták beszélgetésre, ez idén mi voltunk a vendégeik és Nagy János szobrászművész alkotásaiba gyönyörködhetett Dunaradvány lakossága. A Hét-ankéton, ahogy ez várható is volt, nemcsak a lapról volt szó, hanem a társadalomban zajló változásokról, azok várható hatásáról is. Ezek közül is elsősorban lapunk jövőjéről. Főszerkesztőnk, Lacza Tihamér elmondta, hogy a többi szlovák képes hetilaphoz viszonyítva jó a helyzetünk. Mert amíg a Život példányszáma kétszázezerről százezerre, vagyis a felére csökkent, de csökkent a Roháč példányszáma is: százhúsz ezerről nyolcvanezerre, tehát az egyharmadával, addig a mi lapunk példányszáma az elmúlt évihez viszonyítva szinte változatlan. Vagyis megfelelünk az olvasók új igényeinek. Nem tudni mennyivel növekedne a példányszámunk, ha a F*NS jobban terjesztené lapunkat, ha rugalmasan reagálna az újságárusok igényeire. Sajnos, annak ellenére, hogy keresett lap a Hét, és nem marad olvasatlanul a standokon, ráfizetéses. A ráfizetés részben ered abból is, hogy a lap árából, a három koronából, 75 fillért a PNS kap. A ráfizetést példányszámemeléssel lehetne ellensúlyozni jobb terjesztésre lenne szükség. De ez már a PNS dolga, hiszen Postai Hírlapterjesztő Szolgálat a neve, s ezért pénzt is ö kap. Ilyen bevezető után az olvasók kérdeztek. Elsőnek maga Barta Gyula festőművész, aki azt javasolta, hogy indítsunk reklámhadjáratot a lap jobb terjesztése érdekében. Az ötlet kitűnő, az elöfizetőszerzés valóban segíthet emelni a példányszámot. Mint az várható volt, nemcsak a lapunkról beszéltünk. Szóba hozták a dunaradványiak a Szlovák Televízió magyar adását, azt a heti 45 percet, amelyet nekünk szánnak, de amely még mindig nem rólunk szól. Szóvá tették, hogy abban a műsorban miért nem beszélnek a szlovákiai magyar lapok siralmas helyzetéről? Miért nem kürtölik világgá, hogy bajban vagyunk? Legalább kiabáljunk, ha már ütnek! Dobi Géza, a Komáromi Művészeti Alapiskola igazgatója, aki művészi zenei előadással tette még szebbé Nagy János kiállításának megnyitóját, azzal az ötlettel állt elő, hogy szervezzünk papírgyűjtést, hátha így könnyebben, netán olcsóbban juthatnának lapjaink újságpapírhoz. Sajnos, ez az ötlet kivitelezhetetlen, mert nem tudni miért, a hulladékgyűjtő vállalat éppen mostanában nem veszi át a papírt. Dobi Gézának témajavaslatai is voltak, ezekre a későbbiek során folyamatosan visszatérek. A dunaradványiakra is, mint mindenkire az országban, sokkolóan hatnak a közelmúltban közzétett és az 1991. évtől érvényes magyarországi folyóirat- és könyvárak. Ők is vallják, hogy ha a piac törvényeire bízzák a nemzetiségi kultúrát, a kultúra meg fog halni. Kalácska József tanár úr azt javasolta, hogy az eddigi lapjaink fuzionáljanak s az így létrejövő szerkesztőség adjon ki egy olyan sikeriapot, mint volt például a Tolnai Világlapja. Az ötlet figyelemre méltó, valóban jó lenne egy olyan színvonalas lapot kiadni, amelyet még évtizedek múlva is emlegetnek. A mércét adottnak tekintjük. A jobb belső tartalom eléréséért küzdünk. Nem tudni, a mérce elérése megoldaná-e a lap gazdasági helyzetét. A világban megjelenő legjobb képeslapok is csak százezres példányszám körüliek. Pedig jóval nagyobb népességhez szólnak. A mi magyarajkú lakosságunk esetében legjobb esetben sem lehet negyvenezemél több példányszámra számítani. Ennek nyereségessé tételéhez jól fizető reklámra van szükség. Mert azok a százezres példányszámban megjelenő lapok is csak a reklám segítségével tudnak megélni, de hol vannak itt reklámozók? Hol vagyunk még a piacgazdaságtól ? Az akkor Dunaradványon felmerülő kérdésekre azóta biztosabb választ tudunk adni. Közben tárgyalásokat folytattunk, és ma már biztos, hogy a Hét megjelenése folyamatos lesz, terjedelme bővül, igaz, az ára is emelkedni fog, még nem tudjuk mennyivel, és a külsőnk sem lesz olyan szép, mint volt eddig, de ezt a tartalom értékesebbé tételével igyekszünk majd ellensúlyozni. Például mindazon kritériumok alapján, amelyeket Nagy János szobrászművész ott akkor felvetett. RSTER MAGDA TANULJUNK A MÚLTBÓL Gál Sándor (balról) és Nagy János szobrász„Örömmel jöttem Szencre, ahol annyi sok jó ismerőssel találkoztam, csak Szenei Molnár Albertet nem engedte megtalálni az ostoba gyűlölet. Kívánom, hogy ez a sajnálatos tény még inkább serkentse szülővárosom jobbjait. Tanuljunk a múltból, hiszen ez a jelen is egyszer múlttá válik." Az I. Szenei Molnár Albert Napok után rótta e sorokat Szene másik pap költője Farkas Jenő, a nagy előd — Szenei Molnár Albert — tisztelő (hogy is irta? „Nem vitatkoznánk, és nem is lapoznánk / ellenségként a csatos Bibliában,'’), a krónikaként szolgáló vaskos füzetbe. Az ostoba gyűlöletet két másik bejegyzés segít megvilágítani: „Ma megtilthatták a Szenei Molnár tér ünnepélyes fölavatását." (Gyű re só István) „Sajnos a tábla, illetve a tér új neve lekerült a falról." (Mács József) Azóta eltelt 25 év és az idei napok a jubileumi, huszadik Szenei Molnár Albert Napok voltak. Sok volt a hasonlóság az első és a huszadik között Az első napokat szervező Gál Sándor nyitotta meg a huszadikat. Nagy János is visszatért kiállításával Szencre 25 év után. S mint 25 évvel ezelőtt most is felkerült a névtábla — igaz más helyre, mint akkor — a kis városka egyik terére. Valami, amit nagyon nehéz másként nevezni, mint tette azt Farkas Jenő. most választott és már életében is használt előnevétől fosztotta meg Albertus Molnárt. Bízzunk, hogy ennek a valaminek múltával — reméljük mielőbb — teljes neve felkerül a teret jelző táblára Szene nagy fiának. Akinek emlékezete olyan tartópillér itt, amely népet s hazát tart. (görföl) Gergely Bálint fölvételei művész P. Vásárhelyi Judit Kolozsvárról és Vetési László Budapestről érkezett
