A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-14 / 50. szám
LEHETŐSÉGEINK (Beszélgetés Duray Miklóssal} Mécs József: AKI VERSEKKEL IS GYÓGYÍT Erdélyi Judit: KARÁCSONY Szántó György: BETLEHEM V. Molnár Mária: SZENTESTI VACSORA A SPANYOL KIRÁLYNÁL Keresztes Dénes: A„GAZDA"HALÁLA Lapzárta: 1990. XI. 21. Címlapunkon P. Havran felvétele A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mécs József és Ozsvatd Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszoigálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne š. p., Košice Előfizetési díj egész évre 156.— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem örzünk és nem küldünk vissza.* Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie. Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. — Több. Magyarországra átköltözött ein: bértől megkérdeztem már, milyen állapot is az. félig ott lenni, félig itt, jobban mondva fizikailag inkább ott lélekben meg inkább itt? Te ezt a felemás állapotot hogyan eled át? Megszoktad már Budapestet? — Őszintén mondhatom, hogy megszoktam. Egyrészt azért is, mert átköltözésem előtt is számtalanszor utaztam Budapestre, tehát némileg ismertem már a várost, a környezetet, a légkört, az ottani életet. Másrészt több mint három év telt el azóta, hogy ott'élek és ennyi idő alatt talán New Yorkot vagy Tokiót is meg lehetett volna szokni. Budapest azért mégsem olyan „borzalmas", noha a látszat sokszor valóban meghökkenti a szemlélőt. Aztán, miként magad is említetted, valóban sokszor járok haza. Fiavonta legalább egyszer, de van úgy, hogy többször is. Voltaképpen semmiféle elszakadás nem történt. Szó sincs arról, hogy úgy távoztam volna el, mint amikor valaki hosszú időre és messze utazik. — Nem érzel-e valamiféle kettősséget. • vagy megosztottságot? — A dolog lélektani oldalát azzal tudnám legjobban megvilágítani, hogy van egy hely, ahol az ember otthon, s van egy hely, ahol itthon van... Én úgy érzem, bogy Pozsonyban itthon, Budapesten pedig otthon vagyok. Valóban van egy ilyen kettősség, de ez nem okoz különösebb belső konfliktust. Néha egy kis lelkiismeretfurdalást. Előfordul, hogy az ember úgy érzi, idehaza többet tehetne, vagy kimarad bizonyos munkából, amiatt, hogy Budapesten él, hogy ott dolgozik. Ennek ellenére lehetőségeim szerint igyekszem maximálisan megtenni mindent, amit itthon még meg tudok tenni! Megpróbálok imi, s más módon is hasznossá tenni magamat. Változatlanul pozsonyi vagyok. akinek mellesleg Budapesten van a munkahelye, mint ahogy sok embernek a szülővárosától több száz kilométerre, vagy esetleg más országban van munkahelye. — Persze nyilván hasznodra volt az is. • hogy kitünően beszélsz szlovákul, hiszen Pozsonyban végezted az egyetemet. Azt mondják, annyi történész van. hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Megtaláltad a helyed történészként vagy inkább fordítóként? — Abból, hogy itt végeztem az egyetemet és szlovákul majdnem tökéletesen megtanultam. Budapesten — üzleti kifejezéssel élve — nagy hasznom származott. Egyrészt azért is, mert odaát elég kevés az olyan ember, aki érti a nyelvet, ismeri az itteni viszonyokat, tehát érdemben tud nyilatkozni a dolgok állásáról. Másrészt pedig nagyon kevés a fordító és a tolmács. A Történettudományi Intézetben betöltött állásom mellett elég sokat fordítok és tolmácskodom is. Én ezt éppen olyan hasznos és tisztességes munkának tartom, mint ha egy történelmi tanulmányt vagy akármi mást írok. Azt hiszem, fölösleges volna fejtegetésekbe bocsátkoznom arról, mennyire fontos, hogy megértsék egymást az emberek, s akik tehetik. valamiképpen részt vegyenek a dialógusban vagy megpróbálják a párbeszédet elősegíteni. Sajnos, egyre szaporodnak azok is. akik semmiféle párbeszédre nem tartanak igényt, sőt magától a szótól is irtóznak. — Hol mindenhol segítetted ezt a pár• beszédet ? Tudomásom szerint alkalmad • nyílt érdekes megbeszéléseken, konferenciákon részt venni. A tolmács számára melyek volfak kiváltképpen érdekesek ? — A legérdekesebb élményem a mai napig a múlt év májusában Budapesten megrendezett szlovák—magyar írótalálkozó, amelyen többek között részt vett az akkor még a Matica slovenská elnökeként is funkcionáló Vladimir Mináč, aki — költői szavak áradatát zúdította a résztvevőkre. Ilyen esetekben mindig nagyon tanulságos megfigyelni azt, hogy az értelmiség miként próbálja megta-i 4■ DocsG Interjú G. KOVÁCS LÁSZLÓ történésszel a kétlakiságról, a szlovák—magyar párbeszédről, az írástudók felelősségéről lélni a közeledés útjait és miként próbálja valahogy eliminálni mindazokat a negatív jelenségeket, amelyek a köznapi életben és a zsurnalisztikában fölbukkannak. Nemrégiben pedig Budmericén volt egy szlovák—magyar értelmiségi csúcstalálkozó a szlovák—magyar kapcsolatok új filozófiájáról, amelyet egy itteni hungarológus. Rudolf Chmel rendezett, aki ma már Cseh-Szlovákia nagykövete Budapesten. A találkozón olyan emberek vettek részt, akik a szlovák—magyar kapcsolatok elsőrendű szakértői és akiknek a jószándékához és az őszinteségéhez nem férhet semmi kétség. Egyébként a legérdekesebb munkát azok a találkozók jelentik, amikor iróküldöttségeknek kell tolmácskodnom. — Tehát minden bizonnyal érdekel az . irodalom is. Mióta figyeled az irodalmi élet zajiásat? — Valóban, gyermekkorom óta érdekel az irodalom. Az írók, tehát a szellem, a szó emberei népük lelkiismeretét kellene, hogy jelentsék; érdekel, hogy ezek az emberek hogyan vélekednek a világ, népük, országaink helyzetéről, azokról a kérdésekről, amelyek míndannyiunkat érintenek és sorsdöntőek. [—i — A tolmács az ilyen rendezvényeken nT Privát kíváncsiságát is kielégítheti, vá- LJ U* laszt kaphat azokra a kérdésekre, amelyek magánemberként foglalkoztatják. Azonban mint tolmácsra, mint közvetítőre rendkívüli felelősség hárul, hiszen nagyon fontos a pontos fordítás, az elhallásoknak esetleg kellemetlen következményei lehetnek. A tolmács számára stresszhelyzetek ezek ? Hogyan lehet leküzdeni a szorongást? — Valóban izgalmas, amikor ott kell ülni a két tárgyalófél között és a lehető legpontosabban kell a hallottakat tolmácsolni. Úgy érzem, hogy Pesten sem kopott meg a nyelvtudásom, tehát ilyen szempontból nem jelent nehéz feladatot a tolmácsolás. A „kínosabb" helyzetet az jelenti számomra, amikor mind a két térfélen olyanok ülnek, akik ismerik egymás nyelvét. Az ember érzi, hogy kritikus füllel hallgatják és kíváncsi szemek tapadnak rá. úgyhogy valóban nincs más hátra, mint összeszednie magát és tudása legjavát nyújtani. — Ilyenkor persze az is jól jön, ha az . embernek van egy fentebb említett tisz* tességes foglalkozása. Nyilván gyakran szóba kerülnek olyan múltbéli kérdések, amelyeknek a tolmácsolásakor vagy fordításakor nagyon jól jön az is, ha az embernek komoly történészi ismeretei vannak. Előfordult ilyesmi ? — Igen, nagyon gyakran előfordul, mivel ha ma a szlovák—magyar kapcsolatok jelenéről beszélünk, illetve a távlatokról, óhatatlanul szó esik a múltról is. Tehát mindig abból kell kiindulni, hogy voltaképpen miért tartunk ma ott. ahol tartunk és miért vannak ezek az áldatlan gondok, amelyekkel minden nap szembe találjuk magunkat. Szóval nagyon jól jön, hogy az ember mellesleg történelmet tanult és ismeri a problémák gyökerét. — Tudomásom szerint a Történelemtu* dományi Intézetben rövid ideje dolgozol. Mi a legfontosabb teendőd jelenlegi munkahelyeden ? — A Csehszlovák Tudományos Akadémiának van egy kirendeltsége Budapesten a Történettudományi Intézetben s ennek az irányítását vettem át. Egyszemélyben vagyok itt főnök és beosztott. A cseh és a szlovák történészekkel való kapcsolattartás a feladatom, illetve az ö munkájuk elősegítése Budapesten. Ilyen rövid idő alatt mit lehetett ten. ni, fontosat, érdemlegeset? * — Egészen pontosan tavaly júniusban vettem át ennek az „intézménynek" az irányítását, mégpedig Szarka László történésztől, akit, gondolom, nem kell bemutatnom. A Kirendeltség garantálja, hogy legalább a tudományos élet képviselői tartsák a kapcsolatot egymással, hogy együttműködjenek. ismerjék egymást, találkozhassanak, kicserélhessék munkájuk eredményeit, nézeteiket. Tehát, ez a kis hivatal fontos intézmény, és nagyon remélem — nem magam miatt természetesen —, hogy még sokáig be tudja majd tölteni ezt a szerepet. — Érdekel az irodalom, rengeteget jársz * moziba, a napod egy részét azzal töltőd, nogy végigjárod a város könyvesboltjait és antikváriumait. Szépirodalmat forditasz-e? — Mindig több dolog érdekelt egyszerre. Természetesen leginkább a történelem, de gyermekkoromtól fogva „könyvmolyként" éltem, s az irodalom egyre jobban érdekel. A Móra, illetve az Európa Kiadó külső munkatársa is vagyok, szépirodalmat, gyermekkönyveket, regényeket, novellásköteteket, különböző szakirodalmat lektorálok. Ezenkívül cikkeket írok, pl. a HÉT-nek. Terjedelmesebb tanulmányom jelent meg a Tóth László szerkesztésében Tatabányán megjelenő sokszínű, sokarcú lapban, az Új Forrásban. A szlovákiai magyarság második világháború alatti életét vettem ebben szemügyre. Végül, de nem utolsósorban említem, hogy egyre több a fordítói feladat és ezeknek örömmel teszek eleget, mert általában kihívást, s egyfajta próbát is jelentenek, hogy az ember miként képes visszaadni egy szlovák iró gondolatait magyar nyelven úgy. hogy hű maradjon a stílushoz. Hű maradjon az eszmevilághoz és mindenekelőtt pontosan közvetítse az üzenetet. Vdnnak-e lehetőségek e téren ? — Nos, már utaltam rá. hogy megle* hetősen kevesen vannak, akik a cseh nyelvből, illetve szlovákból fordítanak ... Magyarországon, mert nálunk azért . vannak szép számmal. * — ... Igen, Magyarországon elég nagy az érdeklődés és kevés a fordító. Szinte egymást követik a különböző javaslatok, „megrendelések", és én nagyon örülök, ha az ottani újságírók, irodalmárok, szakemberek figyelnek az itteni dolgokra, arra, hogy mit mondanak Prágában, Pozsonyban, és megpróbálják közvetíteni mindazt, ami számukra is érdekes és fontos lehet. Megtiszteltetésnek veszem, hogyha ebben a munkában rám is igényt tartanak. Valószínűleg nagy szó, de nem tudok rá jobbat, hogy ezt egyfajta küldetésnek tekintem, és kötelességemnek érzem, hogy megpróbáljak eleget tenni ennek a küldetésnek. DUSÍK ÉVA o
