A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-12-14 / 50. szám
TÉNYEK ÉS KÉRDŐJELEK A csehszlovákiai magyar sajtó haláltusáját vívja. Akárhogy is szépitgetjük a dolgot, a mostani helyzetet ez a sommás megállapítás jellemzi ,a leghitelesebben. Amikor az év elején, még januárban leadtam az első vészjelzéseket, maguk az újságírókollégák is hitetlenkedve forgatták a fejüket, némelyek még azzal is megvádoltak, hogy túlságosan sötétre festem a képet. A hónapok múlásával azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a szinte kivétel nélkül deficites nemzetiségi lapok szilárd gazdasági és kiadói háttér nélkül nem képesek fenntartani magukat, lapgazdáik — többnyire központilag dotált szervezetek — nem tudják előteremteni a megjelentetésükhöz szükséges milliókat. A Természet és Társadalom c. ismeretterjesztő lap már márciusban szép csendesen kimúlt, meg sem kapva az esélyt, hogy esetleg megújhodjon, hogy végre igazán a mi lapunkká válhasson. A következő megrendítő ütés a Nö szerkesztőségét érte: a Živena Kiadó bejelentette, hogy 1991-től nem vállalja a veszteséges (közel négymillió korona hiányt produkáló) hetilap megjelentetését és augusztus elsejével felmondott a szerkesztőknek, akik ezzel a súlyos teherrel a vállukon szerkesztették a lapot egészen decemberig, amikor is elküldték az utolsó számot a nyomdába. Hogy mit fognak csinálni január elseje után azt csak a jóisten tudja, valószínűleg munka nélkül maradnak. Akárcsak a Kis Építő, a Tábortűz és az Ifi szerkesztői, akiknek a Smena Kiadó november elsejével mondott fel, ugyanakkor értesítette a Postai Lapterjesztő Szolgálatot (PNS), hogy a nemzetiségi gyermek- és ifjúsági lapok kiadását felfüggeszti, tehát ezeket a lapokat a posta ne terjessze, magyarán: ne vegyen fel az új esztendőre előfizetéseket. Ezeknek az újságoknak a sorsa azért is elszomorító, mert megszüntetésüket nem lehet azzal indokolni, hogy nem volt irántuk érdeklődés. Különösen a gyermeklapokra érvényes ez a megállapítás, hiszen a 20—23 ezer példány több mint 90 százaléka előfizetőkhöz jutott, a remittenda szinte elhanyagolható volt. Ennél nagyobb példányszámot nehéz is volna elképzelni, hiszen e lapok potencionális olvasótábora nem haladja meg a 35 ezret. Sajnos a Hét anyagi helyzete semmivel sem jobb az előbb említett lapokénál. Ezt az évet kb. 3 millió korona veszteséggel zárjuk, nem kis gondot okozva ezzel lapgazdánknak, a Csemadoknak. Mi ugyan nem vagyunk mostohagyerekek — mint a Nő, az Ifi pl. —, de sorsunk és jövőnk ugyanolyan bizonytalan. Eddig nem beszéltünk róla, de már hónapok óta energiáink jelentős részét arra fordítjuk, hogy valamiképpen megmentsük a lapot. Emiatt nem tudtunk teljes mértékben a szerkesztésre sem koncentrálni, s ez nyilván feltűnt a kedves olvasóknak is. Rosszkedvűnket csak fokozta a lapterjesztő közömbössége. A két szlovákiai nagyvárosból, Pozsonyból és Kassáról szinte eltűnt a lap, és sokszori sürgetésünk ellenére sem történt e téren pozitív változás. Még így is meg tudtuk tartani a 23—24 ezres példányszámunkat, ami nem is olyan rossz, ha arra gondolok, hogy a Život 220 ezerről 120 ezerre, a Roháč 130 ezerről 90 ezerre esett vissza, s más szlovák hetilapok is 25—35 ezerrel csökkentették példányszámukat. A mostani idők a napilapoknak kedveznek; az emberek a friss híreket és információkat szomjazzák, nincs idejük és kedvük elmélyültebb cikkeket olvasni. Mindezt nem azért mondom, hogy mentegetőzzem. Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy lépést kell tartani a korral, még jobb és érdekesebb lapot kell csinálnunk, mert csak így tudjuk megtartani olvasótáborunkat. Mégis, azok a változások, amelyekről most tájékoztatni szeretném a kedves olvasókat, elsősorban a lap külalakjával kapcsolatosak. Mivel veszteségeink jelentős része a túlságosan magas nyomdaköltségekböl adódik (s ezek a kiadások a jövő évtől még jóval nagyobbak lesznek!), ezért kénytelenek voltunk lemondani a színes mélynyomásról. A jövő évtől lapunknak csak a borítója lesz színes, a belső oldalakon csupán fekete-fehér képeket fogunk tudni közölni. Megváltozik lapunk mérete is: oldalaink némiképp összezsugorodnak. Ezt ellensúlyozandó viszont bővül a terjedelem. A mai 24 öldal helyett 32 + 4 oldalon fogunk megjelenni. Sajnos ezzel egyidejűleg elkerülhetetlenné válik az áremelés is, erre vonatkozólag azonban most még, amikor e sorokat írom nem tudok konkrétummal szolgálni. Ez nagy mértékben attól is függ, hogyan dönt a kormány a papírárak emelését és a 22 %-os forgalmi adó bevezetését illetően. Amennyiben a tervezett intézkedéseket végrehajtják, akkor a lap új ára legalább 6 korona lesz. Ha arra gondolok, hogy a napilapok ára 2—3 koronára módosul, akkor a heti 6 korona nem is látszik olyan soknak. De ugyanakkor azt is tudom, hogy olvasóink zöme szerény fizetésből vagy nyugdíjból élő emberek, akiknek már ma is komoly megélhetési gondjaik vannak, s a jövő még komorabb színben tűnik fel előttük. Ennek ellenére bízom benne, hogy nem hagyják cserben a lapot, s e nehéz helyzetben talán új olvasók is a segítségünkre sietnek, mert az olvasók támogatása és buzdítása nélkül lehetetlen lapot csinálni. Lapgazdánk, a Csemadok is mindent megtesz azért, hogy a Hét megmaradjon, s az átmeneti nehézségek utári ismét színes képeslapként jelenhessen meg. Saját kiadóvállalatot (HONT) is alapított, amelynek elsősorban az lesz a feladata, hogy a lapkiadáshoz szilárd anyagi hátteret hozzon létre. A Csemadok felvállalta a két magyar gyermeklap kiadását is, ehhez azonban elkerülhetetlenül szüksége lenne a kormány támogatására is. Sajnos a hivatalokban is lassan őrölnek a malmok, nincs ember, aki valami konkrétumot tudna mondani. Ilyen körülmények között nagyon nehéz előre tervezni. Ami az új Hét tartalmát illeti, arról egyelőre csak annyit: szeretnénk még változatosabb lapot csinálni, teli hírekkel, információkkal és sok-sok színvonalas olvasnivalóval. Az a célunk, hogy minden korosztály és minden társadalmi réteg a magáénak érezze a Hétét. Továbbra is független, pártsemleges lap leszünk, ám mindenkor felvállaljuk a csehszlovákiai magyarság problémáit, azokról szólni fogunk. Ennyit ígérhetek. A többit majd eldönti a jövő és persze mindenekelőtt a tisztelt olvasók. LACZA TIHAMÉR BARÓTI SZABÓ DÁ VID SÍRJÁNÁL A hirtelen leszálló estében a Balt Orient robogó ablakaiból néztük a fel-felrebbenő gyertyafényeket. ... Milyen tiszta most a világ! A kegyelet szelíd-szomorú békéje öleli egybe az élőket és a holtakat... Biztosan otthon is lobognak a gyertyák, s halottaink csendes megadással tűrik, hogy nem felettük állunk most lehajtott fejünkkel. Messzi sir felé visz a vonat. A szlovákiai Virt temetőjében alussza örök álmát Baráti Szabó Dávid, a magyar verselés és a költői stílus XVIII. századi megújítója. Merte-e álmodni a szigorú jezsuita pap, az anyanyelv ügyéért fáradhatatlanul buzgólkodó szent öreg tanár, hogy késői tanítványok és rokonok 171 év múltán is elviszik a szülőföld szorongva simogató üzenetét? Hogy rég elporladt csontjaiból is felsüt az anyanyelv megtartó erejébe vetett hite? Hogy a második ezredforduló felé közeledő ifjúság is mégilletödéssel veszi ajkára különös ízű, veretes nyelvű verseit? ... Némán sorakozott fel a székelyruhás gyermekcsapat a vörösmárvány síremlék körül — Halottaknapi csokor Virt „kék árnyékú völgyében". Lassan szitálni kezdett az eső. Az „Elindultan szép hazámból..." majd az Estharang finom melankóliája úszott a temető halotti csendjében. A nedves arcok — megrendítő tükör: Dunaradvány — Virt — Komárom — Barát (a valódi és fogadott szülőföld) megmásíthatatlan összetartozása feszült benne. Két szál gyertya fényében az otthoni zöld fenyő — fehér selyemszalagján az emlékőrzés ígéretével — simul a hanthoz. Kis zacskóból maréknyi otthoni föld pergett a sírra, hogy elkeveredjék a testvéresült idegennel. Hátborzongató tiszta volt a világ! nagy SÁNDORNÉ, A Baráti Líceum igazgatója
