A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-12-07 / 49. szám

••• A Társaság tehát hivatalosan megalakult, közzé tette programját és dolgozni kezdett. A közéleti csatározások lecsillapodtak, a sajtó és a közvélemény várta az első konkrét tetteket. Várta az eredményeket, amelyek az új intézmény életképességét és rátermettségét bizonyítják, komolyságát és felkészültségét minősítik. A tettek azonban nem mutatkoztak az intézmény hallgatott, sejtelmes némaságba burkolózott. Mi történik? A tisztelt Társaság elégedetten — és

mmm

n.

bebiztosítottan — nyugszik babérjain? Az alapszabályok még nincsenek jóváhagyva és a millió sem érkezett még meg, hangzanak el a magyarázkodó válaszok. Részben igazak, a tétlenséget azonban nem menthetik! Az alapszabályok jóváhagyásának a késlekedése előre vetítette azt a tényt, hogy a Társaság a jövőben erős fensöbb politikai (rendőri) felügyelet alatt működik majd, mert a nemzetiségi tevékenységet a demokrácia is megvigyázza. De nemcsak megvigyázza, hanem alakítja is! Az alapszabály-tervezet a rendes tagságot magyar nemzetiséghez kötné, a hatóságok által elfogadott szabályok szerint azonban a Társaságnak minden csehszlovák állampolgár tagja lehet. A jóváhagyott alapszabályok 22. paragrafusa azonban jelentős tételt rögzít: „Ha a Társaság megszűnik vagy , pedig ha az állami szervek feloszlatják, akkor a Társaság vagyonát a Csehszlovák Köztársaságban élő magyarság kulturális céljainak szolgálatába kell állítani."

Nem sokkal később megérkezett a millió, 500 000 korona állami értékpapírokban. 6 % mellett évi 30 000 koronát kamatozott, az összeg másik fele a Városi Takarékpénztárnál, 4,5 % kamatra, a 4 930. számú betétkönyvre lett elhelyezve. Most már nem volt ok halogatásra, megkezdhette tevékenységét a Társaság. Nagy lehetőségek álltak előtte, átgondolt célok, közös akarat és szolgálatkész felelősségtudat kellett volna ahhoz, hogy néhány éven belül komoly tudományos eredmények szülessenek és a kisebbségi magyar kultúrélet fellendüljön.

A Társaság vezetősége — helyesen — úgy gondolta, hogy közéleti hatékonysága megalapozása érdekében sajtóorgánumot kell létesítenie. Kezdő lépésként felvállalta és teljes támogatásáról biztosította a Fórum című, Pozsonyban megjelenő építészeti és képzőművészeti szakfolyóiratot. A folyóirat a művészeti osztály hivatalos lapja lett. Az Irodalmi osztály viszont a már megjelenő Magyar írás című folyóirat erkölcsi és anyagi támogatását határozta el és „színvonalának emelésére" megszavazott 50 000 korona segélyt. Emellett azonban új lap alapításáról sem mondtak le, 1933-ban Maiéter István főszerkesztésében megjelentette a Társaság a Magyar Figyelöt-t, mely tudományos és művészeti folyóiratnak indult. A Társaság indulása körüli, bonyolult helyzetre jellemző, hogy az új lap I. évfolyamának 1 —2. összevont száma a Masaryk Akadémia első nyilvános. komoly botrányköve lett. A lapot ugyanis a cenzúra elkobozta. A kobzás oka két tanulmány volt. Maiéter István A magyar

kisebbség problémája a Csehszlovák Köztársaságban, és Szalatnai Rezső Irodalmi menetrend Szlovenszkón című írása. A lapszám végül a cenzúra által megcsonkítva jelent meg második kiadásban, az eset általános megdöbbenést okozott és megmutatta a kisebbségi és össztársadalmi közvélemény viszonyának olyan alapvonásait, melyek többé-kevésbé máig érvényesek:

1. Maiéter István írását, amelyben a Monarchia és a Köztársaság kisebbségi politikájának negativ párhuzamaira és azonos vonásaira mutatott rá, éles kritikával illette a Národnostní obzor című cseh lap, sovinizmussal vádolva a szerzőt és reményének adott kifejezést, hogy ilyen hangvétel a jövőben a Magyar írást és általában a Társaságot nem fogja jellemezni ;

2. Dr. Orbán Gábor elnök mentegetőző levelet írt a felettes hatóságnak és arra való hivatkozással, hogy a Társaságba oda nem való elemek fészkelték be magukat, szabad kezet kért eltávolításukra, mert meg akarja tisztítani tőlük a Társaságot.

Az esetnek megkeseredett légkör, személyi ellentétek és elvi különválások lettek a következményei. Közben a Társaság bizonyos kezdeményező készségről tett tanúbizonyságot. Hozzálátott az irodalmi és képzőművészeti alkotómunka fellendítéséhez. A festőktől képeket vásároltak, az írókat pedig pénzjutalomban részesítették műveikért. Tallós Prohászka István, Murmann József, Lörincz Gyula, Jánoska Tivadar, Gwerk Ödön, Weiner Imre és más festők képeit megvásárolta a Társaság, Vozári Dezső. Lányi Menyhért, Sebesi Ernő, Darkó István, Szabó Béla, Bányai Pál és más írók és költők pedig támogatást kaptak könyveik kiadására. A belső viszonyokra jellemző, hogy a botrány ezen a téren sem maradhatott el. A Társaság vezetősége 1933. január 22-i közgyűlésén a Tudományos osztály 10 000 koronás nagydiját az elnöknek, Orbán Gábornak ítélte oda. A döntés általános megütközést és felháborodást keltett. Kritikus és elutasító sajtóvisszhangot váltott ki. Jellemző Darkó Istvánnak a Magyar írásban közölt véleménye, amely az akkori irodalmi helyzetre is rávilágít: „Ismerek kitűnő írót Szlovenszkón, a legjobbak közül valót, aki évek óta nem látott egy darabban ezer koronát. (És akkor Orbán aktiv tanárnak, a nagy jövedelmű tankönyvírónak és szótárkészitőnek: tízezret?!) Tudok a legkülönb szlovenszkói magyar Íróról, aki nem tud lakbért fizetni,nem tud fűteni, s gyermekének nem tud cipőt venni. A másik pár koronáért és meleg ételért magántanhóskodik. A harmadik az utcán a gázlámpa lángjánál olvas és ta-KINCSÜNK AZ ANYANYELV

Jó féléve, még a nyár folyamán egyik lapunkban a csehszlovák—magyar közeledés és megbékélés kilátásairól olvastam egy cikket, melyben az újságíró Václav Havelról és Göncz Árpádról, a két író-elnökről szólva többek között ezt írta:..............ennek az érdeknek aligha lehetnek jobb kezesei, mint ők ketten". A mondatot mindjárt fel is Írtam magamnak mint a zavaros fogalmazás egyik „sikerült" példáját. /Cezes-nek ugyanis a valakiért. valamiért anyagi vagy erkölcsi felelősséget vállaló személyt nevezzük, érdekért azonban anyagi — netán erkölcsi — felelősséget vállalni aligha lehet. A cédulát eltettem azzal, hogy majd később felhasználom.

A hazai magyar tömegtájékoztató eszközöket figyelve időközben feltűnt, hogy a kezes szó hasonló szerkesztésű mondatokban máshol is elö-előfordul. Például ilyen mondatot is feljegyeztem: „A valódi változások kezese a demokratikusan megválasztott parlament" Miért zavaró ez a mondat? — tehetjük fel magunknak a kérdést. Hiszen elvileg elképzelhető, hogy a mondat leírója ezt kivánta megfogalmazni: a változásokért a parlament vállal felelősséget. A gond azonban az, hogy nyilvánvalóan nem jogi értelemben vett felelősségről van szó — amint azt a kezes szó használata sugallná —, hanem politikai felelősségről. Másrészt meg a kezes mint jogi szakkifejezés nem szokott birtokos szerkezet alaptagjaként előfordulni; nem mondjuk például azt, hogy a kormány az emberi jogok kezese, helyette inkább szerkezetet használunk: a kormány szavatolja (garantálja) az emberi jogokat Mivel az ilyen típusú mondatok a magyarországi nyelvhasználatban ismeretlenek, feltételezhető, hogy a valaminek a kezese-féle szerkezet szlovák hatásra keletkezett. A mintát nem is nehéz megtalálni, hiszen a szlovák politikai nyelvben az utóbbi időben meglehetősen gyakran bukkan fel a garant szó, mégpedig az idézett magyar példákéval azonos szerkezetű mondatokban, pl. „Garantom týchto projektov sú jednotlivé národné vlády". A francia eredetű garant a szlovák ručiteľ

idegen megfelelője; nem csodálkozhatunk tehát, ha a szlovák—magyar szótárak a garant mellett a kezes-1 tüntetik fel. A garant és a ručiteľ, illetve a kezes jelentése tehát ugyanaz. A mai szlovák politikai szótárban viszont csak a garant fordul elő. a ručiteľ nem. Mivel magyarázható ez a jelenség? Egyrészt nyilvánvaló, hogy a garant-nak kialakult egy újabb jelentésámyalata, mely a ručiteľ szóban nincs meg; másrészt a garant összefügg a garantovať (garantál) igével, ezért tágabb és kevésbé egyértelmű a jelentése, mint a ručiteľ-é. (Csak zárójelben jegyezzük meg: a ručiteľ főnév értelmezését befolyásolja az, hogy a ručiť ige származéka). Ezek alapján a garant szó újabb jelentését első megközelítésben így határozhatnánk meg: a garant az, aki valamit garantál, tehát szavatol valamit, kezeskedik, jótáll valamiért, biztosítékot nyújt.

Hogyan fordítsuk le tehát magyarra a ga-