A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-12-07 / 49. szám

nul... Tíznek juthatna közülük egy-egy, amiből meggondolatlanul egy helyre adnak

tizet."

Az elégedetlenséget növeli, hogy a Társaság semmi komolyabb tudományos vagy művészi eredményt nem mutathatott fel, gyűlésein kívül alig volt jelen a kisebbségi közéletben. Ezért nevezhette a Társaságot Györy Dezső a „ki nem használt lehetőségek tárházá”-nak. Az elégedetlenség növekedésével együtt gyarapodott a vezetőség ellentábora, a bírálók a rendes tagok között is elszaporodtak. Jamó József emigráns iró köré tömörült a radikális ellenzék, nyugtalanságával örök védekezésre kényszerítve dr. Orbánt. Az elnök szokásos fegyveréhez folyamodott. Levelet írt az Országos Hivatalnak, melyben közölte, hogy Jarnó kommunista érzelmű fiatalokat — Fábry Zoltánt, Forbáth Imrét, Balogh Edgárt — akar a Társaságba beválasztatni és a radikális baloldal jelenléte nagy veszélyt jelenthet az intézmény munkájában. Miután azonban Jarnónak nincs csehszlovák állampolgársága. ily határozott beavatkozás a köztársasági belügyekbe megengedhetetlen. Ezért Orbán kéri, hogy a hatóság szigorú megrovásban részesítse a Társaságot (természetesen a személyét érintő, teljes titoktartás mellett). A hatósági megrovás megtörtént, melynek nyomán az elnök Jamó Józsefet kizáratta a Társaságból, az ellenzéket pedig szétszórta és meghátrálásra kényszeritette. A történet tanulságos: a kisebbségi kultúra gyakran fensöbbségi tútorkodás, rendőri felügyelet és pozícióféltö vezetők együttműködése következményeit vállalva kell. hogy utat törjön magának kitűzött céljai felé. A helyzettel kapcsolatos közvéleményt a Társaság támogatását élvező Magyar írás igy volt kénytelen értékelni: „Tudományos központunk nincsen. A csehszlovákiai magyar tudományos, irodalmi és művészeti társaságot, az úgynevezett Masaryk Akadémiát, a legjobb akarattal sem mondhatjuk annak. Sem szervezete, tagjainak felkészültsége, sem anyagi erőforrásai, sem szelleme nem olyan, hogy a magyar szellemi élet központja lehessen." A kérlelhetetlen történelmi tényékhez tartozik, hogy a Társaság erkölcsi válságához és értékvesztéséhez kísérő jelenségként 1935-töl egyre komolyabb gazdasági csőd veszélye társult.

Az elromlott kezdeményezés hátterében az európai történelmet is látnunk kell! Hitler hatalmon van és egyre komolyabban fenyegeti Európát. Csehszlovákia pedig már életveszélyben forog. A kisebbségi kérdés a köztársaság egyik legfontosabb kérdése lesz, megmozdulnak a szudétanémetek, erősödik

rant főnevet? A legjobb természetesen az volna, ha a magyarban is létezne egy ennek megfelelő idegen szó — ilyen azonban nincs. A kezes szót a már említett okokból nem pártoljuk. A példák elemzése alapján úgy tűnik, mindig a konkrét szövegkörnyezet ismeretében választható meg az a szó, kifejezés, mely az adott esetben legjobban kifejezi a garant új jelentését. A bevezetőben említett magyar mondatokban ezért a kezes helyett használható a garancia, illetve a biztosíték főnév: „A valódi változások biztosítéka (garanciája) a demokratikusan megválasztott parlament" A másik mondatot már kissé át kell fogalmazni, hogy valóban helyes legyen, például így: „A csehszlovák—magyar közeledésnek aligha lehet jobb biztosítéka, mint Vádav Havel és Göncz Árpád személye." A garancia és a biztosíték szavak azonban nem vonatkoztathatóak aktív, cselekvő személyre, ezért a garant ilyen értelmezése esetén más

a szlovák önállósulási mozgalom. Az élet rendezőelve a politika, felerősödnek a pártharcok, a kultúra háttérbe szorul. A Társaság még kiad hat kötetet tervezett könyvsorozatából, és fokozatosan tehetetlenné válik, lassan sorvadni kezd. Mintha már a világ sem igényelné, a közvélemény figyelme új jelenségek, létkérdések felé fordul. Fellángoltak a nacionalizmusok. A nagy lehetőség elenyész, a kisebbségi géniusz lángját táplálni hivatott intézmény tüze lassan kihúny. A beváltatlan remények nyomasztó emléke és néhány, a Társaság emblémáját viselő, antikvár könyv maradt utána. Néhány év múlva tagságát és közönségét szétszórta a történelmi vihar és a háború. 1938 őszén a határváltozásokkal a Masaryk Akadémia szétesett, elveszítette nevét és tagsága nagy részét. A Szlovák Államban, 30 rendes tagot számlálva Madách Társaság néven létezett tovább, pontosabban újjá alakult. A szlovák hatóságok engedélyezték működését, ám dr. Ľudovít Zachar kormánybiztos felügyelete alá helyezték. Nehéz háborús időben, 1942. március 10-én szűnik meg teljesen, befejezi működését úgyis, mint Madách Társaság.

Három tragikus év után a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és művészeti Társaság léte után a felszabadult köztársaság új hatósága teszi fel a pontot. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 25-én — alig egy hónappal Pozsony felszabadulása után — 51. rendelete és 1. és 2. § értelmében feloszlatta a Masaryk Akadémiát s annak minden ingó és ingatlan vagyonát (székházát) az újonnan alakuló Szlovák Tudományos és Művészeti Akadémia rendelkezésére bocsátotta.

Ezzel a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség hőskorának reménysége, majd csődtömege megszűnt létezni, rövidesen emlékét is kikezdte az új mozgalmakra figyelő idő. Nemsokára névadója is időszerűtlenné vált, a legenda cselekvő részeseit országhatárok választották el egymástól, nem beszéltek róla. múltja feledésbe ment, igazából már senkit sem érdekelt. Múltunk kallódó emlékei igy rejtőznek az idő mélyén. Ma ismét időszerű, Masaryk emléke új történelmi fénybe került, demokráciája — pozitív és negatív — tényei pedig fontos tanulságokkal szolgálhatnak és erősítik a nemzeti kisebbségnek a történelemhez való hűségét.

DUBA GYULA

megoldást kell választanunk. Az egyik lehetőség a már említett igésités. de a garantál, szavatol stb. szavak mellett mások is elképzelhetőek. A „Garantom týchto projektov sú jednotlivé národné vlády" mondatot például lefordíthatjuk ekképp is: „A tervezetekért az egyes nemzeti kormányok vállalnak felelősséget. " (A magyar ige megválasztása lényegében a garant szó értelmezésétől függ.) Az aktív, cselekvő személy megnevezésére azonban olykor alkalmazható a gazda szó is, melynek a magyarországi nyelvhasználatban a garant-étvaz közelít a jelentése, gondoljunk csak például a rendszergazda kifejezésre. S végül: aki valamiért felelősséget vállal, az felelős, tehát bizonyos esetekben ezt a szót is választhatjuk a garant megfelelőjeként.

SZABÓMIHÁLY GIZELLA

KÉTSZÁZ ÉVES A MAGYAR SZÍNJÁTSZÁS

Vahot Imre a Magyar Thália című játékszíni almanachban (1853) így ír Kelemen Lászlóról és a színház születéséről: „Unwerth gróf a budapesti német színházak bérlője, részint ellenséges indulatból, részint féltett anyagi érdekekből mindent elkövetett, hogy a magyar színi társulat fellépését erőnek erejével gátolja. Ámde amilyen makacs és hajthatatlan volt eleinte a haszonbérlő, a magyar színi társulat és főképp ennek éltető lelke Kelemen László épp oly fáradhatatlan és csüggedetlen vala a célhoz vezető eszközök megmozgatásában. S végre vastürelme, minden áldozatra kész, kitartó jelleme és eljárása legyőzte az óriási akadályt... És igy október 24-én 1790-ben a budai színpadon ment végbe az első szabályos magyar játékszini előadás, a Simái által magyarosított Igazházi című színdarabbal, mit két nap múlva a pesti német színpadon ismételtek. A magyar Thálía újjászületésének és felavatásának ezen nemzeti ünnepét a nagyszámú egybegyűlt közönség rendkívüli lelkesedéssel fogadta."

Kelemen László egy jól jövedelmező ügyvédi pályát hagyott félbe a magyar színészet kedvéért. Mikor külföldön járt, elszomorodott szívvel tapasztalta, hogy mennyire lemaradtunk az európai országok mögött. Míg nálunk az országgyűlésen a táblabiró urak ily szavakkal fakadtak ki a magyar színészek pártolása ellen (persze ékes latin nyelven): A magyar sohasem csinált bolondot magából I Lehet művelni a nemzetet, ha nem komédiázunk is! Nem javallom tehát, hogy a magyarnak is legyenek komédiái. Nem válnék méltóságára, hogy magát bohóc módjára viselje!

Kelemen Lászlót nem rettentették el ezek a hangzatos szavak, megtakarított vagyonát a magyar színészet fejlesztésére szentelte. Lemondott szeretett menyasszonyáról is. mert a színészetet még nála is jobban szerette. A leány apja királyi tanácsos volt és hallani se akart ilyen „komédiás" házasságról. A várszínházi előadás lelkes közönsége az országgyűlés elmúltával eléggé megfogyatkozott. a királyi rendelettel Pozsonyba helyezett országgyűlés idején e városban próbálnak szerencsét, de az ottani német direktor egyetlenegy előadásra sem engedte át színházát. így a tétlenségre kárhoztatott társulat lassan szétszóródott, ki szülővárosába ment orvosnak, ki tanítónak, jegyzőnek stb. De megígérték, mihelyt Kelemen hívni fogja őket, újra összejönnek.

Egy évre rá megjött a régvárt szabadalomlevél, mely szerint a magyar játszótársaság az ország bármelyik városában tarthat előadásokat. De Kelemen László még nem gondolt arra, hogy Pesten kívül máshol is játszszon. Újra megegyeztek Unwerth gróffal, a német színházak bérlőjével, hogy egy évig játszhatnak Pest-Budán, ha találnak megfelelő helyet és minden egyes előadásért két aranyat fizetnek. Végre találtak egy fából épített rozoga pajtát, mely különben nyári színháznak épült és egy ácsmester tulajdona volt. aki megfelelő javítások után kiadta bérbe. Kelemen teljes vagyonát felemésztette a készülődés. Végül is a vármegye segített és az országgyűlés (minden túlzó felszólalások ellenére) megszavazta a könyöradományok gyijtését. Tetemes összeg gyűlt egybe. - több föúr, egyházi méltóság is jelentős támogatást nyitott. Kelemen a pénzből díszleteket csináltatott, feltöltötte az alaposan megfogyatkozott társulatot, sőt még rendezőt is szerződtetett Protasewitz Benedek lengyel borügynök sze■o

Sí

3

c

«

E

<u

54

mélyében, aki állítólag színész is volt, magyarul is jól beszélt. Ügyes szervezőnek bizonyult, tudott a színészekkel bánni (sőt később ki is használta őket Kelemen ellen), értette a színpadi hatás títkait.Mig Kelemen László Pozsonyba utazott, hogy az országgyűlési rendeket megkérje a magyar színészet támogatására, addig a társulat tagjai között viszály keletkezett (régi színészi betegség) és egyes színészek a lengyel borügynököt kiáltották ki igazgatónak. A ravasz lengyel elérte célját igazgató lett. Kelemen, önzetlen jelleméhez méltóan, hogy elkerülje a botrányt, belenyugodott a kialakult helyzetbe és mint egyszerű színész működött tovább. Két esztendeig szép erkölcsi és anyagi sikereket ért el a társaság, de aztán megcsappant az érdeklődés és a nyár folyamán már üres nézőtér előtt játszottak a színészek. De nemcsak a nézők, hanem a lengyel borügynök igazgató Protasewitz is gyorsan lelépett a süllyedő hajóról. Akkor gróf Ráday Pál vette kezébe az igazgatói pálcát, maga mellé véve Kármán Józsefet. Rádaynak alapos dramaturgiai ismeretei voltak, Kánaánnal pedig úgynevezett színházi törvényeket készíttetett, de az erélyes intézkedések sem vonzották a közönséget, sőt a színészek körében sem keltettek tetszést. Két hónap múltán az igazgató és társa szintén leköszönt. Kelemen még mindig bizakodott, újabb kérelmekkel fordult a hatóságokhoz. A helytartótanács a végleges rendezésig megengedte, hogy a német színházban, a német színészekkel felváltva játszhassanak Ekkor került színre az első magyar zenés darab (énekes játék): Pikkó herceg és Jutka Perzsi. A zenekar vezetője pedig a híres nevezetes Lavotta János volt. A színészet hívei sokat reméltek az énekes játéktól, de a tartós siker sehogysem akart megszületni. Közel öt évi küzdelem után a magyar játszótársaság véglegesen feloszlott és a pestbudai színpadokon hosszú időre elnémult a magyar szó ... A vidéki városok Kolozsvár, Kassa, Székesfehérvár, Miskolc vették át a szerepet.

Kelemen László egy sor vidéki városban próbált újabb társulatot szervezni és megtartani a magyar színészetet de a kudarcok után kántortanítói állást vállalt és Csanádpalotán halt meg 1814-ben. Működése hozzájárult a magyar szó. a felvilágosodás gondolatainak terjesztéséhez, a nemzeti érzés erősödéséhez.

(ozsvald)