A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-20 / 29. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma-Ifjúság-népfőiskolák-magyar jövő-Hiányérzetekből és alkotó szellemi energiák összefogásából született meg a soproni Ne meth László Népfőiskola alapításának gon dolata. immár második évfolyamának bein ditasavaLaz ország egyik ,,/egvidékibb"föis Kóláján, az Óvónőképző Főiskolán törekszik 'vatasa beteljesítésére. A népfőiskolái tanárképzés" — hisz, ha népfőiskolánk leendő vidéki értelmiségiek telkeszitését vallatja, akkor inkább erről van szó — megvalósítására ä legideálisabb terep, hiszen hallgatóink igen nagy része kis és aprófalvakból származik. A méltatlanul az értelmiségi hierarchia aljára került pedagógusi, óvónői hivatás és a szociális, regionális hátrányok közötti összefüggés nyilvánvaló. Nem véletlen, hogy elsősorban azok az alkotó szellemű, tehetséges hallgatók váltak nyitottá a népfőiskolái gondolat iránt, akik asaját bőrükön is érzik a gyökértelenné tett vidék kulturális nyomorát. Önszerveződő, szabadművelődési kísérletünk eletképrességét, elevenségét éppen nyitottsága jelenti, az, hogy sokszorosan megosztott, súlyos kommunikációs zavarokkal küszködő társadalomban kommunikációs lehetőséget, együttgondolkodást kínál a fiatalok számára. 1989 áprilisában létrehoztuk az országos Ifjúsági Népfőiskolái Társaságot, amelynek célja, hogy „összefogja a népfőiskolákkal kapcsolatban álló fiatalokat és mindenkit, aki támogatja őket. Alapvető feladatának tartja a népfőiskolái gondolatnak elsősorban a fiatalok körében való terjesztését. Kezdeményezi népfőiskolák létrehozását, és támogatja azok tevékenységét. Szorgalmazza olyan fiatalok képzését, akik maguk is képesek tesznek népfőiskolák létrehozására. Kapcsolatot kíván tartania hazai és külföldi népfőiskolákkal és a népfőiskolák munkáját támogató szervezetekkel". A Németh László Népfőiskola a társaság szellemi műhelye. A helyi művelődéstörténeti előzményeket kutatva folytonosságot vállalunk azokkal a törekvésekkel, nagy egyéniségekkel, akik itt a legnyugatibb kapuban a történelem során a legmagasabb szinten képviselték korszerűség és megmaradás, magyarság és európaiság eszményét. Ez a gondolkodásmód segítheti a helyi cselekvés bárhol hasznosítható tartalmainak működtetését. Szülőföldem szeretete nem „működhet" annak ismerete nélkül. Népfőiskolánkra várjuk a nemzetiségieket is. Segítjük őket, hogy hasonló népfőiskolák, identitáskeresö kísérletek megvalósítására ők is kéjDesek legyenek. Szeretnénk segíteni a közép-európai népek kozott szított gyűlölködés oldódását is, tudva, hogy minden szeretet alapja az ismeret, az egymásnak és egymás értékeinek ismerete. Ez egybevág a nagy eurójjai álom tartalmaival is, azzal tehát, hogy úgy kellene közös Európát építeni, hogy közben minden nép megőrizhesse önmagát. Ez az eszmény átitatja népfőiskolái hétköznapjainkat is. Közösségünk értékét a benne lévő, a tudásukat társaikkal megosztani hajlandó egyéniségek jelentik. Így választott tanári karunknak automatikusan ..tanáraivá" válhatnak legkiválóbb nepföiskolásaink is. Meggyőződésem, hogy a mai magyar ifjúságank a humán reform véghezvitelét kell segítenie. Jövője is ezen múlik, hiszen a magyar humán szféra a leglepusztultabbak közé tartozik ma Európában. Segítenünk kell minden olyan intézmény megújhodását és együttműködését, amely az ember jólétének segítésére hivatott. Az oktatási, művelődési, egészségügyi és vallási szervezetekre gondolok. Az egész ifjú értelmiségnek feladata, hogy szolidáris legyen a kiszolgáltatottak iránt és egymást megismerve egymás gondjai iránt is. A népfőiskoláknak fel kell vállalniuk a humán reform segítését, mert a gazdasági és politikai reform sorsa is múlhat ezen. Azon, hogy egy gyökértelenné tett néppel megértethető-e, mit és miért kell szeretnie, támogatnia. Ha az egészséges kötődéseket nem tudjuk kialakítani, akkor az egész reform válságba kerülhet. Szomorú, hogy még ha a hasonló történelmi kényszer alatt sínylődő népekkel is hasonlítjuk össze önmagunkat, megállapítható. hogy a mi életünkből lúgozódott ki leginkább — komplex felejtéskényszerek hatására — az a kötőanyag, amely most szükséges lenne az építő lendülethez. A felejtéskényszer áldozatává váltak azok az embert megőrző formák is, amelyek most segíthetnének örömet találni nehéz mindennapjainkban. Nálunk sokáig érződött egy olyan gondolkodásmód — a paraszti gondolkodásmód —, amely éppen természethez kötöttsége miatt képes volt átmenteni az emberarcúvá és emberléptékűvé teremtés „titkait". Emlékeznünk kellene és megtanulnunk belőle mindazt, amely életünk felborult egyensúlyait helyreállíthatja. Természetesen nem az idő kerekének visszafordítására gondolok. Arról van szó, hogy elfelejtették velünk a paraszti világban még szükségszerűen működő kreativitás képességét is. Kiszolgáltatottjaivá váltunk mások ízlésének és az uniformizációnak. Elfelejtettük a kultúra igazi hivatását, azt, hogy élni segít. Ebbe is belebetegedtünk. Egyetértek Andrásfalvy Bertalannal, aki azt állítja-, „az emberiség reménysége, hogy van néphagyománya", és aki meghatározó egyénisége népfőiskolánknak. a fiatalokat a néphagyomány megtartó értékeinek újratanulásában segíti. A népi kultúra ősi kultúránkkal is morfológiai azonosságokat mutat, nemzeti kultúránknak is alaprétege. Ismerete ezért is fontos. A népitől a nemzetin keresztül az egyetemes emberi értékekig ivelö, a szervességeszményt a legmagasabb szinten megvalósító bartóki létezésmodellt kellene megélhetövé tennünk. Ma Magyarországon nem adhatjuk alább! Együttgondolkodásunk kulcsfogalmai közül fontos még a humanizálás, szabadművelödés, embertan, környezetvédelem, ökumené, szociális és mentálhigiénés védőháló, hiszen súlyos társadalmunkban az emberek képtelenek megbirkózni problémáikkal. Gondjaink artikulálhatatlanok számukra, ezért azokat biológiai betegségként élik meg, és azokkal az arra felkészitetlen és ugyancsak dehumanizált egészségügyi intézményekhez fordulnak, ahol ilyen körülmények között még tüneti kezelésre sincs mindig remény. A vázolt feladatok olyan léptékűek, hogy azok sikeres megoldása csak nagy szellemi összefogással, korszerű infrastruktúra megteremtésével remélhető. Ezt szolgálja az 1990 februárjában Sopronban megalakult Németh László Népfőiskolái Egyesület, amely az ország vezető értelmiségének, művészeknek és tudósoknak az összefogása a jövő érdekében. Az egyesület az 1991/92-es tanévtől egyéves, bentlakásos posztgraduális népfőiskolái „értelmiségképzőt" szeretne beindítani. A magyar népfőiskoláknak természetesen saját bajainkat kell orvosolniuk, ugyanakkor szükségünk van az európai tapasztalatokra is. Egy nagy hagyományú dán identitású népfőiskolához testvérnépfőiskolai szálak fűznek bennünket. Bizonyára lesz mit tanulni tőlük. RÓNAI JUDIT, a Németh László Népfőiskolái Egyesület elnöke ILLUSZTRÁCIÓ: J. POLÁK 6
