A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-20 / 29. szám
Rovatvezető: MACS JÓZSEF Miről gondolkodik éppen? A protestantizmus szerepe A reformáció az emberiség történelmében új korszakot nyitott. Az egyház megújítása. a hitélet elmélyítése mellett történelemformáló szerepe is jelentős. Nemcsak vallási, hitbeli megújulást hozott, hanem társadalmi és gazdasági fejlődést is. Azon országokban, ahol a reformáció egyeduralkodóvá vált, a gazdasági és szociális életet átalakító erőt is jelentette. A protestáns gondolkodás nemcsak a túlvilági életre irányul, hanem a földi életet is szem előtt tartja, ezért a földön is Isten uralmát akarja visszaállítani. „Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is!" Egy múlt századbeli teológus ezt Írja Kálvinról: „Kálvin számára az evangélium nem csupán arra való erő, hogy üdvözítse az egyeseket, akik hisznek benne, nem csupán a lélekre nézve veszedelmes tévelygések legyőzése, hanem egyszersmind gyógyszer az általános bajokra, megtisztulás eleme nagy társas közösségek számára és alapkő ahhoz, hogy az ilyeneket fölépítsük." A reformáció kialakítja a vallásos individualizmust. hozzájárul az egyén szerepének újrafogalmazásához. Megteremti a hit emberét, kezébe adja a Szentirást. A hit embere azonban nem elégszik meg azzal, hogy csak a hitélet világában nyerje vissza szabadságát. hanem az élet minden területén biztosítani akarja ezt a szabadságot. Mind a szellemi és az anyagi élet területén, mind az emberi közösségek vonatkozásában. Hitéből fakadóan nem a saját önző céljai érdekében küzd a szabadságért, hanem azért, hogy egyedül Isten akarata érvényesüljön. A reformáció sokat tett a társadalmi ellentétek csökkentése érdekében. A családi élet területén is Isten uralmát igyekezett visszaállítani. A refornjáció embere a földi élet minden területén. egész életével, munkájával, minden tevékenységével arra törekszik, hogy Istent dicsőítse. Mint Isten szövetségese — amennyiben hű marad Istenhez — legyen ott mindenütt, ahol dicsőségét szolgálja. Kálvin jelmondata ez volt: Soli Deo Gloria! — Egyedül Istené a dicsőség! A protestáns embernek ebből a meggyőződéséből fakad hivatástudata, becsületessége, szorgalmas munkája, hitéhez, meggyőződéséhez való hűsége. A reformáció hozzájárult az új gazdasági világrend kialakításához is. A társadalmi és gazdasági kérdésekben való eligazodáshoz a.Szentirás szolgált alapul. Kálvin bibliamagyarázatában meghirdeti a törvényes kamat jogosságát, a pénz gyümölcsöztethetőségét. Ez a gondolat szolgál alapul az új gazdasági élet elindulásához. A protestantizmusba a múlt század végén befurakodó racionalizmus, materializmus fokozatosan megfosztotta a magyar protestantizmust is legfőbb hajtóerejétől — a hittől. Mivel a hitetlenség általános világáramlata kifejtette romboló munkáját, a protestantizmus fokozatosan elveszíti kezdeményező erejét és a 20. század tragédiái során kiszorul a közéletből is. Újreformáció vagy ökumené — a hithez való visszafordulás — hordozza az új esélyek lehetőségét. Nem a különböző felekezetek egymásba való áthasonulásáról van szó, hanem a különböző egyházaknak — önazonosságuk megőrzése mellett — a krisztusi hitben való találkozásáról. A múzeummá száradt és megalkuvó egyházból újra történelemformáló erő lehet — nem keresztyén kurzus vagy vallásos-politikai mítosz alapján —, hanem a krisztusi hit őszinte, valós erejével. Feltehetjük a kérdést: most tehát politizál a keresztyénség vagy nem? Akkor politizál a szó legszorosabb értelmében, ha az evangéliumtól idegen eszmék mellett teszi le a garast — azonban nincs politikus keresztyénség sem — mert a keresztyénséget a történelem során (Nérótól a kommunizmusig vagy egyéb totalitarizmusig) mindig mint politikai ellenfelet kezelték. Csak néhány kegyes teológus állítása szerint apolitikus a keresztyénség... Viszont amennyiben a keresztyén eszme eltorzításáról volt vagy van szó (felszabadítás teológiája, feminista teológia ...), jó oldaláról közelítették meg a dolgot, de valójában az alap problémát nem oldották meg. Amennyiben a krisztusi eszme a szeretet és a fény győzelmét hirdeti, s ellentétben áll az evilági boldogságrendszerekkel — mind egyénekkel, mind kollektiv fogantatásúakkal, —, akkor a gonoszság erőinek mindig esküdt ellensége lesz. Ha ez a keresztyén ember részéről kiállást feltételez — ügy ez teljes értékű társadalmi, gazdasági, etikai, szociális kiállás —, ne szégyelljük kimondani, hogy van krisztusi politika is. ERDÉLYI JUDIT református lelkész Hogy min gondolkodik az olvasó ? Nem politizálok örömmel, és rögtön az elején túladok töprengésem súlyán. Nem vállalom. Nem bírnám el? Hát... VÁLASZTHATOK. Szikrázó napfényt, kerti munkát, politikai mozgalmak programnyilatkozatainak az áttanulmányozását, Választhatom a verset is. Š mindezt érzelmek, virágok nyilása idején. VÁLASZTHATOK. Hiszen most ez következik. Bizonyisten, félek is egy kicsit. Félhetek, bátorkodhatok, hatalmaskodhatok, de elég, ha megpróbálom az emberit. Tenni: emberként. Emberhez méltóan. Szabadon, függetlenül, mutatóujjaktól mentesen. Legszívesebben a nyárral foglalkoznék, ablakot nyitnék-csuknék a naplementékre: távol a POLITIKÁTÓL. Vajon MOST, ez lenne helyes? Elő-a toliakkal! Hiszen szabad a SZÓ is! Eddig „írni: áttételesen fogalmazni az igazat". most: írhatok. Amennyiben a SZÓ nem sze mélyeskedések és hazug nézetek terjesztésének a bérence. Bár, az is lehet. És ne csodálkozzam, hogy ezt (is) tudjuk kezdeni a LEHET-tel, nyomorult rendszerek nyavalyái után. A lényeg az, hogy valójában még nem erezhetem teljesen jól magam. Keresek. Vá lasztok. Jót! A legjobbat! Soha ennyire fontos nem volt ez a belső parancs. Keresés és választás soha ennyire fontos nem is lehetett! Mérlegelek, végiggondolok lehetőségeket, dönthetek: szabadon, függetlenül Valóban, ez egyszer rajtam is áll a szabadság! Fegyelmezettnek kell lennem tehát. Minden maradék értekem közt ez a legfontosabb. Hiába érdekel hát, mire is gondol az Olvasó, nem merek képzelődni Istenem, pedig a veszélyt ma aligha lehetne eltúlozni! Vissza utne, kegyetlenül. Örülhetek, hogy vége a „kommunizmus" alatt hirdetett diktatúrának. Tudom, az orom nem garancia, es itt a nyár is, de oda kell figyelnem. Reform a ..választhatok" színhelyen. Mégis politika ez, mégis annak vállalása. Távolhagyva-izmusokat, tömeget, párnázott székek délibábjait! Gondolhatnék-e egyébre? ÖNELLENESEN?! Egy saját érdekünkben megrendezett előadás idején? Nem. Végig kell játszani. Nem felhagyni, összeroskadní a lépés előtt, hanem mozdulni , biztosítani a kereszthuzatot. Megtisztítani i> ievégöt, az embert: beidegződött sorvasztó tézisektől, kommunista demagógiától, mely arra volt való, hogy egyesek a többi rovására jól éljenek. S mely nem vezetett máshová, mint az ország lerombolásához. „Éljen az eszme, vesszen az élet" alapon? Nem tudom Azt a rendszert soha nem fogom józan ésszel megérteni. GAZTETT ... hosszú éveken keresztül. Miről gondolkodom éppen? hogy nincs sok gondolkodni való időm. S ebbe mégis bele kell, hogy férjen a fegyelem, a megfontolás a szüntelen keresés mellett. Hiszem, hogy ezek után a legjobbat fogom választani! ZALAE5A ZSUZSA A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ ÉRSEKÚJVÁROTT! Nagy fába vágta fejszéjét Érsekújvárott a Művelődési Ház színjátszó^ csoportja, valamint a Csemadok ének- és tánckara. Záhorszki Elemér rendező irányításával egy ötventagú lelkes társaság sikerrel vitte színre Kálmán Imre Csárdáskirálynöjét. Az öreg herceget Plichta Tibor, Cecília hercegnőt Hella Marika, Miskát, a szolgát maga a rendező, Záhorszki Elemér alakítja. Meggyőződésem, hogy sok város és falu látja vendégül a nagyszerű együttest! Chvíla Ferenc 7
