A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-23 / 47. szám
Magyar égtájak • Ha az igazságot föl akarod emelni, hajolj le érte • Ne mi álljunk az eszmék szolgálatában, az eszmék szolgáljanak minket • A hadvezérek nem az igazságot keresik, hanem a győzelmet • Nemcsak a generációk, a degenerációk is váltják egymást • Az ember legszebb álma a halhatatlanság • A ió politikus nem szabadságot ígér a népnek, hanem munkaalkalmat • Ha könyvből tanulod az életet, mindig tanuló maradsz • Az elesettek előtt nem szokás kalapot emelni • Ha az igazságot kettévágjuk, féligazság lesz belőle • A nők szeretik elrejteni a lelkűket. A testüket nem • A sok öröm már nem is igazi öröm • Nincs a világon annyi semmitmondás, amennyi a költészetbe bele ne férne • Az egyik ember a semmiben is talál valamit, a másik a valamiben sem talál semmit • Az öregember lelke olyan, mint a repedt harang, akármilyen lelkesen kongatják, idétlen hangokat hallat • Ha már nincs kibe kapaszkodnod, kapaszkodj önnönmagadba • A hitetlenség mostohagyermeke a hitnek • Ha az ember megkapja a neki járó darab kenyeret, nyomban nagyobbat akar • A lelkek szögesdrótja tartósabb, mint az országhatárok drótsövénye • Az örömnek pehely-, a bánatnak ólomszárnyakat adott az Isten • Csak az kötheti az ebet a karóhoz, akinek van ebe és karója • Akármilyen szabadon élünk, rabjai maradunk szokásainknak • A jó politikusnak a meteorológiához is értenie kell. Mindig tudnia kell, merről fúj a szél • Ha nincs benned költészet, a verseskötetekben sem találod meg DÉNES GYÖRGY 1910. november 16-án született SÁFÁRY LÁSZLÓ (+ 1943-ban) Szerelmes lány Szerelmes lány rohan az éjszakában, édes, édes virágom, keresi eltűnt kedvesét. Széles mezők, szűk sikátorok, merre vittétek lépteit?! Igazság, szívünk piros reménye, hová hullt fiatal harcosod?! Jaj, talán rács mögött gondol a rügyező fákra, jaj, talán golyó ütötte égő homlokát! Segítsetek, széles mezők, szűk sikátorok! Szerelmes lány siratja, eltűnt kedvesét az éjszakában. Édes, édes virágom! Bomlott hajában sírnak a csillagok. Fiatal férfiak Roppant sziklafalak katlanában viharok kalapálnak erőssé minket. Lombos erdők íve alatt várnak reánk a leányok, fehér mellük előtt a gyöngyvirágok is meghajolnak. Testükön jégeső csattog, de szemükkel hozzájuk eveznek a szerelemtől kipirult felhők. (1931) Szabadság Sokezer évig hurcoltak apáink, ezért virult ki a mi életünk. Magukra hagyjuk a csodás dinamókat, nélkülünk is keresztüldübörögnek az éjszakákon. Mi kisétálunk a haszontalan hegyek közé és virágok leszünk a kopár sziklatetőn. (1931) 12 MA<?V 7(\\ TÁM II I I IQTTRÁriÓI
