A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-13 / 28. szám
ELSŐ ÉJSZAKA az új lakásban. Hallom, amint a szomszédos szobában valaki a falat veri és úgy üvölt, mint egy prérifarkas. Az órámra pillantok. Az alvásból már nem lesz semmi, még akkor sem, ha a szomszéd megnyugszik. Nem nyugodott meg. Néhány órával később a lift előtt megszólítottak. — Ön hurcolkodott be tegnap a 14 B-be? Bólintottam. Bemutatkoztunk egymásnak. Az 1411 -ben lakott. Új ismerősöm egy ajtóra mutatott a lift mellett. — Hallotta, mit vitt végbe a 14 A lakója ? — Hallottam. Mit tud róla ? — Két héttel ezelőtt költözött ide. Szeret ordítani. Hol az emberekre, hol önmagára. — Éjjel is? — Újabban igen. Tenni kellene valamit. Kirakhatnánk a házból, de ez nem megy simán. Az eljárás elhúzódhat... Ekkor kicsapódott a 14 A ajtaja. Egy túl magas, túl kövér fickó rontott a liftbe. Új barátomat megvető pillantással mérte végig. Az 1411 -es szoba lakója lehajtotta a fejét. Másnapra összefirkálták az előcsarnok falait. A folyosókat úgyszintén. A 14 A ajtajára horogkeresztet rajzoltak. Még aznap meghívtak a lakók gyűlésére, az 1411 -es szobába. === Nemcsak a 14. emelet lakói szorongtak a szobában. A ház gazdája bemutatkozott és azonnal a tárgyra tért. — A házban megbomlott a rend — szögezte le tárgyilagosan. Valaki megkérdezte: — Látták azokat a rajzokat a falakon ? Egy idős nő közbevetette: — Engem a 14 A lakója lefényképezett. Hátat fordított nekem, majd letolta a nadrágját. — Valamit tennünk kell — mondta az 1411-es. — Mit? — kérdezte egy szőke hölgy. — Panaszt tettem a házmesternél. Tudják, mit mondott? Hónapok is eltelhetnek, amíg megszabadulunk tőle. — Az én hálószobám a nappalija mellett van — motyogta egy idős úr. — Minden neszt hallok. — Van egy jó magnetofonom — mondta az 1411 -es. — Elhelyezzük az ajtó mellett és szalagra rögzítjük amit a fickó ... — A magnófelvételt a bíróság nem veszi számításba — vetettem közbe. — Emberek — súgta a szőke hölgy —. legyünk óvatosak. Mit gondolnak, mi lesz a sorsunk, ha hírül veszi, hogy el akarjuk távolítani a házból? Olyan a bérház, mint a pokol. A 14. emeleten a szerenád néha fól óráig is eltartott. Egyszer éjfél után zenditett rá. Egy alkalommal az egyik lakó elsápadt, amikor látta, hogy a 14. emelet gombját nyomom meg. — Maga is azon az emeleten lakik? — Igen. — Kötélből vannak az idegei uram. Én félek. Meg mondtam a feleségemnek ne lépjen a liftbe ha ö is bent tartózkodik. Vagy harmincán gyűltünk össze az 1411- esben. Ez a tömeg megért a lincselésre. A fiatal nő a tizedik emeletről azt mondta, hogy az a szörnyeteg megfenyegette a telefonban és elmondta mindennek. Minden ok nélkül. A férjével azonnal elrohantak a rendőrségre. — Abban reménykedtem, hogy letartóztatják. Az őrszobán azt mondták, hogy nyújtsunk be panaszt csendháboritásért, de 24 óránál tovább nem tarthatják rács mögött. — Én vagyok az első szomszédja és attól tartok, hogy egyszer betör hozzám — motyogta az idős úr. — Zárja be az ajtót — tanácsoltam. — Ezek a zárak egy centet sem érnek — válaszolta az 1411 -es. — Miért nem szereltetnek fel biztonságosabb zárakat ? — Eddig békességben éltünk uram. Maga nem érti. mert csak a napokban költözött be a házba. Valamit tenni kell, de azonnal.. . Egy alkalommal ez a házi szörny ráordított egy utcán játszadozó kislányra, aki futásnak eredt. Az örült meg utána. A kislány elvágódon és megütötte a bokáját. Az 1411 -es szobája aznap este zsúfolásig megtelt. Legalább százan méttatlankodtak a történtek miatt. — Mikor tesszünk végre valamit ? — kérdezték kórusban. — Figyeljenek ide — szóltam közbe halkan —, talán megvan a megoldás, de nem válogathatunk az eszközökben. Két évvel ezelőtt fegyverforgatásból éltem. Megmutattam nekik a revolveremet. Halálos csönd támadt. — Azt akarja mondani, hogy éjjeliőrként dolgozott? — kérdezte a szőke hölgy. — Igen — bólintottam mosolyogva. — Én félretehetem az útból a csirkefogót. Ennek a játékszernek a segítségével. Egyszerűen felszólítom. hogy hagyja el a házat... ha pedig nem fogad szót, akkor ... meghúzom a ravaszt. Szólnom kell még valamiről. Én ugyanis profi vagyok. Vannak köztünk biztosan orvosok is, akik az elvégzett munka után pénzt kapnak. Ugyanez a helyzet az ügyvédekkel, az üzletvezetőkkel... Az 1411-es szoba lakója megkérdezte: — Mennyi? — Tízezer doHár. — Tízezer dollár? — Ez a legkevesebb összeg. Az első pillanatban ugyan nagyon soknak tűnik, de száz ember tartózkodik a szobában. Száz dollár családonként, és talán még kevesebb is, ha a többi lakó is hozzánk csatlakozik. Az emberek szótlanul bámultak. — Beszélje meg a részleteket a többiekkel — veregetem meg az 1411 -es vállát — és holnap számoljon be az eredményről. Biztosra vettem, hogy elfogadják az ajánlatot. A szobából még aznap este felhívtam a partnert. — Hallo ... ki az? — kérdezte gorombán. — Mit gondolsz, vajon ki lehet? — Megtörtént? — Meg. Hanem ... túlőttél a célon. Miért ijesztetted meg azt a kislányt? — A bokája egykettőre meggyógyul. Ez volt a ráadás, teljes a pánik a házban. Csak végezd a dolgodat, én meg majd az enyémet. — Rendben. Előadtam nekik a tervemet. Holnap biztosan megkötjük az üzletet a tízezer dollárról. Ez azt jelenti, hogy tűnj el. — Ilyen gyorsan? — Igen. Másnap este két háztömbbel a bérház előtt találkoztam az 1411 -es szoba lakójával. — Ne menjen haza uram — mondta szelíden. — Miért? Mi történt? — A rendőrök már várják magát. Megtalálták a 14 A lakójának a hulláját. Megölték. — Egy újjal sem nyúltam hozzá! — Tudom. Én öltem meg. Tegnap este ön száz ember előtt megígérte, hogy megöli. nem? — Várjon, várjon. Ez igaz, az én ötletem volt, de csak tízezer dollár fejében ... — Ez nem az első ilyen eset. ugye ? — Átlátott a szitán? Már az első pillanatban? — A magnetofon leplezte le. A mikrofont elhelyeztem a fickó ajtaja mellett. Maguk tegnap este megtárgyalták a megtárgyalnivalókat. Igen ... az ön fegyverével lőttem le. Besurrantam a szobájába ... tudja, ezek a zárak egy pipa dohányt sem érnek. Emlékszik még Ön a 20-as—30-as évek egyik legnépszerűbb magyar képes hetilapjára, a Színházi Életre ? Ha igen, most örömmel közölhetjük Önnel, hogy Incze Sándor egykori lapja 52 év után újra megjelent Budapesten. Ha koránál fogva nem emlékezhet rá, akkor elmondjuk Önnek, hogy a hagyományőrző és -tisztelő Színházi Élet mindarról tájékoztat, ami a színházi életben történik. Újra élnek a régi, legendás hírű rovatok: Intim Pista, Színházi levél. Heti konferanszié. Miközben a múltról (Visszalapozó — a 20-as—30-as évekre) és a jelenről beszámol, bemutatja a mai világ legtehetségesebb magyar ^ művészeit. Ha Önt közelebbről is érdekli, előfizethet a Színházi Életre a helyi postahivatalokban. 23
