A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-16 / 46. szám
Csendes vasárnap délután. Az itt megszokott, esőt hozó felhőkkel, amelyek közül félénken les ki néhanéha a nap, s bearanyozza fényével a vidéket. Nővé Sedlóban tartózkodom. Löket és Karlovy Vary között, már a Sokolovi járásban. Hajdanvolt szudétanémet területen, ha úgy tetszik. A templom bejárata fölött német felirat: Jézus Krisztusban. Falunézésre azonban nincs időm. Jehova tanúinak királyságtermébe igyekszem, az erre a célra vasárnapokra bérelt mozihelyiségbe. A bérleti díj így is sok, de még elbírja valahogy a testvérek pénztárcája. Nem az égből pottyanok Nové Sedlóba, Jehova tanúi közé. Előző nap a Lokethez tartozó Údoliban jártam, Rausz István családi házában, amely fölött vasúti pályatest fut a hegyoldalban, alig valamivel távolabb pedig vasúti híd ível az országút fölött. Sajnálom utólag, hogy személygépkocsival, s nem vonaton tettem meg Loketböl Údoliba az utat. A mindöszsze néhány kilométeren háromszor veszik el alagútban a vonat. Festői szépségű vidék. Szűk völgy, erdős hegyoldal, s az Údoliban megbújt házakat mintha a meredek hegyek vigyáznák, ne futhassanak el semmilyen irányba. Hogyan kerültem ide, az Isten háta mögötti helyre? Körösi Csorna Sándorhoz hasonlóan. Csak míg ő Ázsiában kereste a magyarokat, én Csehországban, Cheb, Sokolov és Karlovy Vary környékén. Loketban kaptam eligazítást, Údoliban él egy idősebb házaspár, csak át kell mennem a Löket körül élesen kanyargó Ohe folyó hídján, és már ott is vagyok Údoliban. Idős loketi magyar asszony küldött Údoliban élő magyar házaspárhoz. Számontartják s ismerik egymást, öröm számukra, ha piacon, üzletben vagy akárhol összetalálkoznak. Minden ilyen alkalommal magyarul folyik a szó, mert így tudják magukat kifejezni a legkönnyebben. Nem kell keresniük a megfelelő szavakat. — Itt lakik Rausz István? — kérdezem egy kapu előtt. — Én vagyok az — mondja tartózkodó gyanakvással az idős ember. Felesége mellette áll, s nem szól meglepi mindkettőjüket, hogy magyarul érdeklődöm. Előadom gyorsan, mi járatban vagyok, és bebocsájtást kérek. A konyhában kínálnak idén részt vett Budapesten a Jehova tanúi kerületi kongresszusán. — Húsz éve vagyunk Jehova tanúi — mondja a felesége helyett is Rausz István. — Emiatt a saját, vér szerinti testvéreimmel is megszakadt a kapcsolat. Mi se fogadtuk el mindjárt az igazságot. Másfél évig fogadkoztam: evangélikusnak születtem, úgy szeretnék meghalni is. Aztán mégis úgy fogtam a kezembe a bibliát, hogy halálomig már nem is eresztem el. Három lányunk és két fiunk van, de az öt gyermekünkből csupán egy lett Jehova tanúja. — Nem mindenkinek kell az igazság! — veti közbe az asszony. — Isten tíz parancsolatából kettőt kell betartani: szeresd a te Uradat, Istenedet és a felebarátodat. Ha e két parancsolatot betartod, betartod mindegyiket. A kommunista rendszer alatt nagyon sok testvérünket bezárták. Be kell vonulniuk most is, de most már fegyverforgatás helyett dolgoztatják őket. A mi vallásunk szerint minden évben egyszer Úrvacsorát tartunk. Ostya, kenyér és bor. De mi arra nem vagyunk jogosultak. Csupán azok jogosultak rá, akik Jézus Krisztussal fognak uralkodni. Ök 144 ezren lesznek! És mind királyok lesznek! Holnap (vasárnap) összejövünk imádkozni és igemagyarázatot hallgatni a Nové Sedlói moziban. Jöjjön el közénk! — biztat Rauszné. Majdnem elsőként érkeztem a Nové Sedló-i mozihoz. Nem megyek be mindjárt, várom Rauszékat. Rausz úr azt mondta, hogy fél háromkor várni fog a mozi előtt. Késnek. Úgy látszik, az ígéretemet nem vették komolyan. A mozi épületéből elém toppan egy testvér, s kedvesen invitál beljebb. Bevonulok a tágas moziterembe, amelyben még igen-igen foghíjasak a széksorok. De akik már bent vannak, vagy akik még érkeznek, mind odajönnek hozzám, kezet fognak s jó napottal köszöntenek. Mindenki így üdvözöl, aki belép a királyságtermet (Jehova tanúinak a temploma) pótló mozihelyiségbe. Jönnek helyből, a környékről, gyermekek, fiatalok és felnőttek foglalnak helyet a széksorokban, jön egy rendkívül csinos, karcsú hölgy is egyszerű, elegáns öltözetben, szelíd hajviselettel, s nyújtja parolázásra a kezét, miközben kérdően tekint rám, ki 'Of fe/, Gsé 9e hellyel, és csak nehezen oldódnak fel. Nehezen értik meg, hogyan toppantam a házuk elé a nevükkel. Aztán megindul köztünk a puhatolózó beszélgetés, s amikor elárulom a szándékom, hogy írni szeretnék róluk, nem lelkesednek a gondolatért. Jehova tanúi mind a ketten, s az ő vallásuk tiltja a hivalkodást. Akárhogyan forgatom a szót, elzárkóznak attól, hogy írjak róluk. Nem akarnak ök már semmit az élettől, csak nyugalmat. Az írásomnak esetleg kellemetlen következményei lehetnének. A vallásuk iránti érdeklődéssel bírom szólásra őket. A hatvanöt éves Rausz István Svájcban nyomtatott Ör Torony füzeteket rak elém. A Jehova tanúi magyar nyelvű folyóiratait, s ha döcögve is, megindul köztünk a beszélgetés. Már azt sem bánják, hogy jegyzetelek. Rausz úr elmondja, hogy Jehova tanúinak húsz évig magyar csoportja volt Karlovy Vary, Löket és Sokolov környékén. Száztíz-százhúsz fős csoportot alkottak. Aztán 1990 márciusában megszűnt a magyar csoport. Beolvasztották a cseh csoportba. Semmivel nem indokolták a döntést. Azóta csehül megy minden. Régebben a magyar csoportot meglátogató szolga magyarul magyarázta a bibliát. Diafilmet vetítettek, meg magnetofonszalagról előadások hangzottak el Jób szenvedéséről, az. özönvízről, Jerikó falainak összeomlásáról, stb. A testvérek még mindig küldik a magyar nyelvű Ör Tornyot, de attól félnek, hogy egy napn beszüntetik a küldését. — Nekünk a cseh nyelv nem megy úgy! Elbeszélgetünk mindenről, de a ritkábban használt szavakat csak magyarul tudjuk. Huszonkét éves koromig Magyarországon éltem — hangsúlyozza Rausz István. Rausz úr Magyarországról jött ide szlováknak, hogy aztán itt újra magyar legyen. De még nem faggatom az életéről, hagyom, hogy kedve szerint meséljen a vallásáról. Lókéinak, Nové Sedlónak és Hodovnak körülbelül száznegyven Jehova tanúja van. A testvérek, így szólítják egymást, házról házra járva hirdetik az igét. így aztán ők pontosan tudják, hol, melyik ház fedele alatt élnek magyarok. Rausz István világa persze nem szűkül le Údolí szépséges és nagyon szűk völgyére vagy Löket környékére. Az A
