A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-09 / 45. szám
zelbe kerültem. Emlékezetes maradt az angol film nézése is magyar felirattal. Mindenki észrevette, hogy nem vagyok magyar, és méltányolták az igyekezetemet. — Voltak ismeretei Magyarországról? — zavarom meg a fiatalembert a magyar mondatok fűzésében. — Sok mindent tudok Magyarországról. Nagyapám sokat beszélt róla. A magyar történelmet elég jól megismertette velem. Őszinte leszek: alig tudok valamit az első köztársaságról, a magyar királyságról azonban sok mindent hallottam. Nagyanyám meg sok mesét olvasott nekem hétvégeken, vagy amikor beteg voltam. Kassán néztem a Magyar Televízió gyermekműsorait. A Cicavíziót, Hófehérkét, Mazsolát és társait. Királyhelmecen ugyanúgy! Nagyapám a történelmet a saját életén keresztül magyarázta. Hogyan mondjam el ezt jobban? Én az ö szájából soha nem hallottam Masarykról, annál többet Horthyról, az első világháborúról, Trianonról, a harmincas évek gazdasági válságáról, második világháború utáni életének viszontagságairól. A kulturális életről is sokat mesélt, hiszen ö maga is kitűnően hegedült. Annak idején némafilmekhez is szolgáltatott zenét. Az ózdi vasgyár zenekarában játszott. — Mit köszönhet a nagyszüleinek? — A magyar nemzethez fűződő kapcsolatomat. Fele részben magyarként mentem megnézni Magyarországot. Pásztó és Ózd is hozzátartozik az életemhez. Pásztón a nagyapám unokahúga orvos, férje és a fia is az. Hároméves koromban jártam ott először az édesanyám szerint, s tizenkét éves koromban utoljára. Orvosnő rokonunk is járt Lókéiban a fiával. Kétszer voltak itt. Nagyapám még élt. Lilla nevű nagynéném minden évben elmegy Pásztora. Nagymama is volt két évvel ezelőtt. Az első fizetésemből befizettem nagymamának, nagyapának egy magyar országi utat. Repülővel utaztak. Nagyapa nyolcvanegy éves volt, nagymama hetvennyolc. Amikor véget ért a háromhetes útjuk, mi is mindent megtudtunk a rokonokról. — Jár a prágai Magyar Kultúrába? — Oda Serédi Laci barátommal jártam. korábban még magyar többségű felsőőr (Oberwart) és Felsöpulya (Oberpullendorf is), csupán a félreesőbb fekvésű, falusias jellegét megőrző Alsóör (Unterwart) tartotta meg kisebbségi jellegét. Az 1981-es statisztikák már csak 4 147 magyart tartanak számon Burgenlandban. Ezeknek 54 százaléka Felső-Őrség településein, 17 százaléka a Kőszeg és Sopron irányában elterülő járási székhelyen, Felsőpulyán él. Jelentékeny számú magyar lakója van Kismartonnak (Eisenstadt) és a Neusideri járás más településeinek is Boldogasszony-Frauenkirchen, Miklósfalva- Nickelsdorf, stb. Nagyságrendben a maroknyi burgenlandi magyarnak a következő községek adnak otthont: Felsőőr (1333), Alsóőr (725), Felsöpulya (724), Kismarton (221) Örsziget (165) és Boldogasszony (122). Csak remélni tudjuk, hogy a politikai változások, a vasfüggöny lebontása, a megélénkülő személyes és hivatalos kapcsolatok még nem jöttek későn, s hatásukra megáll az őrségi magyarok számának csökkenése. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy a jövőben az osztrák statisztika a nemzeti kisebbségek létszámának és a kisebbségi jogok megítélésénél ne csak az ún. „környe zeti nyelvet" vegye figyelembe, hanem az anyanyelvet, esetleg a származási hovatartozást is. LENDVAY TIBOR / Prágában sok magyar tanul. Van egy klubjuk is, az Ady Endre Diák klub. A Magyar Kultúra érdekes filmeket vetített. Mefisztó, Riedl ezredes ... Többször vásároltam ott könyvet, újságot (Magyar Konyha, Ez a divat), meg gramofonlemezt. Nagymama az útikönyveket szerette, meg a rejtvényfejtök könyvét. Egyszóval vásároltam ott ezt-azt, amiről úgy gondoltam, hogy érdekli a nagyszüleimet. Még ma is bejáratos vagyok a Magyar Kultúrába. Nemrégen lemezen Liszt Ferenc Koronázási miséjét vettem meg. — Beszéljen még prágai életéről! — A közelmúltban a budapesti Akadémiai Kiadónak volt kiállítása Prágában. Megnéztem. így vagyok a magyar filmekkel és minden más magyar vonatkozású eseménnyel is. — Mi a szenvedélye? — A munkám. Elég sokat kel olvasnom. Vagy inkább kellene ... Nem mindig sikerül. Fényképezni is szeretek. Amikor megírtam a diplomamunkámat, és már laboratóriumban dolgoztam, látogatóba jött hozzánk Pestről egy hölgy, s nekem kellett néhány percig beszélnem a problémáról. A kollégák azt gondolták, angolul vagy oroszul fogok beszélni, én azonban Serédi Laci barátommal konzultálva magyarul készültem fel a tájékoztatásra. Főnököm és a kollégáim számára nagy meglepetés volt. A pesti hölgy is kellemesen meglepődött. — Gyakran jár haza, Pilzenbe? — Ritkán. Panelházból panelházba menni nem jó! Loketba járok gyakran. A családi ház már a szüléimé. Az épület és az Ohre között van egy szép kis kert is. Virág, zöldség és gyümölcs terem benne. Itt érzem jól magam. — Mit szeretne az életben elérni? — Szeretnék jó vegyész lenni. Nagyon érdekel a szakmán. Zbynék édesapja már nyugdíjas, állandóan Loketban tartózkodik. Jövőre édesanyja is eléri a nyugdíjkort, s akkor véglegesen megtelepednek az itteni házban, amely egyikmásik hétvégén ugyancsak megelevenedik, jönnek a lányai, az unokák és a dédunokák a jó öreg nagymamához, aki a lányaival és az unokáival még magyarul beszél, de a dédunokáival már csak csehül. Kinézek az ablakon. Levelek perdülnek le a fáról. Lehangoló látvány a természet lassú haldoklása. MÁCS JÓZSEF ILLATOK ÉS BŰZÖK (Érdekességek a növényvilágból) Még botanikai ténykedéseim kezdetén történt, hogy egy szép, verőfényes, szélcsendes napon baktattam fölfelé a mészköves domboldalon, amikor megütötte az orromat egy igen erős, de kellemes illat. A forrást kutatva a bokrok alján rábukkantam egy termetes és igen szép növényre, ami nem volt más, mint a nagyezerjófű (Dictamnus albus L). A rózsaszínűén izzó virágok, de a levelek is, szinte ontották a citromos-vaníliás illatú éterikus olajat. Ez a párolgás szép napokon olyan erős, hogy az illóolajok akár gyufával is egy pillanatra lángra lobbanthatók. Ezt állítólag először a neves természettudós Linné lánya cselekedte meg, de elképzelhető, hogy már régebbem is előfordult, mondjuk a pásztor pipájának tüzétöl. Ez a különös jelenség magyarázza, hogy ezt a növényt néhol „boszorkányfünek" nevezik. A népi gyógyászat az epilepszia és a köszvény ellen javasolta, de a leleményes „bagósok" az első világháború idején dohánypótlónak is használták leveleit. Ma már ritkasága miatt védettnek és veszélyeztetettnek számít. Óvakodjunk közeli szagolgatásától, ezt különösen az allergiára hajlamosaknak ajánljuk, és vegyük tudomásul azt is, hogy akár érintése is nehezen gyógyuló kiütéseket okozhat! A második növénnyel való közelebbi megismerkedés is egy történethez kapcsolódik. Egy botanikai közös kirándulás során, buszba szállva és leülve, pár pillanat múlva riadtan kapdostam a fejem, hogy vajon honnan ered ez a borzalmas „mosogatórongy-büz". Ekkor láttam meg egy útitársam kezében a képen szereplő „petrezselyemfélét’', ami nem más, mint a „sugárzó poloska mag (Corispermum nitidium), ami meleg lejtőkön és parlagokon élő növényritkaság. Szakmai érdeklődés ide, veszélyeztetettség oda, bizony a társaság alig várta, hogy a tulajdonos eltakarítsa a járműből ezt a „büzbombát". Bogoly János Fotó: a szerző Sugárzó poloskamag 17
