A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-02 / 44. szám
SZEMBEN A TŰZZa, A Pallas Nagy Lexikona XVI. kötetének tanúsága szerint „A tűzoltóság első nyoma már az egyiptomiaknál és később Augustus római császár idejében található, aki már 7 000 főnyi rendőrtűzoltóságot tartott fenn. Azután csak a XIII. században merülnek fel újabb feladatok, míg végre 1518-ban Plattner Antal Augsburgban újból feltalálja a fecskendőt, van der Heide pedig 1<?72-ben Amsterdamban a szívó- és nyomótömlőt és a légüstös fecskendőt. Az első szervezett tűzoltóság a párizsi volt, melyet 1675-ben szerveztek; az első önkéntes és kötelezett tűzoltóság 1846-ban alakult Németországban.” A szócikk következő bekezdése már hazai tudósítást is tartalmaz: „Hazánkban a rendszeres tűzoltóság első nyomai 1834 körül találhatók, amidőn Aradon a polgárság létesített tűzoltói csapatot. De a tulajdonképpeni kezdeményezője az önkéntes intézménynek hazánkban 1860 körül Széchenyi Ödön gróf volt, aki a budapesti önkéntes egyesületet létesítette, melynek alapszabályai 1863-ban nyertek jóváhagyást. Nemsokára Sopron, Pozsony, Nagyvárad stb. városok követték Budapest példáját .. A városok példája fokozatosan a falvakban is követésre talált. A folyamatot siettette a tüzesetek gyakorisága. Pozsony vármegye történetéből tudjuk. hogy például a Galánta környéki falvak közül 1709-ben leégett Magyardiószeg, 1823-ban Felsőszeliben dúlt nagy tűzvész, 1825-ben Vágán, 1849- ben Pered égett le (a peredi csata lefolyása alatt), 1859-ben Hegysúr, 1865-ben Nagyfödémesen pusztított tűzvész, 1863-ban Taksonyban, ugyanebben az évben Alsószeli nagy része, 1877-ben Pozsonyeperjes lett a tűz martaléka. 1885-ben a Galánta közelében fekvő Táltoson is megakakult az önkéntes tüzoltóegyesület. A 105 évvel ezelőtti jelentős falutörténeti eseményről a Tallósi Önkéntes Tűzoltóegyesület a közelmúltban emlékezett meg. A nagyszabású jubileumi ünnepséget gyönyörű környezetben, a falu közepén álló Esterházy kástély mögötti parkrészen tartották meg. A szervezők mindent elkövettek, hogy az ünnepnap a falu lakosai számára emlékezetes maradjon. Még az egykori tűzoltózászlót is előkerítették. Az ünnepség nyitószámaként a fiatalok énekkara — a felsorakozott tűzoltók és vendégek jelenlétében — zenekísérettel elénekelte a tüzoltóindulót, melyet az idős tűzoltóktól erre az alkalomra tanult meg. Szemben a tűzzel, vésszel. Senki sem küzd oly merészen. Mint a tűzoltó. Felebarátját védni. Minden vésszel szembenézni Kész a tűzoltó. Mikor a vész legjobban tombol. Az elem leginkább rombol. Bátor a tűzoltó, Bátor a tűzoltó. A jubileumi megemlékezés egyben az egysület történetének rövid összefoglalása is volt. Megtudhattuk belőle, hogy Tallós község múltjának egyik döbbenetes eseménye az a tűzeset volt, mely a múlt század hatvanas éveiben pusztított, s melynek pontos dátuma már-már a feledés homályába merül. Az idősebbek elbeszélései szerint a tűz 1866-ban volt, kukoricapattogtatásból származott, s a falu jókora részét martalékává tette. A Tallósi Önkéntes Tüzoltóegyesület rövid idővel a megalakulása után már 30 tagot számlált. Az egyesületben a következő tisztségek léteztek: főparancsnok, parancsnokhelyettes, alparancsnok, szakaszparancsnok, pénztárnok, csővezetö segédcsövezető, vészkürtös, trombitás. Az egyesület első parancsnoka Egri János asztalosmester volt. A vészkürtös általában a tűzoltók legidösebbike szokott lenni. A trombitás összehívásra, sorakozásra, menetelésre szokott fújni. Veszély esetén a vészkürtössel együtt trombitált. Volt két kardot viselő tűzoltó is; feladatuk az volt, hogy tűzeseteknél fenntartsák a rendet, irányítsák a segíteni akarókat. Ünnepi alkalmakkor szintén felkötötték kardjukat. Az első tűzoltó-felszerelések a maiakhoz viszonyítva nagyon egyszerűek voltak: kézifecskendö, csáklyák, pemet (hosszú rúd végére kötött rongycsomó — használatkor bevizezték), vászonvödrök stb. 1935 őszén ünnepelte az egyesület 50 éves jubileumát. Ebből az alkalomból Esterházy Ilona helybeli grófnő zászlóval ajándékozta meg az egyesületet. A tüzoltóegyesület rendezvényei közül sikeresek voltak a szilveszteri mulatságok, ám leghangulatosabbak talán a szüreti bálok voltak. A kultúrházban, ahol a táncmulatság megrendezésre került, a táncra kijelölt hely fölé a mennyezetre drótokat erősítettek. Ezekre voltak a szőlőfürtök felkötve. Ha valamelyik táncos szakítani akart a szőlőből — legtöbbször a partnernője kívánságára —, bizony jó nagyot kellett ugrania. Ha sikerült a szőlőt leszakítani, a dróthoz erősített csengő csilingelt. Éber csőszök (egyenruhás tűzoltók) figyelték a tolvajokat, s ha valamelyiket sikerült elcsípniük — és igen ritkán fordult elő, hogy nem sikerült —, a tolvajnak büntetést kellett fizetnie. A büntetés összege 5—10 korona körül mozgott. A belépti díj összegén kívül ez a pénz volt az egyesület nyeresége. Nagy sikereket értek el a tűzoltók az amatőr színjátszás terén. Szinte minden évben sor került egy-egy színdarab előadására. A szomszédos községek tüzoltócsapataival rendezett futballtalálkozók szintén kedves színfoltjai voltak az egyesület és a község életének. Az ünnepi beszédek, dicsérő oklevelek átadása után a dunatökési, pozsonyeperjesi és tallósi lány- és felnöttcsapat, valamint a pozsonyvezeké-A tallósi tűzoltók egy csoportja A hintót ..megszálló" gyereksereg (Tallós) 14
