A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-02 / 44. szám
Magyar égtájak történelmi ismeretanyag számontartása a társadalmi fejlődés megismerésének fontos előfeltétele nála, a társadalmi fejlődés pedig az irodalmi és kulturális megnyilvánulások motiválója az adott társadalmon belül. Hogy Főnöd az irodalmi fejlődésről véleményt formálhasson, összegezéseiben mindig megraj-. zolja a korabeli társadalom alakulásainak vonalait, jellemzőit, hogy megfogalmazhassa a magyar kisebbség történetének időbeli és térbeli határait, mely viszonyításainak a közkeletű felismerésre utal, hogy fejlődni és előrehaladni csak megbízható és alapos önismeret megszerzése után lehet, mely egyaránt érvényes az egyénekre és a közösségekre is. A „Hűség a küldetéshez, bátorság a hűséghez" axióma érvényét valóságos tényként tarthatjuk számon Fonod Zoltán munkájában és alkotói magatartásában. Jubileuma alkalmából kívánjuk neki, hogy meggyőződése hitével továbbra is sikerüljön elvégeznie minden kitűzött feladatát. Alabán Ferenc Fonod Zoltán hatvanéves A MEGGYŐZŐDÉS HITÉVEL „Az embernek el kell végezni a feladatát, s a jövő majd eldönti,. hasznos volt-e mindaz, amit fontosnak tartott. A »hűség a küldetéshez, bátorság a hűséghez« csak együtt, egy időben igaz!” — mondta 1986-ban Fonod Zoltán egy vele készült interjúban, s egyúttal saját attitűdjének lehetőségeit és lényegét is megfogalmazta. Sajátosan alakult pályája, mely nem mentes a kényszerkitérőktől, szakmaváltásoktól sem. Néhány konkrétum is ezt jelzi. A magyarországi Csurgón érettségizett, tanító és polgári iskolai igazgató volt immár itthon az ötvenes években, tanulmányai folytatása közben pedig újságíróként is dolgozott. Pályájának emelkedő szakasza következett el a hatvanas években: közel egy évtizedig, az Új Szó kulturális rovatának vezetője, majd néhány átmeneti év után 1972-től a Madách Kiadó igazgatójaként ill. főszerkesztőjeként dolgozott. 1983-tól egyetemi oktatóként tevékenykedik a Komenský Egyetem Magyar Tanszékén, melynek 1986-tól a bársonyos forradalomig vezetője is volt. Közben számos közéleti funkciót töltött be; a Csemadok Központi Bizottságának és több más bizottságnak is elismert tagja. Következetes, elvszerű és céltudatos újságíró, kritikus, irodalmár. Nincs szándékomban, hogy itt és most összegezzem és értékeljem azt a meggyőződést, amely Fonod közírói tevékenységében (jelenünkben már) egy letűnt rendszer építésének alkotói tudatosítását jelentették. Ezek alapmotívumai befolyásolták Fonod politikáról, irodalomról, költészetről, alkotói magatartásról elmondott véleményét. Ebben az értékrendszerben a tapasztalatok és tanulságok összegezése, akár történelemről vagy irodalomról legyen is szó, döntő módon a konkrét tények és tettek társadalmi hasznossága szempontjából értékelődtek elsősorban, egy olyan szférában, melyben a dokumentáló jelleg mellett nemzetiségi kultúránk háború utáni írásbeliségének az ügye a legfontosabb. Úgy gondolom, hogy a Fonod által részben kialakított szerep- és funkcióvállalás az adott viszonylatok között elősegítette irodalmi és kulturális életünk fejlődését, nem azért mert kellő színvonalon követte és valósította meg a szocialista társadalom kultúrpolitikai céljainak szolgálatát, hanem azért, mert bizonyos viszonyító és segítő, egyben irányító-értékelő szerep betöltésére is vállalkozott irodalmi-kulturális életünk keretén belül. Fonod Zoltán különböző kiadványok társszerzője, antológiák szerkesztője, Fábry Zoltán életműsorozatának (Öszszegyüjtött írásai) kötetei is az ö válogatásában jelennek meg 1980-tól. Ekkor lát napvilágot első kritika- és tanulmánygyűjteménye Vallató idő címen, amelyet további két válogatás követ; Körvonalak (1982), Tegnapi önismeret (1986). A konkrét művek bírálatában és más cikkeiben is igazolódik, hogy Fonod alapjában realista ízlésű és szemléletű kritikus, s így általában azokat a műveket értékeli, melyeknek lehetőségei a kritikusi értékmérce és módszer számára adekvátak. Nincs szándékában részletesen analizálni az egyes műveket (köteteket), vázlatos elemzéseket végez inkább és a jellemző írói, költői jegyeket emeli ki és hangsúlyozza. Legtöbbször a költők és írók társadalmi témák iránti érzékenysége, gondolatgazdagsága és lírai mélysége érdekli. A nyolcvanas évek második felében Fonod tevékenységében az újságírói és irodalmi közírói feladatot egyre inkább felváltja a kutatói érdeklődés és az irodalomtörténészi szerepvállalás. Tematikai összegezések jönnek létre; így születik meg tollából a két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalom feldolgozása és eddigi legjelentősebb műve, a Megmozdult világban (1987) című monográfia, melyben Fábry Zoltánnak, nemzetiségi irodalmunk klaszszikusának, legnagyobb hatású egyéniségének életművét dolgozta fel. Irodalomtörténeti esemény volt ez a könyv, „Fábry-lexikon", melynek egyes részeivel, bizonyos megálapításaival vitatkozhatunk (sőt vitatkozzunk is), ez azonban nem kisebbíti semmivel a kötet hiányt pótló jelentőségét. A szerző számára Fábry Zoltán emberi és alkotói példája meghatározó érték. Elvi fejtegetéseiben is gyakran visszatér a „stószi remete" irányt mutató és alapot biztosító véleményéhez. Akár a csehszlovákiai magyarság helytállásának szempontjából, akár jelentős politikai évfordulókra emlékezve, vagy irodalmunk egy-egy alkotójának megközelítésénél Fonod számára mindig segítő forrásul szolgált a vox humana elkötelezettjének embersége, szellemi fegyverzetének teljessége, magyarsága és internacionalizmusa. Ennek a „Fábry-hagyománynak" hatására alakítja ki koncepcióját, módszerepét és céltudatosságát, ennek a mozgatóerőnek a jelenléte hatja át a kultúrpolitikai célok érdekében születő írásait, a szlovákmagyar kulturális kapcsolatok, a külföldi szerzők és általában nemzetiségi létünk irodalmi-kulturális vizsgálatát, stb. A változó idő természetszerűen meghozza Fábry életműve újraértékelésének igényét, több dimenzióssá váló valóságunk ezzel kapcsolatban pedig minden részletre felhívja a figyelmet. Szerzőnk nemcsak irodalmár, hanem képzett történész is, s munkásságában e két, érdeklődését meghatározó alapirány szervesen ötvöződik a politikai orientáltsággal és a nemzeti kisebbségünk iránt való elkötelezettséggel. Ezek az összetevők egymást erősítve vannak jelen Fonod Zoltán eddigi életművében. A 12
