A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-02 / 44. szám
Az uniformis látogatása Szőcs Géza könyve A könyv, amelyet az olvasó figyelmébe szeretnék ajánlani, nem található meg könyvüzleteinkben, szerzőjét alig ismerik tájainkon. Nagy kár. Szőcs Géza ugyanis a magyar nyelvterület egyik legjelentősebb élő költője, s a könyv, az uniformis valóságának legteljesebb leleplezése. Amolyan jelenkori „1984", bár az orwelli alapműtől sokkal színvonalasabb, irodalmibb kiadásban. Szőcs Géza ugyanis nemcsak az erdélyi költészet fenegyereke, de világszerte ismert (és elismert) emberjogi harcos, legújabban pedig politikus is: az RMDSZ főtitkára. Könyve, mint említettem, egy remélhetőleg végleg letűnt korszak bénító dokumentuma. 1986-ban adta ki a New York-i Hungarian Human Rights Foundation, a Magyar Emberi Jogok alapítvány. Amikor így, megkésve, évekkel azután, hogy kellett volna, végre megtörjük a hallgatás falát, jövőnk csak rá, milyen keveset is tudunk egymásról és a világról. Az eddigi sterilizált burokban élés nagyon lefagyasztotta az idegpályáinkat; így az ismertetést, azt hiszem, most a kiadóval kell kezdenünk. A totalizmus uralma idején egynémely nyugat-európai és amerikai alapítvány vállalta fel azt a szó szerint missziós feladatot, hogy a kelet-európai szellem megnyilvánulásainak lehetőséget, s gondolataik hazájukba való visszacsempészéséhez segítséget nyújtson. Azt hiszem, mindannyian sokat köszönhetünk nekik; az informális csatornákon visszaszivárogtatott kiadványok jelentették a szamizdat mellett azt a vékony köldökzsinórt, amely az értelmiség szellemi igényeinek legalább a legminimumát volt hivatott kiszolgálni. A New Yorkban működő Magyar Emberi Jogok Alapítvány egyike eme fontos szegletköveknek; alapszabályuk szerint a világ tizenhat milliónyi magyarsága emberi jogainak szabad gyakorlása érdekében munkálkodnak. Rendszeres adatgyűjtő, nyilvántartó, tájékoztató és konzultációs szolgálatot végeznek magyarul és több világnyelven. Az alapítvány szolgálatát nyugati magyarok áldozatkész egyéni adományai teszik lehetővé. A szerző, Szőcs Géza, 1953-ban született Marosvásárhelyen. Édesapja író, kritikus, kultúrtörténész. nyelvész; ö maga magyar irodalomtanári diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen. Három verseskötete jelent meg az erdélyi kiadóknál addig, amig végleg fel nem figyelt rá a hatalom, s nem kellett a Securitate bosszúja elől külföldre menekülnie. Amikor Sütő András a hetvenes évek végén Herder-díjat kapott, az önszöndíjat, mint tehetséges fiatalnak, neki ajándékozta. 1979—80-ban ezzel az ösztöndíjjal Bécsben tanult, utána több híres egyetemen megfordult Jeruzsálemtől Torontóig. Visszatérve Ftomániába többszörösen fojtogatónak érezte az ottani légkört, aktiv kisebbségvédelmi munkába kezdett. 1982-ben, mivel nem volt hajlandó belépni a Román Kommunista Pártba, s mivel tiltakozott a kormánynál Ion Lancránjan román író nacionalista uszító könyve ellen, a belügyi szervek‘utasítására eltávolították a sajtóból. 1981-től az Ellenpontok című földalatti politikai kiadvány egyik szerzője, szerkesztője. 1982 novemberében fényes nappal letartóztatták, s bár két alkalommal is sikerült megszöknie a politikai rendőrség őrizetéből, végül a gyergyótölgyesi ideggyógyintézetbe került, amely a Securitate irányítása alatt mint különleges vallató és fogvatartó intézmény működött. A rendőrök minden igyekezete és szorgalma azonban eredménytelen maradt; sem ö, sem az Ellenpontok más szerkesztői nem tettek tanúvallomást azokra, akikre a rendőrség szerette volna. Szőcs Gézát végül is 1982 utolsó napjaiban az erős nemzetközi tiltakozás hatására szabadon kellett bocsátaniuk. A költő olyan állapotban került ki a kezeik közül, hogy azonnal kórházba kellett öt szállítani, ahol egy hónapig életveszélyes állapotban feküdt. Állását természetesen elvesztette, alkalmi munkákból és szülei támogatásából élt 1985-ig. Többször felajánlották neki, hogy emigráljon, de ezeket az ajánlatokat mindig visszautasította...Ameddig ittlétemnek van értelme, addig ebben az országban maradok. Hamarabb elmenni innen önzés volna." 1985-ben már gyakorlatilag házi őrizetben élt; egymást érték nála a házkutatások, a telefonját kikapcsolták, mindennemű tevékenységét lehetetlenné tették. Amikor már az életére törtek, kénytelen volt elhagyni Romániát. Az ottani állapotokról kihallgatta öt az Egyesült Államok Szenátusának Külügyi Bizottsága, vallomása — és a kijuttatott dokumentumok — alapján megvonták Romániától a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény jogát. Szőcs Géza utána Svájcban, majd 1989-től Budapesten telepedett le, az idén áprilisban tért vissza Romániába. Kötete, amely négy részből áll, a leláncolt zseni tragikus, ám így is csodálatra méltó vergődése. A legnagyobb részt versei töltik ki, ezek miatt tartom fontosnak ezt az írást elsősorban, s bevallom, szeretném ráirányítani kiadóink szerkesztőinek figyelmét is. Az egyik jellemző kordokumentum: „Underground. Ajánlás: Az egyik minisztérium irodalmi múzeumának gyűjtés alatt lévő anyagához. KINCSÜNK AZ ANYANYELV Régies és legalábbis a köznyelvi használat szemszögéből nézve elavulóban levő szavaink jelentését nem mindenki ismeri elég pontosan. Különben nem hallhattuk volna egy nyilatkozatban a következőt :,Az a fontos. hogy az ember jól kufárkodjék a tehetségével." Aki ismeri a régi magyar irodalmat s különösen a Biblia szövegét, mindjárt tudja, hogy a tehetséggel vagy bármi mással kufárkodni egyáltalán nem tanácsos, mert az semmi jóra nem vezethet. A nyilatkozó azt akarta kifejezni, hogy jól kell gazdálkodnia a tehetségével, s ezt egy régi szép szavunkkal igy kellett volna mondania: Az a fontos, hogy az ember jól sáfárkodjék a tehetségével. A kufárkodik és a sáfárkodik igében csak az a közös, hogy mind a kettő régiesnek minősíthető, s hogy mind a a kettő német eredetű. Az egyik a kufár, a másik a sáfár főnévből képzett ige. A kufár eredeti jelentése : kereskedő, szatócs, de később már nyerészkedő kereskedő, nyerészkedő személy. A íme ezredes elvtárs másik verset írok a tőlem elkobzottak helyett". És jön a vers, részlete: „Sisakvirág a csontokon / virág az elveszett sisakban. / Az emlékezés lent lakik, / a szénbe ásott virradatban. / Szájában vörös fésűvel. / Fényképeimet magukhoz vette a verseimmel együtt: / ezredes. Ön országos hírű gyűjtő, tegye ezt is, / nem bánom, a többihez, ezredes. / Máshol úgysem lesz olvasható. / hacsak — ki tudja — nem közvetíti majd / egy távoli és elég sokat zavart, / nemritkán alig fogható / rádió / rádióadó." Néhány vers címe szintén jellemző: Az élmunkások látogatása, A házkutatók dala, veröember-haiku. Levél a börtönbe, Körözöplakát készül. Vagy egy példa, hogy' lehet a nyomorúságot akasztófahumorral átélni: Dal a házkutatásról. Sanzon Bercsényi—Cseh Tamás stílusban. Kertészéknek, szeretettel. Valaki csengetett — hát ez meg ki lehet? / Itt van a rendőrség, öltözzetek, gyerekek. / Ezt mondta Lóri, kinézve az ablakon / novemberben, egy vasárnap hajnalon. / Kirázza valaki öltönyöm, ingem zsebét. / Mama, én azt hiszem, ma már itt nem lesz ebéd. / Csődület áll az ablak alatt odakint / mi távozunk éppen, drága jó szomszédaink. / Kívánjunk egymásnak szerencsés jó napot. / Őrnagy úr, ne hagyja nyitva a gázcsapot. / Egy jó kis eső no és akkor hát mi van. / Eltelt a nyár és nem voltunk a kertmoziban." Egy újabb verscím: Adalék egy Cselényi Béla-vershez. „Ajánlás: kolonél úr drága / ajánlom magamat / Cselényi Béla." Megvallom, számomra ebben a könyvben ez az utánozhatatlan érték: tanúbizonyságot ad, hogy tudja az emberi szellem a legsötétebb időszakban is megőrizni önmagát, milyen elementáris vágy él benne, hogy a legvisszataszitóbb éjben is megfogalmazza véleményét. A baj csak ott van, hogy mindeme szellemi fölény vajmi keveset ér a min-. denkori colonelekkel, Secu-ezredesekkel szemben; mint ahogy Marosvásárhelyen a Kain és Ábel, a Lócsiszár és a Csillag a máglyán együttesen sem ért egy fabatkát sem a fölemelt bunkókkal szemben. A primitivizmussal szemben egyszerűen nincs érv, súlytalan a szellemi ellenpont. kufár szónak ma már általában csak a roszszalló értelmét ismerjük, különösen jelzői használatban; például: kufár lelkek, azaz a maguk hasznával törődő, önző, nyereségre vágyó lelkek. Ha valakire azt mondjuk: kufárlelkü. akkor azt olyan személynek tartjuk, aki mindig az üzleten, a hasznon töri a fejét ; nyerészkedni vágyó, haszonleső, kapzsi. A kufárkodik ige eredeti jelentése: kereskedik. csereberél, kofálkodik, kupeckedik. De ma már ezt az igét inkább csak rosszalló értelemben használjuk: csalárd, haszonleső módon kereskedik. Aki a tehetségével kufárkodik, arról tehát azt kell hinnünk, hogy áruba bocsátja a tehetségét. Ezek után nézzük meg a sáfár főnevet és a sáfárkodik igét is! A sáfár jelentése: más vagy mások anyagi javainak kezelője, gazdaságának felügyelője. Régebbi jelentései — amint történeti etimológiai szótárunk tanúsítja —: uralkodók ügyeinek intézője, gazdatiszt, alkalmi mulatságok rendezője, anyagi részének intézője, felügyelő, kulcsár stb. Ki kufárkodik és ki sáfárkodik? Egy újabb klasszikus darab. Születésnapomra : „Ma 32 lettem én is. / És mennyi van még hátra ? / beleolvad a számítás — a sűrű éjszakába. / Isten a van s a nincs között / a gumiban is létezik. / Forgolódik a gumibot, / álmában rám emlékezik — a gumibot is átúszik — s a társadalmi tudat is: / máma már nem hasad tovább. / Hibátlan nmekben ragyog / e versnek belső, égi mása. / Az éjszakában megbúvik / az erkölcs napfogyatkozása ..." S végül teljes terjedelmében az 1985. augusztus 21-én írt űrlap című vers: „Nemzetisége: / Csángó-egyiptomi, / és részben Volga-német. / Anyám kopt volt, / az apám csángó. / Hova szeretne kivándorolni: / Mondanám — ha itt most közhellyel élhetek — / mondjuk, a jövőbe mennék; / vagy élnék a múltban; / s ha lehetne, / a jelenben is szeretnék. / De nem az számit, mikor és hol és mennyit — / hanem, hogy hogyan ... / Mit követett el ELLENÜNK: / Orwell szavával: elmebűnt. / Állampolgársága : Az volt hazám, ahogyan éltem — / Haza a magasban / s a mélyben. / Szabadság nyelvtana, / szabadság levegője! / ki ilyen levegőt szív, / nem tud aludni többé — se nélküle, se tőle, / virrasztva él, / álmát- / lanul / és célba lö — a nyelvtant — tanul vagy éppen az eget kémleli, / az árnyékból kifejlö / hatalmas csillag-mondatot — mely egyszer — érzi — feljö. / Azokhoz szól / akik remélnek — s hisznek a költő — ének- / ének." A kötet második részében román költők Szőcs Géza által fordított versei olvashatók. A harmadik rész az elmúlt évek történelemhamisító román munkáiból közöl szemelvényeket, a negyedik rész pedig Szőcs Géza politikai írásait, beadványait, memorandumait tartalmazza. Most, hogy végignézek saját Írásomon, elborzadok. Egy költőről, tehetségéről és európai szintű költészetéről akartam írni, s közben olyanokat olvasok magam után, hogy házkutatás, politikai rendőrség, totalizmus, különleges vallató és fogvatartó intézmény, életveszély ... Szégyellem magam. De szégyellő magad te is, Kelet-Európa! CSÁKY PÁL Ilyen értelemben a sáfár szót ma már nemigen használjuk. De volt ennek a sáfár szónak már a régiségben átvitt értelme is, amely a magyar egyházi szóhasználatban fejlődött ki. Ez a következő: valamely közösség erkölcsi értékeinek, magasabb érdekeinek felelős őre, gondozója. Ebben az értelemben a sáfár szót — ha ritkábban is — de mai napig használjuk. Például: A miniszterelnök legyen jó sáfárja az ország ügyeinek; Mindig hűséges sáfárja volt a rábízott közösségnek; stb. A sáfárkodik ige jelentése: a rábízott anyagi eszközökkel, vagyonnal abban a tudatban gazdálkodik, hogy előbb-utóbb számot kell adnia tevékenységéről. Például: Az egyesület pénzével mindig jól sáfárkodott; Rosszul sáfárkodott a rábízott vagyonnal; stb. Ritkábban azt is jelentheti a sáfárkodik ige,- hogy valaki valamely közösség ügyeit felelősséggel intézi. Például: Tudnunk kell, hogyan sáfárkodnak a választott tisztviselők. Abból, amit most itt elmondtunk, minden bizonnyal kiderül, hogy az ember a tehetségével sáfárkodhat jól vagy rosszul, aszerint, hogy jóra vagy rosszra használja-e. Aki azonban kufárkodik a tehetségével, az egyértelműen rosszat cselekszik, hiába mondja úgy. hogy jól kell kufárkodnia a tehetségével. MAYER JUDIT
