A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-02 / 44. szám
..Hírhedt zenésze a világnak. Bárhová /üss. mindig hű rokon!" — Így köszöntötte Vörösmarty Mihály a „hangok nagy tanárát". Liszt Ferencet. Hogy Vörösmarty e jellemzése mennyire találó, s hogy Liszt Ferenc mennyire „hű rokon", azt éppen mi, itt, Pozsonyban tudjuk igazán értékelni. Már csak Lisztnek városunkhoz kötődő kapcsolatai alapján is. Köztudott ugyanis, hogy a kilencéves csodagyerek — a doborjáni uradalmi intéző. Liszt Ádám és felesége Lager Anna fiacskája — itt, Pozsonyban egy főúri társaság előtt tartotta első önálló koncertjét 1820. november 26-án Esterházy Mihály gróf palotájában. Ott az eseményt hirdető emléktábla a mai Jirásek utcai palota falán. Liszt tudatában volt annak, hogy művészi pályafutásának gyökerei e városban szívták magukba az első életadó nedvet, s még öregkorában is büszkén mondogatta, hogy „Pozsony városának és közönségének örökké hálás maradok, mert itt Pozsonyban dőlt el a sorsom". Mozgalmas életútja során — hű rokonként — dokumentumokkal bizonyítottan, tizenötször fordult meg városunkban. Kezdetben koncertező művészként járt itt, hogy megszólaltassa a „velőket rázó húrokat", majd miután zongorista pályafutását lezárta, karmesterként szimfonikus alkotásainak és oratóriumainak bemutatói alkalmával. Egyik ilyen útjáról pedig azt is tudjuk, hogy a „Szent Erzsébet legendája" cimü oratóriumának gondolata és vázlata is pozsonyi sétáin született meg. Mikor pedig Bayreuthból meghozták a hírt, hogy Liszt Ferenc — európa fogadott gyermeke és országútjaink vándora — örökre lehunyta szemét, megkongatták a városháza híres harangját, mely csak a királyok koronázásakor szólalt meg. Liszt és Pozsony kapcsolata tehát ilyen bensőséges volt, s nem is csoda, hogy már 1873-ban alakult a városban egy klub. mely Liszt Ferenc nevét viselte. Abban az időben készültek ugyanis Budapesten Liszt Ferenc művészi pályája ötvenéves jubileumának ünnepségsorozatára. E rendezvény lázas előkészületeinek kisugárzásaként — az akkori Liszt-hű levéltárs, Batka János kezdeményezésére — került sor a klub megalakítására. Sajnos, Liszt és Batka halálát követő években a klub lassan elsorvadt, és végül meg is szűnt. A gondolat azonban — valahogy úgy, ahogy Verdi Nabuccojában a fogságban sínylődő zsidók éneklik: „Szállj gondolat arany szárnyakon ..." — élt toyább, de ahhoz, hogy újra valósággá válhasson majdnem egy évszázadot kellett várnia, főnixként való megelevenedése pedig a véletlenek egymásrahatásának köszönhető. Történt ugyanis, hogy 1979 áprilisában a Liszt Ferenc Társaság soproni csoportjának tagjai ellátogattak Pozsonyba, hogy a helyszínen ismerkedjenek a történelmi múlttal. Vezetőjük eme városlátogatás során nem is lehetett volna alkalmasabb személy, mint Schleicher László zenetanár, akinél aligha ismeri valaki is jobban városunk és Liszt Ferenc kapcsolatát. A soproniak látva és hallgatva lelkes és a legaprólékosabb részletekbe menő kimerítő magyarázatát, felvetették a pozsonyi Liszt-kultusz ápolásának és továbbvitelének gondolatát. És ez a gondolat Schleicher Lászlónál tényleg termő talajra is talált... Adva volt hát a kezdősebességet jelentő eszmei gondolat, mely beindította a több mint egy évet igénylő szervezési és megvalósítási folyamatot. Hogy ez a szinte szélmalomharc mekkora kitartást és energiát igényelt anno 1979/80-ban, azt aligha kell részletekbe menően ecsetelnem ... De hál’ istennek az előkészítő bizottság szívós munkája nem veszett kárba és eredményeként tényleg megalakult — vagyis inkább újjászületett — a Liszt Ferenc nevét viselő klub, melynek ünnepélyes alakuló gyűlése a Prímáspalota tükörtermében 1980. szeptember 21 -én volt. Kezdetben a klub patrónusa a Csemadök Óvárosi Szervezete volt, majd idővel átszerveződött a Csemadök Ligetfalui Alapszervezetének keretébe, s mai napig is az ő jótékony és nagylelkű pártfogását élvezi. Elnöke, majdpedig örökös diszelnöke dr. Rajter Lajos lett, akitől Szabó Imre orgonamüvész vette át a stafétabotot. Az alapítótagok névsorában a főváros magyar zenebarátainak köréből kereken 80 név szerepel. Ez a tagsági alapsejt — a lelkesedés hullámzásának függvényében, hol emelkedő, hol meg sülylyedö tendenciát mutatva, ma mintegy 250 aktív tagot mondhat magáénak. A klub célja és elsődleges feladata Liszt Ferenc szellemi hagyatékának ápolása és kulturális közkinccsé tétele. Ez a nemes cél a valóságban azt jelenti, hogy rendszeresen, általában havonta klub-délutánok keretében Liszt életét, pályafutását, műveit ismertetik és gyakran élő zene formájában is meghallgatják. Egy másik, de az előbbivel szorosan összefüggő ismeretterjesztő és amellett társadalmi kapcsolatokat is bővítő tevékenysége pedig a „Liszt Ferenc nyomában" címen népszerűvé vált társasutazások, illetve tanulmányutak szervezése olyan helyekre, ahol Liszt Ferenc megfordult, lakott, koncertezett, tanított, vagy ahol szobrot, emléktáblát állítottak a tiszteletére. A klub, melyről eddig a sajtó és a tömegkommunikációs szervek sajnos — tisztelet a kivételnek — tudomást sem vettek, hála a ma már 83 éves Schleicher László töretlen energiájának, szervezési aktivitásának és segítő társai buzgalmának, már teljes 10 éve működik. És mint az a jubileumi matinén — a hajdani várkápolnában lévő koncertteremben 1990. szeptember 23-án rendezték — elhangzott beszámolóból kitűnt, nem is sikertelenül. Nem célom a tartalmas beszámoló minden pontjára kitérni, hiszen erről bőven tájékoztat majd a klub rövidesen megjelenő Évkönyve, de nem hagyhatom említés nélkül azt a tíz tanulmányutat, mely nyomon követte Liszt életútját Szekszárdtól Weimarig, valamint Pécstől Észak-Morvaországig. És mire e sorok napvilágot látnak, a klubtagok végre már szabadon leróhatták kegyeletüket a legszentebb zarándokhelyen, az oly közeli és eddig mégis rettentő távolinak tűnő Doborjánban, ahonnan Liszt elindult, hogy meghódítsa a világot. Az ünnepi matinén a Csemadok nevében Duka Zólyomi Árpád köszöntötte a klubot és adta át a szervezet plakettjét, „Liszt Ferenc magyar barátai" címen pedig a soproni zenetanár. Nagy Alpár — a Klub lelkes pártfogója — tartott gondolatgazdag előadást, melyet zeneszámok foglaltak keretbe. Szabó Imre orgonán működött közre, Gaál Tamás — aki az alakuló gyűlésen mint ifjú pályakezdő pianista szerepelt, ismét megszólaltatta Liszt La campanelláját. Máté Péter Kassáról jött, hogy eljátssza a Mefisztó keringöt, míg Peter Mikuláš a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának élvonalbeli művésze, Gaál Tamás kíséretével ritkán hallható Liszt-dal ihletett tolmácsolásával emelte az ünnepi megemlékezés fényét. És míg ezeket a pompás ifjú művészeket hallgattam és élveztem tolmácsolásukban Liszt zseniális művészetét és közben végignéztem a szépszámú közönségen, akaratlanul is belém nyilallt a tudat, hogy a klub tagjainak sorából éppen a fiatalok hiányoznak, akiknek majd át kéne venniük a stafétabotot ... VARGA JÓZSEF (Fotó: Prand! Sándor) Dr. Schleicher László (középen) G. Szabó Lászlóval és Bordács Erzsébettel beszélget Koszorúzás a Liszt mellszobornál 10
