A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-02 / 44. szám
A Hét 7 kérdése: INTERJÚ DOBOS LÁSZLÓVAL Mécs József: ZBYNÉK PIENTKA MÉG TUD MAGYARUL Lendvay Tibor: MAGYAROK AZ ŐRVIDÉKEN Lovász Attila : A TÁTIKA-ÜGY Dénes György: ADY ÉS E B. LUKÁČ Lovicsek Béla: AZ ISTENFÉLŐ ASSZONY Lapzárta 1990. X. 10. Címlapunkon Méry Gábor felvétele A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mécs József és Ozsvakt Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne š. p., Košice Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. ft) to A közelmúltban többször is olvashattunk. hallhattunk arról, hogy alakul, illetve megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság. Mely szükség hívta életre ? — A Tudományos Társaság megalakítása nem az én ötletem volt, hanem Hulkó Gáboré. Ö volt az, aki az Új Szóban, még az év elején közzétett egy felhívást. Ennek ellenére, mostanában sokat bábáskodom az életrehívása fölött. A történelmi háttért a Pozsonyi Magyarok Értelmiségi Klubja, illetve az 1968 körüli hasonló próbálkozások, illetve a Masaryk Akadémia adja. A nemzetiségi tudósnak úgy is mint embernek, úgy is mint tudósnak és úgy is mint nemzetiséginek vannak kötelességei a társadalommal, a szakterületével, illetve a nemzetével szemben. Ez utóbbi kötelességek közé szerintem négy olyan alapfeladat tartozik, amelyek elvégzésére éppen egy ilyen tudományos társaságon belül nyílik lehetőség. Ez a véleményed az alakuló ülésen is elhangzott. Kérlek, fogalmazd meg olvasóink számára is. mert úgy érzem, ez alkotja majd a tudományos társaság programjának gerincét. — Először is tudnunk kell hányán vagyunk, mire vagyunk képesek. Meg kell állapítani mekkora az a tudós réteg, aki magyar nemzetiségű, milyen ennek a tudós rétegnek az összetétele, azok az emberek, akik alkotják. mire hajlandóak, mit képesek áldozni azért, hogy segítsék a ma induló vagy már dolgozó értelmiségieket vagy fiatalokat. Szeretném, ha bekerülne a köztudatba, hogy vannak tudósaink. Flogy az iskola, amelyből elindultak, magyar iskola volt. Hogy az iskola magyar oktatási nyelve nem gátolta őket abban, hogy tudóssá váljanak. Üzenet lenne ez a kisebbségben élőkhöz: nem szabad kishitünek lenni, az anyanyelven való tanulás ugyanolyan lehetőséget nyújt azoknak, akik tehetségesek, akik hajlandók tanulni, mint ha a többség nyelvén tanul az ember. Ez persze nem zárja ki, és magam is fontosnak tartom, a többség nyelvének ismeretét. A Társaság második feladata: mindent megtenni azért, hogy a már létező, vagy a jövőben kialakuló felsőfokú oktatásnak szakmai segítséget nyújtson. Itt most elsősorban a magyar nyelvű pedagógusképzést említem. A szakmai műhelyek kialakítását azért tartom fontosnak, hogy ne „csak" pedagógusokat neveljünk, hanem az új ismeretek, a tudomány iránt érdeklődő pedagógusokat. Ha elérnénk azt, hogy a képzés folyamán minden jövendő pedagógus belekóstolhasson a tudomány szépségébe, az új keresésének varázsába, úgy azt is elérnénk, hogy a pedagógus beleplántálná diákjaiba az új iránti vágyat, a tudás vágyát és a fölfedezés örömét. Tudósnak az az ember menjen, aki képes megőrizni magában a gyermeki kíváncsiságot. A kisgyerek újra és újra kérdezi, hogy MIÉRT? A felnőtt már csak legyint, elege van a kérdésekből. A gyerek végtelenül kérdezi a miérteket, egészen addig, amíg meg nem érti a választ. Az újat is csak igy lehet fölfedezni. Kérdezni kell a természetet. Ha kérdéseink helyesek, helyes választ kapunk. Minden iskolába induló gyerekben benne él a tudásvágy. A pedagógusokon múlik, képesek-e ezt a kíváncsiságot a gyermekben tovább éltetni. Ha magának a pedagógusnak nem volt a felfedezésből származó öröme, ha ö magában nem keresi a miértekre a feleletet, akkor ezt a felfedezési vágyat nem is tudja átadni tanítványainak. Ezért kell tudományos társaságunknak segíteni az anyanyelvi pedagógusképzést. így képzelem el én a tudományos műhelyeket és nem valami új és költséges, bürokratikus intézmény kialakításában. Interjú dr. BAUER GYŐZŐ gyógyszerkutatóval, a Szlovák és a Cseh-Szlovák Tudományos Akadémia levelező tagjával, i—i Lesz-e és szükséges-e. hogy le- I JT')* gyen valamiféle közvetlen kap' ‘ LJ' csolat a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság tagjai és az egyszerű emberek között? — Igen, lesz. Éppen ez a társaság harmadik feladata: a tudományos ismeretterjesztés. Ha számba vesszük tudósainkat, azt is megtudjuk, kik képesek arra, hogy az általuk művelt terület érdekes felfedezéseit, tudományos ismereteit lefordítsák a mindennapok nyelvére. Szerintem annak idején a Csemadok-klubok ilyen feladattal — a tudományos ismeretterjesztés céljával (is) — indultak. A népfőiskolái mozgalom keretében már nemcsak a fiatalokat, hanem az idősebb generációt is lehetne tanítani. A tudományos társaság negyedik feladatát inkább gyakorlati jellegűnek tartom. Azok, akik már elindultak a tudományos pályán és már elértek valamit, nyújtsanak segítő kezet mindazoknak a kutatni vágyó magyar fiataloknak, akik el akarnak indulni valamely irányba. Ha jön hozzám egy aspiráns, azt is megkérdezem tőle, hogy miért akar aspirantúrát csinálni. Nos, ha részletesen elmagyarázza, hogy szeretne segíteni az emberiségen, akkor általában azt tanácsolom neki, hogy inkább válassza a klinikai munkát. Mert az alapkutatás a magányos farkasként küzdő emberek kutatása. Olyan kérdésre keresi a választ, amelyre nincs már holnap megvalósítható következmény. A tapasztaltabb kutató abban lehet a fiatal segítségére, hogy segít olyan tudományos pályát találni számára, amely az ö jellemének, elképzeléseinek, céljainak a legjobban megfelel. Ha tudok neki egy adott intézetet ajánlani, ha az útmutatásban példa is lehetek, ha azt láthatja. hogy igenis lehet úgy kutatónak lenni, hogy az ember maga is elégedett s vele is elégedettek, ha láthatja a bátorságot, amely A [k§G 7 a Csehszlovákiai Magyar Tudományos ' Társaság szükségességéről és programjáról, a nemzetiségi tudós felelősségéről, a szolgálatról az újra és újra való megújuláshoz szükséges, hogy az ember meri is vállalni az újat. Minden változásnak — annak is, amely most nálunk folyik — az a lényege, hogy mindenkinek meg kell tanulni vállalni az újat. Ezért ennek az egész társaságnak a megalakulása éppen most aktuális. Ebben a programban jelentős he; lyet foglal el az ismeretek továbbadása. a pedagógusképzés. A Jókai Egyetem létrehozásáért több tízezer ember nyúlt a bukszájába. Milyen lesz a tudós társaság és a Simonyi Alapítvány kapcsolata ? — A Simonyi Alapítvány kuratóriuma felkérte ezt a tudományos társaságot, hogy jelöljön valakit soraikba. A Simonyi Alapítvány anyagilag segítené elő egy magyar tanítási nyelvű főiskola illetve egyetem megindulását a mi társaságunk a tanárokat adná. Úgy érzem, nem lesz olyan gyorsan Jókai Egyetem, mint ahogy gondoltuk, a magyar diákok képzését másként is lehet támogatni, nemcsak az egyetem létrehozásával, hanem például ösztöndíjjal segíteni a tanulmányaikat végzőket. Egy-két tehetséges magyar diák támogatásával, a tudományos munkát végzők támogatásával is az ügyet szolgáljuk, ha azok később potenciális oktatói lesznek ennek az egyetemnek. Azt akarjuk, hogy a majdani szakembergárda minél felkészültebb pedagógusokból álljon. A kiválasztásban lehet szerepe a társaságnak. Az alapítvány nemcsak úgy támogathatja az egyetemet, hogy kell mondjuk ötszázezer korona a működtetéshez, hanem úgy is, hogy mivel kevés a majdan ott oktató egyetemi tanár, az ő képzésüket már előre biztosítja. Most Nyitrán folyik a pedagógusképzés. Ott kell olyan erős pedagógusgárdát kiépíteni, hogy egy majdani önállósodáskor ne legyen gond. hogy legyen kinek átmenni Komáromba. Visszatérve a Csehszlovákiai Ma• gyár Tudományos Társasághoz, megtörtént az alakulás, megszámláltuk sorainkat. Volt kit számba venni? — Volt, de a számbavétel folyik tovább. Akik először összejöttünk újabbakat hozunk közénk. Egyre több emberhez jut el a jelentkezési lapunk. Ki lehet tagja ennek a társaságnak? — Minden egyetemet végzett ember, akit két tag ajánl és aki elfogadja a programunkat. A magyar nemzetiség, mint kritérium nem feltétel, nem diszkriminálunk. Mozgalmunk pártsemleges. Egyformán segítségére óhajt lenni minden pártnak és minden mozgalomnak. Miután „megszámláltuk" magunkat, a névsort parlamenti képviselőink rendelkezésére bocsájtjuk, hogy tudják kihez kell szakvéleményért fordulni. És a vállalkozóknak is segítségükre akarunk lenni. Ők is bátran forduljanak hozzánk. Nem fog hasonlítani a Csehszlo. vákiai Magyar Tudományos Társaság az Akadémiához? — Nem. Arra semmi szükség, hogy most egymásnak valamiféle kitüntetéseket adjunk. A SZOLGÁLAT a legfontosabb feladata ennek a társaságnak. Ezek az emberek az itt élő magyarságból nőttek ki. Abból a népcsoportból, amelynek az értelmiségét a háború után-szinte megszüntették. Mostanra kinőtt egy új értelmiség, egy olyan értelmiség, amelynek ma már súlya van vagy súlya lehet és létét az itteni magyar kisebbségnek is köszönheti, hiszen nagyon sokan közülünk magyar iskolába jártak és onnan szívták magukba a tudást, és ezért kötelességük ennek a kisebbségnek visszafizetni azt, amit előlegként kaptak. RSTER MAGDA (Fotó: Prand! Sándor) O
