A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-02 / 44. szám

A „HELSINKI FOLYAMAT”

1975. augusztus 1-jén az európai államok (Albánia kivételével) továbbá az USA és Kanada képviselői Helsinkiben aláírták az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmányát. Több mint két évi tárgyalás után került erre sor; 387 munkanapon 5 ezer javaslatot és tervezetet vitattak meg. Ezzel megindult a napjainkban sokat hangoztatott „Helsinki folyamat".

Az értekezlet és az aláirt Záróokmány egészen új fejezetet nyitott meg az európai államok kapcsolatában. Mindeddig — évszázadokon át napjainkig — a nemzetközi kapcsolatokban a hatalomnak mások rovására való megszerzése vagy megőrzése volt a meghatározó. Annak a hatalomnak, melynek eszköze az erőszak, és amely állandó súrlódásokhoz vezetett. Machiavelli ismert elvei jutottak kifejezésre, a hatalomratörés mint cél, mely szentesíti az eszközt. Ilyen eszköz volt a konfrontáció keresése, és az a kiindulópont, hogy ami előnytelen, rossz egy államnak, illetőleg államszövetségnek (az szükségképpen jó a másiknak, illetőleg fordítva).

A Zárónyilatkozatban lefektetett elvek új értékrendet vezetnek az európai nemzetközi politikába. A konfrontáció hetyett a jövőben a jóindulat irányítja ezt a politikát, a bizalom és megértés, amely az együttműködés alapja.

1) Ezt a Jóindulatot deklarálják már a „Nyilatkozat a résztvevő államok kölcsönös kapcsolatait vezérlő elvekről" bevezető sorai:

„Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten résztvevő államok megerősítve azt a célkitűzésüket, hogy elősegítik egymás között a jobb kapcsolatok kialakulását és biztosítják azokat a feltételeket, amelyek között népeik valódi és tartós békében élhetnek, és biztonságukat nem veszélyezteti semmilyen fenyegetés vagy merénylet;

abban a meggyőződésben, hogy erőfeszítéseket kell tenniük az enyhülés egyszersmind állandó és egyre életerősebb. átfogóbb és egyetemes méretű folyamattá tétele érdekében , továbbá, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet eredményeinek megvalósítása az egyik legnagyobb hozzájárulás lesz e folyamatban ;

úgy vélve, hogy a népek közötti szolidaritás, valamint a résztvevő államoknak az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet fejlesztéséhez és ily módon a múltbeli kapcsolataik jellegéből fakadó szembenállás leküzdéséhez és jobb kölcsönös megértéshez kell, hogy vezessen;

emlékezve közös történelmükre és elismerve, hogy a hagyományaikban és értékeikben meglevő közös elemek segíthetik őket kapcsolataik fejlesztésében, és attól az óhajtól áthatva, hogy teljes mértékben figyelembe véve álláspontjaik és nézeteik sajátosságát és különbségét, felkutassák a bizalmatlanság leküzdése és a bizalom növelése, az őket megosztó problémák megoldása és az emberiség javát szolgáló együttműködés érdekében teendő erőfeszítések egybehangolásának lehetőségeit;

Elismerve, hogy az európai biztonság oszthatatlan, valamint, hogy közös érdekük az együttműködés fejlesztése egész Európában és egymás között, továbbá kifejezve azt a szándékukat, hogy ennek megfelelően erőfeszítéseket tegyenek;

elismerve, hogy az európai béke és biztonság szorosan összefügg az egész világ békéjével és biztonságával, és annak tudatában.

hogy mindegyiküknek hozzá kell járulnia a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához és valamennyi nép alapvető jogainak, gazdasági és társadalmi haladásnak és boldogulásnak előmozdításához;

elfogadták a kővetkezőket;

A Záróokmány itt ráfér a résztvevő államok kölcsönös kapcsolatait vezérlő elvek egyenkénti felsorolására és kifejtésére. Ezek a vezérlő elvek a következők: I. Szuverén egyenlőség, a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartása, II. Tartózkodás az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől, III. A határok sérthetetlensége, IV. Az államok területi épsége, V. A viták békés rendezése, VI. A belügyekbe való be nem avatkozás, VII. Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és meggyőződés szabadságát; Vili. A népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga, IX. Az államok közötti együttműködés, X. A nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése.

Tekintettel arra, hogy az értekezlet elsőrendű célja a háború kiküszöbölése volt az államok kapcsolatában a Záróokmány először is a bizalomerősítő és a biztonságra és a leszerelésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Ezután az együttműködés elveit a gazdaság, a tudomány és a technika, valamint a környezetvédelem területén. Végül az együttműködést humanitárius és egyéb területeken. Az egyes ember szempontjából kétségtelenül az ebben a részben az ún. harmadik csomagban lefektetett elvek a legfontosabbak, mert közvetlenül érinti az emberi kapcsolatokat. Az alapvető emberi jogokat, amelyeket oly sok államban ért meg és korlátoz a hatalom. Főképpen a totalitárius rendszerekben, amint azt a szocialista de

facto kommunista tömb államaiban tapasztalták ezeknek az államoknak a polgárai. Ezek az elvek vonatkoznak: a) a családi kapcsolatokra és a rendszeres találkozáskor családi kötelékek alapján, b) családok újraegyesítésére, c) házasságkötésre különböző államok polgárai között, d) utazásra személyi vagy szakmai okokból, e) az egyéni és csoportos turizmus feltételeinek javítására, f) fiatalok találkozóira, g) a sportra. — Ebben a részben tárgyalja a záróokmány az információ problémáival összefüggő elveket, az információ terjesztésének, hozzáférhetőségének és cseréjének javítását, az együttműködést a tájékoztatás területén, az újságírók munkafeltételeinek javítását. Végül a kulturális együttműködés és csere, továbbá az együttműködés és cserék az oktatások területén kérdéskomplexumát érintő elveket fekteti le a Záróokmány.

A Záróokmány még egy újdonságot foglal magába. Az államok kapcsolatának először veszi figyelembe, hogy az államokat lakó népeket tulajdonképpen nemzetek alkotják. A nemzetközi jog alanyai csak az egyes államok lehetnek, de a határaik között élő „népek" valójában „nemzetek". Olyan nép vagy népek, amelyek a történelem folyamán alakultak ki, tudatában vannak ennek és meg akarják őrizni identitásukat. A nemzetközi jog alanyai csak államok lehetnek, de a határaik között több nemzet élhet. A Záróokmányt aláíró államok legtöbbjében egy nemzet él. Vannak azonban olyan államok is. amelyeknél a történelem úgy hozta, hogy határaik között több nemzet van. Vagy annak következtében, hogy egy hódító állam uralma alá hajtotta őket, vagy megegyezéssel több nemzet társult egy államban, vagy egy nemzet tagjai települtek be egy államba egy más nemzet tagjai közé. Amennyiben a

nemzetek megegyezéssel alkotják közös államukat, nincs probléma együttélésükben, fennmaradásukban. Abban az esetben azonban, amennyiben kényszerűségből, hódítás következtében váltak egy más, államalkotó nemzet államának lakóivá, természetszerűleg ki vannak téve a hódítók hatalmának, elnyomásának. Ezek a nemzeti kisebbségek, amelyeket az európai államok kapcsolatában először vesz figyelembe egy olyan összeurópai értekezlet, amely célul tűzte ki ezeknek az államoknak biztonságát és együttműködését.

Minthogy egyes államok megtagadták ezektől a kisebbségektől még az alapvető emberi jogokat is, a Záróokmány először is a kölcsönös kapcsolatokat érintő elveknél fogalmazza meg a következőt:

A résztvevő államok, melyeknek a területén nemzeti kissebségekhez tartozó személyek élnek, maradéktalanul biztosítják számukra azt a lehetőséget, hogy ténylegesen élhessenek az emberi jogokkal és az alapvető szabadságjogokkal, és ily módon védelmezik a nemzeti kisebbségek törvényes érdekeit ezen a téren."

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Helsinkiben aláírt Záróokmánya csupán kezdete volt egy folyamatnak. Alapföltétele az Európai Háznak, melyet tovább kell építeni, és amelynek fölépítéséhez minden európai állam siet hozzájárulni.

Legutóbb 1986. november 4-töl 1989. január 19-ig jöttek össze Bécsben a Helsinki Záróokmányt az 1975. augusztus 1-jén aláíró államok képviselői. Többek között kritikának vetették alá a meglévő komoly hiányokat az eddig elfogadott megállapodások teljesítésében, és ami a nemzeti kérdést, a nemzeti kisebbségeket illeti — a Helsinkiben aláirt Záróokmány elveihez hűen, és egyes rendelkezések részletes felsorolásában — ilyén megállapodásra jutottak:

„18. A résztvevő államok állandó igyekezetét fordítanak azoknak a rendelkezéseknek a megvalósítására, amelyek a nemzeti kisebbségekre vonatkoznak az értekezlet Záróokmánya és a Madridi Okmány szerint. Elfogadnak minden nélkülözhetetlen törvényes, közigazgatási, bírósági és más rendelkezéseket, és alkalmazkodnak az érvényben lévő nemzetközi előírásokhoz, amelyek kötelezhetik őket a területükön élő nemzeti kisebbségek tagjainak emberi jogaik és szabadságjogaik biztosítására. Tartózkodnak ezen személyek mindennemű diszkriminációjától és elősegítik az ö törvényes érdekeiket és vágyaikat az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok területén.

19. Kialakítják azokat a feltételeket, amelyek elősegítik a területükön élő nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási egyediségét, és védelmezni fogják azt. Tiszteletben tartják azon személyek jogos elvárását, akik ezen kisebbségek tagjai, és biztosítják teljes egyenlőségüket másokkal szemben."

Ä fentiekből kitűnik, hogy ami a nemzeti kisebbségek jogait illeti, már a bécsi értekezleten határozott előrelépés történt. A szlovákiai magyarság joggal elvárja, hogy az elkövetkező és közeledő párizsi értekezleten további megállapodás fogja garantálni jogait. Esetleg olyan intézmények létrehozásában, amelyek — az államokat alkotó „népekben" felismerve a „nemzeteket" — ezeket is elismeri a nemzetközi jog szubjektumainak.

Dr. VÁGVÖLGYI GYÖRGY

Együttműködési

megállapodás

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAROK DEMOKRATIKUS SZÖVETSÉGE ÉS AZ ANYANYELVI KONFERENCIA VÉDNÖKSÉGE KÖZÖTT

A Magyarok Világszövetségének autonóm mozgalma: az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének Szándéknyilatkozata és a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetségének programja értelmében a két fél az alábbi együttműködésben állapodtak meg;

1. A Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége az anyanyelvi kultúra ápolását magára vállalva együttműködésre kéri fel az Anyanyelvi Konferencia Védnökségét az anyanyelv ápolása és fejlesztése kapcsán. Tudományos dolgozók, előadók közvetítését igényli különböző szakmai és tudományos-ismeretterjesztő rendezvényeire az irodalom, a nyelv- és társadalomtudomány, valamint a néprajz terén.

2. Az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének programja szellemében szorosan együttműködik a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetségével, rendezvényeire rendszeresen meghívja a csehszlovákiai magyarság tudományos életének képviselőit, közös tanácskozásokat tart a magyarság tudatának megtartása és fejlesztése érdekében, a közös cselekvési formák kialakítása céljával.

Ez a megállapodás a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége Országos Választmánya Vezetőségének 1990. április 27-i határozata és az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének 1990. augusztus 1 -jei döntése értelmében született. A szerződő felek e megállapodás értelmében rendszeresen pontosítják az együttműködés tartalmát.

Kassa 1990. október 13.

POMOGATS BELA Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége

SIDÓ ZOLTÁN a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége