A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-26 / 43. szám
De Stockholmban nemcsak a közúti forgalmat, hanem az emberek viselkedését is általában higgadtság és nem túlzottan szivélyeskedő, de kifogástalan udvariasság jellemzi. A rendkívül tágas és a vásárlók kényelmét messzemenően kiszolgáló áruházak is arra vallanak, hogy a lakosság széles rétegei huzamos ideje jólétben élnek. Köztudott, hogy ezt az országot évszázadok óta elkerülték a háborúk, a társadalmi földrengések, s ez Svédországban lépten-nyomon érzékelhető. A jobbára csak minőségi árut kínáló üzletekben a vevő általában mindig megkapja azt, amit éppen venni akar s ez tükröződik a fogyasztók magatartásában. Vásárlás közben a vevők nem sietnek, higgadtan válogatnak, latolgatnak, az eladók pedig kínálnak, tanácsolnak. A kiegyensúlyozottság itt az élet szinte minden területére jellemző. Ez bizonyára az említett történelmi és társadalmi tényezőkön kívül a svédek mentalitásából is ered. Egy Skandináviáról szóló útikönyvben olvastam a svédekről a következőt: „...rendkívül fejlett a realitás iránti érzékük. A norvégekhez viszonyítva kevesebb közöttük a híres művész, de több a tudós és a neves kutató." Svédország 449 ezer négyzetkilométernyi területén nyolc és fél millió lakos él. Többségük a déli területeken, bár az ország lakóinak egyötöde élhetne a sarkköri területen, erre viszont még az állam rendkívül vonzó támogatása sem tudja az embereket rávenni. Ennek egyik fő oka a télen hetven napig tartó sötétség, amely sokaknál depressziót vált ki. Svédországban a nyugdíjkorhatár ugyan 65 év, de az ezt betöltő fizetése teljes összegének megfelelő nyugdíjat élvez. Nagyon előnyös a betegbiztosítás is, valamint messzemenően humánus az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerültek támogatása. A nagyvonalú szociális támogatások forrását részben a rendkívül magas adók nyújtják, amelyek főleg a gazdag réteget érintik érzékenyen. A közép-európaiak tudatában Svédország a jómód és a demokrácia megtestesítője. Ez valóban így is van, bár a világgazdaságban tapasztalható hullámzásoktól Svédország sem mentesül. Ennek következtében az utóbbi években növekedik a munkanélküliség és a kormányzat mérlegeli az adók csökkentését a beruházási kedv növelése érdekében. Az élet nehézségei a svédeket sem kímélik, bár ez kívülről nézve viszonylagos . .. LŐRINC KATÓ Kísérőnk később elmondta, hogy a vörösbarna szín hagyománya a távoli múltba nyúlik vissza, amikor Svédországban sok rézbánya volt és a bányászok megkapták a kitermelt réz salakját, s ebből építettek házat. Ma már a vidéki házak többnyire fából készülnek, de ezeket mindmáig a rézsalak színére festik vagy pácolják. Kísérőnktől azt is megtudtuk, hogy a fjordokmenti nyaralókban lakik az év tavaszi és nyári hónapjaiban Stockholm lakosainak több mint fele. Saját motorcsónakjukon jutnak a városba, ahol — mint később láttam is — hatalmas csónakkikötő áll rendelkezésükre, melyhez a parton ugyancsak tágas parkoló tartozik. A naponta beutazók éjszakára itt hagyják kocsijukat, hogy reggel beérve könnyen eljussanak munkahelyükre. A közlekedés ebben a tizenhárom szigeten épült metropolisban zökkenőmentes. Ottlétem idején nem láttam egyetlen zsúfolt autóbuszt sem. A város szigeteit számtalan híd köti össze, s ez egyszerűsíti a közúti forgalom lebonyolítását. Az autók a városközpont széles útjain mindkét oldalon három, sőt négy sávban haladnak. Ami a közlekedésben meglepett az, hogy szinte teljesen zajtalan. A gyalogos-átjáróknál hibátlanul működő jelzőberendezés segítségével a járókelő gombnyomással állíthatja meg az autók özönét, miközben nincs koccanás, fékcsikorgás sem hallható. — Bár nálunk is így működnének ezek a rendszerek — sóhajtottam fel magamban, amikor egy svéd nő nyomában így haladtam át Stockholm legforgalmasabb utcáján. Ebben a városban a legnagyobb csúcsforgalom idején sem hallottam ideges tülkölést. Higgadtság és fegyelmezettség jellemzi a stockholmi közlekedést. 17
