A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-26 / 43. szám
Mihályi Molnár László: SZEPSI - ŐRHELY A BÓDVA VÖLGYÉBEN Zalabai Zsigmondi KÖNYVEIBEN ÉL A NEMZETISÉG GÖRFÖL JENŐ: HALOTTAK NAPJA Zs. Nagy Lajos: ŐRTORONY Csáky Pál: AZ UNIFORMIS LÁTOGATÁSA Fister Magda : ELLOPTÁK A NEVEZETES KERÉKPÁRT ELŐTTÜNK A NOVEMBER Lapzárta: 1990. X. 3. Címlapunkon M. Borský felvétele A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mécs József és Ozsvald Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne š. p., Košice Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Kezdjem a bemutatással. Ne- 4 gyedikes gimnazista vagy és ’ az Alexander Markušról elnevezett matematikai gimnáziumban tanulsz. Az idén lehetőséged nyílt arra. hogy az Egyesült Államokban részt vegyél egy tanulmányi úton. Hogyan kerültél ki? — Meghívók érkeztek a néhai keleti blokk országaiba, mégpedig 16—18 éves középiskolások számára. A cseh és a szlovák oktatásügyi tárcára bízták a meghívók elosztását s így iskolánkba, egy matematika szakosításé gimnáziumba is érkezett kettő. Az igazgatóság közölte a diákokkal, hogy van egy lehetőség önálló tanulmányi tevékenységre Washingtonban és a válogatást bizonyos feltételekhez kötötte. Jelentkeztem. Egy attraktív kiutazáshoz bi. zonyára kemények voltak a ‘ feltételek. Milyen követelményeknek kellett megfelelni? — Alapvető követelmény volt legalább a középszintű angol tudás, valamint egy olyan érdeklődési kör, amelyet a meghívó határozott meg. Választhattunk kvantummechanikából, számítástechnikai sztereometriából és számítástechnikai grafikából. Engem a kvantummechanika vonzott. Hozzátenném, hogy a jelentkezés időpontjában még úgy alakult a helyzet, hogy az útiköltséget szüléinknek kellett volna vállalniuk. Telefonáltam haza, a szülők beleegyezése megvolt, ehhez jött az osztályfőnök és az igazgató értékelése és következett a rohangálás. Bizonyára ismert tény, hogy egy-egy amerikai vízum elintézése hetekbe kerül, az indulástól öt nap választott el. Csodálatos sebességgel készült el a szolgálati útlevél és két nap alatt az amerikai vízum. Ez egyszer egy csehszlovák intézményt dicsérhetünk — az Oktatásügyi Minisztérium Külföldi Kapcsolatokkal Foglalkozó Osztálya vállalta a szervezést. Mint később kiderült, sikerült elintézni azt is, hogy útiköltségünket (közel 22 ezer koronát) az említett intézmény vállalja. Eljött a nagy nap. június vé. gén elindultál az Amerikai ' Egyesült Államokba. — 9 órás repülőút után érkeztünk New York-ba, a Kennedy repülőtérre. Onnan a Panam légitársaság gépével Washingtonba röpültünk. Az amerikai főváros Georgetown Egyetemén vártak ránk. Tanulmányi utunkat a Center for Excellent in Education szervezte, anyagilag a RECEA Science Institution támogatta. Megkaptuk a szobánkat a hozzávaló felszereléssel, postaládáv/ál, könyvtári belépővel és mindjárt az első napon megismerkedtünk azokkal az emberekkel, akik hat héten át csak velünk törődtek. Minden középiskolásnak volt ún. „mentora", egy tapasztalt, nagy tudású tanár vagy tudós, aki a tanulmányaink fölött tartotta védő és segítő kezét, akihez bármilyen problémával fordulhattunk és akinek naponta beszámoltunk arról, mit tanultunk, mit jegyzeteltünk, mit viszünk magunkkal haza (no nem a táskában, hanem a fejünkben). Interjú PETER SALZMAN gimnazistával Hogyan folyt a tulajdonképpe. ni tanulás? * — Nagyon egyszerűen. Ekkora önállósággal még életemben nem találkoztam. Egész nap a georgetowni könyvtárban tartózkodtunk, ahol az általunk választott terület irodalmát tanulmányoztuk és tanultunk a mentor segítségével. Ez volt az effektivebb, de egyben a kevésbé vonzó része a munkának. Esténkét viszont csodálatos előadásokat hallhattunk. Nem tudtam rájönni, mire jó az, hogy egy sor nagyon szűk körű problémáról adtak elő kiváló szakemberek, csak később jöttem rá, hogy az általunk választott szűk terület tanulmányozása mellett áldásos, ha nagyon sok területről szerzünk, hozzáteszem angolul, alapvető információkat. Amikor az előadók névsorát először -láttam, majdnem elszédültem. A NASA jelenlegi elnöke adott elő a világ védelmi rendszereiről és a változó Európa biztonsági rendszereiről. Michael Jordan, a Pepsi vállalat vezérigazgatója a gyártási programról beszélt. Előadást hallgathattunk arról, hogyan mérik az aerodinamikát a Tour de France versenyen, valamint arról, hogy a jelenlegi golflabdákat miért pontosan úgy gyártják, ahogy. Meglepetés volt számomra, hogy egy matematikusokat képező központban hallgattam meg egy biológus angol nyelvű elöadsát a verebek nemi életéröl. Előadóink közt volt továbbá a román konzul, á csehszlovák konzul, sokat hallottunk a szovjetunióbeli átala[}d@G ť* M&ct&e. egy amerikai útról, valamint arról, mit lehet megtanulni hat hét alatt. kulásról, a kelet-európai helyzetről, vitatkoztunk a közel-keleti válságról, Izrael gondjairól és a német egyesítésről. Érdekes volt hallani arról, milyen kutatások folynak az élet meghosszabbítása érdekében. A bőség zavarával küzdöttünk. Mi az, amit matematikából . kaptál? ’ — Érdekes módon, nem a matematika volt az, amiben sokat fejlődtem volna. Végülis olyan dolgokat tanultam, amelyekkel itthon már találkoztam, ott csak annyival volt érdekesebb, hogy bővebben és egy nagyon jól felszerelt intézményben tanulhattam. Amiben viszont sokat fejlődtem, az az angol és azt hiszem az egész tanulmányi úton ezen volt a fö hangsúly. Hat hét alatt itthoni alapokkal nagyot lehet fejlődni akár egy tudományos szakterminológiában, akár a köznyelvben. A kiegészítő előadások témái pedig olyanok voltak, amelyekhez itthon nem tudnék hozzáférni és bár nem voltak szoros összefüggésben a „kutatási területünkkel", megtudhattam, hogy az amerikaiak komolyan veszik az egyetemes műveltségek, az „universitas" fogalmát. Köznyelvben hogyan fejlőd. hettél, ha egész nap dóig ózta’ tok? — Nem kell azért sajnálni minket. Volt időnk arra, hogy körülnézzünk Washingtonbam, elvégre soha vissza nem térő alkalom a Fehér Háztól húsz percre lakni. Pl. a McDonaldnál reggeliztünk, sokat csavarogtunk a városban és napidijunk (40 dollár) elég volt arra, hogy mozoghassunk. Utolsó kérdésem: Azt mond, tad. hogy a volt keleti blokk ' országaiból érkeztek diákok. Kivel találkoztál? — Az egész tanfolyamon hetvenkét diák vett részt. Négyen voltunk Csehszlovákiából — ebből ketten Szlovákiából — két diák érkezett Magyarországról, kettő Romániából, hárman Lengyelországból. Ezenkívül lehetőséget kapott két szingapúri diák, ketten érkeztek Olaszországból és hárman Mexikóból. A többiek Egyesült Államok-beli diákok voltak, akik viszont nem csak a hathetes tanfolyamon vettek részt. Remélem a jövő évben több európai diák vesz majd részt ezen a tanulmányi úton, mert valóban olyan dolgokban lettünk jobbak, amelyekben itthon nem lett volna lehetőségünk. A tudáson kívül pedig főleg egy munkastílust, kutatási stílust is láthattunk, sőt, gyakorolhattunk, és ha nem is egy átfogó képet kaptunk Amerikáról, legalább láthattuk a „korlátlan lehetőségek országát". Szöveg és fotó: LOVÁSZ ATTILA 2
