A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-26 / 43. szám
A mi politikánk: a megmaradás politikája ■- ........................................................ ......— ■ t ■■■ ................. .....................■ ■■ WMM — . ü........................... Beszélgetés Sidó Zoltánnal, a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége elnökével — Elnök úr, az áprilisi rendkívüli közgyűlés és a jövő év áprilisi rendes közgyűlés félidejéhez érkézéit a Csemadok. Őszi összejövetelét tartja a szervezet Országos Választmánya. Azt is mondhatnám — utánozva a politikai színtéren előszeretettel használt megfogalmazásokat —, hogy első komoly számvetését készíti a „kisebbségi ellenállás" országos testületé. Mivel állnak most a tagság és kisebbségünk elé ? — A rendkívüli országos közgyűlés programjának megvalósítása során lényeges strukturális változásokra került sor szervezetünkben. Ennek két fő vonulata volt. A Csemadok nyílt, demokratikus, alulról építkező szervezetté vált, olyanná, amelyben nincs helye a demokratikus centralizmusnak. Társadalmi igényekből kiindulva építkezik, ezért jöttek létre az önálló társulások, amelyek munkájukkal a Csemadok küldetését teljesítik ki, annak tevékenységét erősítik és teszik árnyaltabbá. Októberig megalakult a néprajzi, a nyelvi, az irodalmi, a tudományos társaság, az amatőr színjátszók társulása. A Csemadok es e társaságok viszonya esetében most már fordított az alapállás, mint korában a kultúra említett területein volt. A társaságok önálló jogi személyek, saját maguk dolgozzák ki feladataikat, tennivalóikat, maguk választják meg saját ügyintézőjüket, de kollektiv tagságot vállalnak a Csemadokban, ezért az Országos Választmány titkársága alkalmazza és fizeti ezt az ügyintézőt. S társulások természetesen javaslatot tesznek az országos rendezvényekre és azok programjára, mivel ők a társadalmi igény közvetlen ismerői és tolmácsolói. — Vagyis további alkalmazottak kerülnek a Csemadok apparátusába, pedig már eddig is sok szó érte a ház elejét, hogy... — Nem jelent további alkalmazottakat. A szervezet átalakításának másik fő vonala éppen az apparátus átalakítása volt. Az Országos Választmány többé már nem irányitó és ellenőrző szerv, hanem programalkotó és koordinációs testület. Ennek következtében nincsenek többé osztályok a titkárságon. A más feladatrendszer, a más hangsúlyok más megközelítést kívánnak. Együttműködést, módszertani segítséget, tanácsadást és természetesen: kapcsolattartást. A Csemadoknak jelenleg — minden hiedelemmel ellentétben — 96 alkalmazottja van, ebbe beletartozik az összes járási választmányunk minden alkalmazottja, a Hét c. hetilap munkatársai, a takarítónőink és a gépkocsivezetőink is. És természetesen: a társulások titkári-ügyvivői. Ez az átalakítás egyébként összhangban van az országos igyekezettel, a parlamenti demokráciára való törekvéssel, mert a Csemadok mint független társadalmi szervezet a szlovákiai magyar társadalmi és kulturális életben kíván fontos szerepet betölteni. — Konkréten mit jelent az, hogy fontos? — Fenntartói vagyunk a szlovákiai magyar amatőr kulturális csoportoknak, rajtunk, a mi munkánkon is múlik az ö munkájuk. Azután sok a teendő, a közművelődés terén. A népfőiskolák megszervezésével megasabb szintre kívánjuk emelni a szlovákiai magyar közművelődést, hogy meg tudjon felelni a változó igényeknek. Érsekújvárban például már kidolgozták a konkrét tervet is, a népfőiskola előadásai foglalkoznak majd az önkormányzati gazdálkodással és vállalkozási lehetőségekkel; a kistelepülések népességmegtartó erejének növelésével és fejlesztési programjaival, a magánszemélyek gazdálkodással kapcsolatos kérdéseivel, a személyi jövedelemadóval, tehát csupa fontos és hasznos dologgal, amelynek ismeretére mindenkinek nagy szüksége lesz. A helyi adottságoktól függően másutt más témákat ismertethetnek, vitathatnak meg az emberek, hisz mindenki maga tudja, melyek a legégetőbb kérdések közvetlen környezetében. — Ez azt jelenti, hogy a Csemadok teljesen lemond a politikáról? — A napi politikáról igen. De vannak a kultúra, a közművelődés terén olyan kérdések, amelyeknek politikai aspektusai is akadnak. A nemzetiségi oktatásügyet például továbbra is figyelemmel kisérjük és saját ügyünknek is tartjuk; a kultúrával kapcsolatos politikai állásfoglalások elöl sem térhetünk ki, mert azok bennünket elevenen érintenek. Nem indegy számunkra, hogyan dől el a nyelvtörvény körüli vita. A parlamentben ezeket ugyan a pártok és a politikai mozgalmak intézik, de mi is eljuttatjuk véleményünket a kormányhoz. A mi politikánk: a megmaradás politikája. Kapcsolatban vagyunk a pártokkal és politikai mozgalmakkal, velük is tudatjuk állásfoglalásunkat egy-egy kérdésben. Legutóbb ilyen volt a szlovákiai magyar sajtó helyzete. Foglalkozott vele az Országos Választmány vezetősége, elemzést dolgoztunk ki szeptemberben megvitattuk, mit tehetnénk, hogy lapjaink megmaradjanak. Ezúton is cáfolni szeretném azt a kósza hírt, hogy a Csemadok meg kívánja kaparintani a szlovákiai magyar médiákat. A Csemadok megmenteni akarta őket, és ez nagy különbség! Öt lapról volt szó, a Smena kiadóvállalat által megjelentetett Kis Építőről, Tábortűzről és Ifiről, a Živena által megszüntetendő Nőről, valamint a Hétről. Azt javasoltuk Ján Čamogurskýnak, a szlovák kormány első alelnökének, hogy ha az említett kiadók lemondanak e lapokról, de az állam továbbra is támogatni kívánja legalább a gyermeklapokat és az ifjúsági lapot, a Csemadok kiadóvállalata biztosítani fogja további kiadásukat: Legfrissebb értesüléseink szerint azonban erre nem lesz szükség, mert a Smena részvénytársasággá alakul át, és a szlovák gyermek- és ifjúsági lapok mellett ki akarja adni a magyarokat is. Ezt jó döntésnek tartjuk, örülünk neki. Kiadónk pedig januártól szövetségünk lapját adja majd ki, s olyan kiadói tevékenységet folytat, amely jasznára válik a szlovákiai magyar társadalmi és kulturális életnek. — Kósza híreket említett az előbb, térjünk ki hát más vádakra is! Igaz, hogy a Csemadok összefolyt az Együttélés Politikai Mozgalommal, hogy a kettő majdnem ugyanaz? Vagy mi a helyzet? S mi változott azóta, a Csemadok és a magyar politikai mozgalmak viszonyában azóta, hogy a parlamenti változások lezajlottak ? ' — Kezdetben egyetlen politikai mozgalmunk volt, a Független Magyar Kezdeményezés. Azok a Csemadok-tagok, akik többet akartak, a politikai színtéren is szerettek volna elérni valamit, elkezdték szervezni kinn vidéken is az FMK alapszervezeteit. Csakhogy az FMK vezetése akkor — ki tudja miért, milyen politikai megfontolásból vagy milyen nyomásra — nyíltan támadni kezdte a Csemadokot, amelynek azért a múltban is volt néhány, a nemzetiség szempontjából fontos kiállása, s amely sok hibája mellett azért kisebbségünk megmaradását is szolgálta — így sokan elfordultak tőle, s inkább az Együttélés mozgalomhoz sorakoztak fel. A parlamenti választásokig nem nagyon tudtunk szót érteni az FMK vezetőivel, nem elsősorban a mi hibánkból, így aztán az a vád, hogy a Csemadok az Együttélést támogatta, még igaznak is tűnhet. Végtére is nehéz lenne arra adni a voksomat, aki meghallgatni sem hajlandó. Az Együttéléssel és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal ilyen gondjaink nem voltak. Ök elismerték, hogy egy demokratikus berendezkedésű országban létjogosultsága és fontos szerepe van egy-egy társadalmi mozgalomnak, szervezetnek, és hogy nekünk is lehetnek igényeink, elvárásaink. Gönz Árpád magyar köztársasági elnök látogatását követően azonban megtört a jég. Tóth Károly és Hunčik Péter maguk jelentkeztek nálunk, hogy szeretnének elbeszélgetni velünk, szeretnék tartani a kapcsolatot a Csemadokkal. Mi független szervezet vagyunk, örültünk ennek a közeledésnek, viszonyunk azóta javult, gyakran találkozunk. Azt gondolom, ez igy van rendjén. A politikai életben különböző irányzatok, pártok vannak, de egy nemzeti kisebbség szempontjából vannak olyan kérdések, amelyekben pártállástól függetlenül ugyanazt kell képviselnünk, hogy megmaradjunk. És hát több-kevesebb időre mindenkinek szüksége volt és van, hogy higgadt, józan álláspontot, módszereket alakítson ki. — Most újabb választások előtt áll az ország nemsokára kialakulnak a helyi önkormányzatok. Az országban területi átrendezés várható, megszűnnek a jelenlegi járások, új gócpontok alakulnak ki. Hogyan érinti ez a Csemadokot ? — Szervezetünk az 1960-as területi és közigazgatási átrendezést sem érvényesítette teljes egészében, úgy gondolom hát, hogy az áprilisi közgyűlés is hasonló álláspontra helyezkedik majd. A Csemadok a múltban nem követte a faluösszevonásokat, s úgy látom, jól tette, mert a kisközösségek társadalmi és kulturális megtartóerejét nem integrálta. Milyen régóta nincs már például Tejfalu vagy Párkánynána, holott mindkét helyen jól működő és önálló alapszervezetünk van. A Csemadokban biztosan nem lesz rögtön átszervezés, legfeljebb ott, ahol az új területi feltételek közt jobban dolgozhatnak majd. Most a Nagykürtösi járásra gondolok, ahol nincs város, nincs egy magyar középiskola sem, ha ott a régi közigazgatási egységek vísszaállnak, biztosan jobb lesz szervezetünk szempontjából is. — És mi lesz a járási választmányok alkalmazottainak a sorsa ? — A járási választmányokra azért és addig van szükség, amíg az alapszervezetek ennek szükségét érzik. Ezek területi koordináló és programalkotó szervek, a sorsukról nem dönt az Országos Választmány, sem annak titkársága. Javaslatok ezekkel kapcsolatosan születhetnek akár most, évzárókon és járási konferenciákon is, amelyek tisztújító és értékelő összejövetelek lesznek, s feltételezem, hogy valós képet adnak majd a Csemadok munkájáról és reális programot tűznek ki a jövőre nézve. — A legkínosabb kérdést se kerüljük meg: honnan lesz pénz a szervezet munkájához, fenntartásához? Már idén is csökkentett állami támogatást kap a Csemadok; jövőre talán még hatmillió sem jut neki az államkasszából. A többségi közhangulat olyan, hogy a legharsányabbak talán még a szervezetet is betiltatnák nemhogy állami dotációt szavaznának meg neki. — Igaz, hogy csökken az állami támogatás, de amíg az állam a cseh és a szlovák kulturális és társadalmi szervezeteket dotálja, addig dotálnia kell a nemzeti kisebbségek szervezeteit is. Amellett azonban magunknak is pénzt kell teremtenünk. Április óta működik szervezetünk vállalata, a Csemart, amelynek, koncertirodája, boltjai vannak, képzőművészeti és népművészeti munkákat árul, könyvet, újságokat. Ezt tovább kell fejlesztenünk. Novemberben kezdi meg tevékenységét a kiadóvállalatunk. E két gazdasági vállalkozás hivatott biztosítani az anyagiakat legalább oly mértékben, ahogy az állami támogatás csökken. A jövőben pedig számítunk a mecénásokra, a szponzorokra is, meg adományokra, hogy országos rendezvényeinket továbbra is meg tudjuk tartani. A fejlődés mostani stádiumában ugyanis a szlovákiai magyar élet lenne szegényebb nélkülük. — B kell még mondanom: mi itt folyton az amatőr kultúrát emlegettük, fjedig az országos kultúrpolitika arra enged következtem', hogy az hovatovább önkormányzati kérdéssé válik, s amiről legfelsőbb szinten is születnek majd döntések, az a profi művészet lesz. Sokat gondolkodom azon, mi vár még reánk, ki vállalhatná fel sorsunk feltérképezését, mi adhatna biztatást a jövőre nézve, ami egyre inkább úgy fest, hogy a profik világa lesz. A különböző társaságok és társulások létrehozása során nem gondoltak arra, hogy lerakják egy szlovákiai magyarságkutató intézet alapjait? — A tudományos társaságnak van egy ilyen rejtett szándéka: létrehozni egy kislétszámú munkaközösséget. Ehhez azonban meg kell szervezni előbb a tudományosságot magát. Kell hozzá megfelelő társadalmi légkör, ám remélem, elöbb-utóbb az is kialakul. Társadalmi megrendelés — vagyis igény — van rá, de szükség lesz hozzá anyagi bázisra is, az pedig most még nem hozható létre, mert a gazdasági és törvényes feltételei sincsenek meg. N. GYURKOVITS RÓZA o
