A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-19 / 42. szám
t Kántor Mária: TÁBOR — CSALÁDIAS HANGULATBAN Mács József: SZOMORÚ MÚLT, MINISZTERHELYETTES ÚR! A 60 ÉVES DOBOS LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE Zalabai Zsigmond: AKIKÉRT A HARANG SZÓL (Emlékműavatás Ipofypásztón) Lőrincz Kató: SVÉDORSZÁGI BENYOMÁSOK M. Young: TÉVEDNI EMBERI DOLOG (bűnügyi történet) Lapzárta: 1990. IX. 26. Címlapunkon Krá/ S. Klára kollázsa A Csemadok képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 81 5 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Mács József és Ozsvald Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral S. Klára Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne š. p.. Košice Előfizetési dij egész évre 1 56,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Egyike vagy azoknak a csehszlo. vákiai magyar értelmiségieknek. ' akik az elmúlt két-három évtizedben Magyarországra települtek át. Most elsősorban az érdekelne, mit jelentett számodra ez a változás? — Ma már én is úgy érzem, hogy otthonról haza jöttem, de akkor, 1976-ban, amikor hontalansági igazolványommal a zsebemben, alig másfélszáz-kétszáz kilométerre szüleimtől, gyermekkorom odahagyott színhelyeitől áttelepültem, jóval bizonytalanabb voltam. A lelkifurdalások, kételyek, azóta feloldódtak a munkában, az otthoniakkal való kapcsolattartás legkülönbözőbb tennivalóiban. Olykor már-már úgy érzem, hogy jómagam már megvalósítottam, egy-két határ vonatkozásában a határok nélküli Közép-Európát. Kezdettől fogva a Történettudo. mányi Intézetben dolgozol, évek óta tevékenyen részt veszel a Csehszlovák—Magyar Történelmi Vegyesbizottság munkájában. Mondanál pár szót erről a munkáról? — Áttelepülésem után a budapesti Történettudományi Intézetben működő, csehszlovák akadémiai kutatócsoport ügyintézője lettem. Ez azután hosszú távon állandósította kétlakiságomat, egyszersmind tudatosította bennem a tennivalókat. Azokból pedig hál'istennek mindig bőséggel akadt. Az 1867 — 1918 közötti magyarországi nemzetiségi politika kérdéseinek vizsgálata jelenti a fő kutatási területemet, de Nagymoráviától a legutóbbi csehszlovákiai pártosodás legújabb fejleményéig terjedően sok mindennel foglalkoztam már. A történész vegyesbizottság magyar tagozatának titkáraként Hungaro-Bohemico-Slovaca címmel egy kiadványsorozatot indítottam. most készül a negyedik és ötödik kötetük. A vegyesbizottságban egyébiránt szerencsére mindig megvolt a készség, hogy a rázós ügyekkel foglalkozzunk : a magyar történeti családnevek és földrajzi nevek szlovákiai használatát, a magyarországi szlovákok helyzetét, a nemzetiségi politika történeti vonatkozásait éppúgy napirendre tűztük az elmúlt években, mint a történelemtankönyvek ügyét vagy a levéltári kutatások feltételeinek biztosítását. A csehszlovák—magyar kapcsola. tok szélesebb értelemben vett ré' giónk. Közép-Európa kérdéskomplexumához tartozók is. A múlt évben megalakult magyarországi Közép- Európai Kulturális Egyesület tevékenységéből szintén kiveszed a részed. . . — Hanák Péter profeszor úrnak, az egyesület elnökének felkérésére a klubszerűén, minden tagsági kötöttség nélkül működő egyesület rendezvényeit szervezem, és a csehországi, illetve szlovákiai kapcsolatokat igyekszem összefogni. 1989. december 1 -jén a „szelíd forradalom" budapesti bemutatkozása és az ez évi május 10-i magyar—cseh—szlovák értelmiségi találkozó a legsikeresebb rendezvényeink közé tartoznak. Novemberben megalakult a prágai Közép-Európai Tudós Társaság, Varsóban ez'év tavaszán jött létre testvéregyesületünk, s várhatóan még ebben az évben elindul a krakkói, pozsonyi és zágrábi klubok szerveződése is. A közép-európai régió hetvenéves szétziláltsága máról holnapra aligha számolható fel. Éppen ezért az összetartozás tudatának ébresztgetése, a nacionalista korlátoltságok visszaszorítása, a kisebbségek jogainak — mint a demokrácia fokmérőjének és arkhimédészi pontjának — tudatosítása, a régió Nyugat-Európához való együttes felzárkózásának szorgalmazása, egymás kulturális értékeinek megismerése — ilyen és ehhez hasonló célok szerepelnek a magyarországi egyesület alapító nyilatkozatában. Interjú dr. SZARKA LÁSZLÓ történésszel, az MTA Történelemtudományi Intézetének munkatársával Szerkesztőként jegyzet egy ki. sebbségtudományi szemlét, mely * mindenekelőtt — de nem kizárólagosan — a szlovákiai magyarság múltjával. jelenével és jövőjével kíván foglalkozni. korántsem csak a történetírás szemszögéből. Sokan tudják, hogy a Régióról beszélek, de kevesen ismerik a folyóiratot. .. — Tóth László, a zajos Szerdahelyröl az Emkével szembeni csöndes pesti magányába visszavonult költő-szerkesztő hazánkfia lelkesített fel bennünket az ötlettel, miszerint egy kisebbségtudományi folyóirattal talán mégegyszer megválthatjuk a világot. Az időközben szektává zsugorodott szerkesztőgárda tisztességgel összeállította az első évfolyam négy könyvterjedelmü számát és elszántan készül a folytatásra. Az elmúlt másfél év alatt sok önfeláldozás, késhegyig menő vita árán megszületett egy lap, amely nemcsak a csehszlovákiai, hanem az egész magyar lapstruktúrából hiányzott. Most éppen az ebből adódó következtetéseket próbáljuk levonni és szembenézni azzal a ténnyel, hogy igazi tudományos közélet, intézményi háttér nélkül aligha várható el a csehszlovákiai magyar értelmiségiektől, hogy a lapot folyamatosan színvonalas tanulmányokkal ostromolják, sőt az egyre nyomasztóbb itthoni pénztelenség miatt a lap önköltségét megközelítő áron Szlovákiában megvásárolni is csak kevesen tudják, akarják. De aligha létezne ma a Regio, ha az ilyen és ehhez hasonló dilemmák elől meghátráltunk volna; most is fáradságot nem kiméivé, keressük a mindenki számára kedvező szerkesztési és terjesztési megoldásokat. Abban bízunk például, hogy a Madách és a Csemart segítségével kedvezményes áron az itthoni terjesztés gondja gyorsan megoldódik. ■á CoSG Ť* * h&a&e. Azt hiszem, nemcsak szakmabeli, eket érdeklő esemény volt a világ * magyar történészeinek augusztusi kongresszusa, melyre Budapesten került sor. Itt alakult meg a Magyar Történészek Világszövetsége, amelynek titkára lettél. Milyen célok és feladatok hívták életre ezt a szövetséget? — Az idén Mátyás király uralkodásának, valamint az 1956. évi magyarországi forradalomnak a történeti kérdései voltak napiren den. Ezt egészítette ki a kisebbségi magyar történelemirás helyzetét és feladatait felmérő vítadélelött, amelyen először sikerült a szlovákiai, romániai, vajdasági, kárpátaljai és burgerjandi magyar történészek számára közös fórumot teremtenünk. A találkozón megalakított történészszövetség közös célja a magyarországi, szomszédországi, nyugat-európai és tengerentúli magyar történészek kölcsönös tájékoztatásának, egymás közötti kapcsolatainak koordinálása és szakmai kapcsolattartás egyes formáinak támogatása. Kizárólag gyakorlati tennivalók hívták tehát életre ezt a szövetséget, amelynek működéséhez elengedhetetlen a már létező regionális, országos magyar történeti egyesületek, szervezetek segítő közreműködése. Ami a feladatokon túlmenően a szövetség létjogosultságát minden vitán felül helyezi, az véleményem szerint a 15 milliós magyar nemzet közös történeti hagyományainak, nemzeti történelmének a nyelvi közösséghez fogható összetartó szerepe, ennek a történeti közösségtudatnak a történettudomány eszközeivel való ápolásában, kritikai megújításában, korszerűsítésében lehetne talán megjelölni a világ sok táján élő magyar történésztársadalom összefogásának valódi értelmét. Már-már közhelyszámba megy. . hogy a csehszlovák—magyar kap' csőlátókat a múltból örökölt problémák terhelik. Véleményed szerint miképp lehetne ezen változtatni? — Sohasem éreztem igazán a történetírás számára programértékűnek, pedig de sokszor is'irták fel mottóként József Attila igen szép gondolatait: „a múltat be kell vallani". A történelmet meg kell érteni, meg kell írni és meg kell tanulni, sőt a történelemből is lehet tanulni. Számomra például a 19. századi nacionalizmus és a 20. századi proletár internacionalizmus közös tanulsága, hogy a történelem nem holmi silány példatár, amelyből tetszés szerint pártprogramot, kisebbségellenes hisztériát szolgáló vezércikket vagy neadj' isten szakkönyvet lehessen imi. Magyar—szlovák vonatkozásban ma, a 20. század végéhez közeledve, a közös múlt és a külön nemzeti történeti fejlődés azonos, rokon és egymással szembenálló értékeinek, hagyományainak kölcsönös tiszteletbentartását, a történelmi konfliktusok okainak sokoldalú feltárását tartom különösen fontosnak. A tudományosan feltárt igazság egyik nemzet számára sem jelenthet semmiféle történeti legitimációt aktuálpolitikai törekvések igazolására. Tisztában vagyok azzal, hogy mindezekre csak egy gazdaságilag megalapozott és kormányzatok részéről közösen kezdeményezett német—francia típusú megbékélés légkörében vezethet tartós eredményre. A történész dolga azonban addig is a levéltárak vallatása, az eltérő nézetek konfrontálása és a tudomány autonómiájában való éber őrködés a politikai csatározásoktól való távolságtartás. Végezetül egy ..indiszkrét" kér. dés: mit tehet egy Budapesten. * Magyarországon élő szlovákiai magyar az otthoniak érdekében ? — Rengeteget. Persze, óhatatlanul mást és másképpen kell tenni, mint ahogy teném, ha Pozsonyban, vagy Alsószeliben maradtam volna. De mint jeleztem, a kezdeti szorongásokat leszámítva, én a magam részéről már lebontottam minden választóvonalat, jelzőkarót, gátat... . . G. KOVÁCS LÁSZLÓ 2
